TMNT Tini Ninja Teknőcök

Lucy kérése

Miután a kislány tiszta volt, Lucy felöltöztette a régi rugdalózóba, amit még régen Szecska talált neki a csatorna mélyén. Közben April is megérkezett Vernnel az oldalán, mivel együtt kávéztak a Central Parkban, amikor Donatello felhívta.

- Sziasztok! - köszöntötte a jövevényeket a lány. Megvan, amit kértem?

- Szia Lucy, igen, megvan, de mi ez az egész? Donatello nem volt hajlandó elárulni semmit, hogy minek kell a tápszer!

- Mindent meg fogok magyarázni, csak hadd csináljam meg! - ezzel a kis mutáns lányt Donatello kezébe nyomta. Le ne ejtsd, nem tudom, hogy ebben a korban képes-e talpra esni?!

A fiú elképedve nézte a síró csecsemőt. Remegett a keze, nem akarta se megszorítani, se kiejteni, fogalma sem volt róla mit kezdjen a csöppséggel.

- Lucy miért pont én fogjam? - kérdezte szerelmét, félve a választól.

- Gyakorolj kicsit! Különben is, ez a dolog két embert, akarom mondani mutánst kíván!

- Gyakoroljak?

- Legalább belejössz a gyereknevelésbe kicsit, mi lesz veled, ha a sajátjaiddal kell foglalkoznod, így szerzel egy kis gyakorlatot, apuci! - ezzel bement a konyhába elkészíteni a tápszert, magára hagyva a döbbent bagázst.

Donatellonak még akkor is tátva volt a szája, amikor Lucy visszatért az elkészített cumisüveggel és "rutinos anyaként" átvette tőle a csecsemőt. Leült vele a kanapéra, a cuclit a kislány szájához emelte, mire a csöppség szinte azonnal bekapta és mohón szopni kezdett. Mindenki döbbenten vette körül a lányt. Szecska mester mormogott a bajsza alatt valamit az ébredő anyai ösztönökről. Michelangelo majd elolvadt a látványtól, főleg, hogy a kislány cicafülei minden egyes nyeléskor szinkronban mozogtak. Leo és Raph mosolyogva nézték a jelenetet, April és Vern pedig alig akarták elhinni mit is látnak valójában. Donatello agya leblokkolt. Visszhangzottak a fejében Lucy szavai: "a sajátjaiddal kell foglalkoznod". Most akkor az ő drágasága ezt komolyan gondolta, vagy most akkor mi a fene van? Lucy hirtelen valahogy nagyon furcsán nézett rá, mintha erősen koncentrálna. Akkor szokta ezt az arcot vágni, amikor shurikenekkel gyakorolt. A fiú lábait mintha valami különös erő mozdította volna meg, megtántorodott majdnem elvesztve egyensúlyát.

- Donatello, fiam, mi a baj? - kérdezte Szecska mester felfedezve a teknőc furcsa mozgását.

A fiú nem tudott válaszolni, annyira próbált ellenállni az láthatatlan erőnek, de az szinte maga alá gyűrte. A kanapé mellé érve, egyszerűen letaszította Lucy mellé. A lány nehezen vette a levegőt, és erősen megizzadt, de mosolygott, miközben a mutáns kislányt táplálta.

- Lucy, ezt te csináltad? - kérdezte Donatello a lány felé fordulva.

- Úgy álltál ott, mint valami rakás szerencsétlenség! - kacsintott kacéran. Muszáj volt kizökkentem téged valahogy, de úgy tűnik eléggé leszívta az erőmet ez a pár másodperc, gyakorolnom kéne! - tette hozzá fáradtan.

- Oké! Valaki elmagyarázná nekünk mi a fészkes fene folyik itt? - vinnyogta hisztérikusan Vern. Azt se tudom melyik alsógatyámat szarjam össze!

- Vern, vigyázz, hogy beszélsz egy kis hölgy előtt! - utalt a karjaiban tartott csecsemőre. Elmondok nektek mindent, mert amúgy is van egy egyezségünk!

Ezzel Lucy elmesélte az egészet, attól kezdve, hogy ki ő valójában, a mai nappal bezárólag. Közben megbüfiztette a kislányt, aki az ölében el is aludt. Vern kiakadt. April is meresztgette a szemeit, mint aki alig akarná elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet.

- Vern, ezzel kapcsolatban szeretném a segítségedet kérni! - mondta Lucy.

- Mégis mit tudnék én segíteni egy mutáns ninjának? - makogta a férfi.

- A város kulcsát mindenhova magaddal hordod, igaz?

- Mire akarsz kilyukadni? Amúgy igen, most is velem van, ki tudja mi adódhat?

- Úgy tudom, hogy akinél ott a város kulcsa, elvileg minden ajtó megnyílik előtte a városban! Meg kéne találni ennek a kislánynak az anyját!

- Te megőrültél? - kiáltotta Raph, mire Lucy csúnyán nézett rá.

- Halkabban kiabálj a Bushido szerelmére, nemrég aludt el a kicsi, nem volt éppen jó napja, és igencsak morcos leszek, ha most felébreszted! Hagyjuk aludni szegényt! - torkolta le a lány, mire Raph befogta a pizzalesőjét.

- Miért akarod annyira megtalálni az anyját lányom? - kérdezte Szecska mester.

- Ha még életben van, akkor kérdéseket akarok feltenni neki ezzel a mutációs kísérlettel kapcsolatban, hogy egyáltalán mi a fene folyik itt? Ki tudja hányan vagyunk még ebben a helyzetben? Hány kislányt vonhattak be idáig a kicseszett "tenyészprogramjukba"? Először kicsi teknőcökből csinálnak valami hihetetlent a mutagénnel, erre kitalálják, mi lenne, ha embereken is lehetne valamit genetikailag fejleszteni! Ez kész agyrém! Miféle beteg emberek járnak köztünk, hogy ilyen lehetetlen dolgokat kreáljanak, mint amilyenek vagyunk?! Valami nagyobb terv része lennék én is?

- Mit akarsz, mit tegyek Lucy? - kérdezte Vern.

- Fel kéne keresned az összes helyi kórházat, temetkezési vállalatot, talán még az elmegyógyintézeteket is! Nagyjából 12 és 20 éves kor körüli lányokat, nőket kell keresned, akik a napokban szültek!

- A többit megértem, az elmegyógyintézet miért?

- Azért, mert amikor a kicsit megtaláltam, egy rongycsomó volt a szájába tömve, lehet hogy halálra rémült tőle az anyja mikor megszületett, azért akarta megfojtani vele! Lehet, hogy megőrült a mutagén kezeléstől, mert azért nem mindennap látni macskafülű és farkú kislányokat az utcán szaladgálni!

- Jogos! Na jó, megyek, aztán ha megtudok valamit, jelentkezem! - búcsúzott Vern.

- Légy óvatos, lehet, hogy megfigyelnek majd, ha ilyen furcsaságokról kérdezősködsz! Nem tudhatom ki áll emögött, te talán nem vagy annyira feltűnő jelenség, mint én!

- Rendben van, gyere April, kérdezősködésben te vagy az ász! - mondta kolléganőjének, ezzel mindketten elhagyták a csatornát.