TMNT Tini Ninja Teknőcök

Kezdetek

Kora reggel Lucy szobájából heavy metál bömbölt ki, megőrjítve ezzel a csatorna nyugalmát. A lány imádta a kemény rockot, bár voltak gyengédebb pillanatai is, amikor lágy dallamú popsláger, vagy rap szólt, és még énekelte is, de sokszor túlzásba vitte a zenehallgatást. Szecska mester persze nem szólt érte soha, mivel Lucy közben szorgalmasan gyakorolta a ninjutsut.

Szecska nem sokkal mutálódása után, élelem beszerző körútja közben rábukkant egy félholt, alig pár órás leánycsecsemőre. A patkány megszánta a kislányt, és ahelyett, hogy felvitte volna az emberek közé, magához vette, és míg a teknőcöket fiaiként, addig Lucyt a lányaként nevelte fel. A kislányt a patkány nevezte el.

Lucy kikapcsolta a zenét, majd kilépve a szobájából, leugrott az alsó szintre, ahol több teremre és helyiségre volt rálátás: nappali, konyha, az egyik sarokban a hatalmas fémajtó mögött Donatello műhelye, nem sokkal mellette a számítógépasztala, szinte plafonig tele monitorokkal, de volt még konditerem, gyógyszoba, dojo, fürdőszoba, játékterem.

A két legidősebb bátyja éppen egymással küzdöttek, amikor a lány közöttük landolt. Kamái gyors suhintásával kiverte a két teknőc kezéből a fegyvereiket, majd egy alsó pörgőrúgás kíséretében kigáncsolta őket, hogy még felocsúdni sem volt idejük. Legkisebb bátyja, Mikey még a pattogatott kukoricás tálat is kiejtette a kezéből, annyira meglepődött, ugyanis ilyen formán nézte a küzdelmet. Lucy látta, hogy a tál le fog esni, ezért hasra vetődött és a kinyújtott kezébe ért földet, hogy még egy szem se esett mellé.

- Elkaptam! - kiáltott fel diadalittasan, majd visszaadta Mikeynek a tálat.

Raph persze nem volt túlzottan boldog, hogy a kishúga közbeavatkozott a bunyóba. Lucy látta, hogy a bátyja szemöldöke ideges rángatózásba kezd, és ökleit ropogtatva rohan felé, de a lány felkészülve várta. Ahogy a fiú emelte az öklét, Lucy megragadta a csuklójánál fogva és a lendületet kihasználva átdobta a feje felett, csak úgy nyekkent a földet éréskor. A lány nem várta meg míg Raph felocsúdik a döbbenetből, gyors sprinttel odarohant a monitorok előtt görnyedő Donatellohoz, és levágta magát a mellette lévő székbe.

- Donnie, arra gondoltam, hogy süthetnék csokis sütit, úgyis régen volt már! - szólította meg a fiút.

Donatello szinte már nyálcsorgatva fordult a lány felé.

- Jöhet, de azért sütsz nekem egy extra csokisat is külön? Tudod, hogy Mikey mindet befalná, csak hogy nekem is jusson belőle! - nézett könyörgőn a lányra.

- Neked bármit Don!

Aztán mielőtt betáncikált a konyhába egy csókot nyomott Donnie homlokára a szeretete jeleként. Donatello úgy érezte minden ilyen pillanatban, hogy meghal kicsit, ugyanis már egészen kicsi kora óta sokkal többet érzett a lány iránt, mint testvéri szeretet. Most, hogy már elmúltak 16 évesek, egyre többször érezte a szívébe markoló kínt, hogy Lucy mintha egyre távolabb kerülne tőle, pedig ott van előtte. Fogalma sem volt róla, hogy miként adhatná a tudatára, hogy halálosan szerelmes belé.

*****

Főleg azóta voltak igencsak nagy gondjai, hogy beléptek a tinédzser korba pár éve. Lucy nagyon sokat nőtt alig néhány hónap alatt, minden téren. Szőkésbarna haját is növesztette, mert régen rövid tüsis frizurája volt a könnyebb kezelhetőség miatt, de most már a derekáig ért. Jelenleg 175 cm magas volt, és úgy tűnt még mindig nem állt meg a növésben, de ugyanez elmondható a melleiről is. Nem is olyan régen a dojoban edzettek. Lucy volt a párja a közelharcban, és valahogy a harc hevében mindketten elveszítették az egyensúlyukat, elestek, Donnie pedig rá. Ahogy fel akart kelni róla a fiú, véletlenül rámarkolt az egyik mellére, a lány furcsa nyikkanást hallatott a szokatlan érzésre, és rekord idő alatt vált vörössé az arca. Donatello számára abban a pillanatban megállt az idő, ahogy Lucy tengerkék szemeibe meredt. Ahogy felfogta mit művel, rémülten ugrott fel, majd segítő kezet nyújtott a lánynak, de ahelyett, hogy elfogadta volna, lekapta Donnie hátáról a bo botot, és mielőtt a fiú feleszmélt döbbenetéből már ki is gáncsolta vele, és a torkához szegezte a végét. Ez volt a legelső alkalom, hogy felül tudott kerekedni rajta a lány. Aznap este persze Mikey-vel hányásig tömték magukat pizzával és narancslével, ünneplés gyanánt.

*****

Raph látta Donnie-n a mélabús tekintet, ahogy Lucy után nézett a konyha irányába.

- Miért nem mondod már meg neki, hogyan érzel iránta, úgy istenigazából? - kérdezte bátyját.

- Hogyan tehetném ezt vele, velünk Raphael? Ő ember, neki még lehet jövője az emberek között. Ennek tudatában, mégis hogyan láncolhatnám magamhoz? Szecska mester is megmondta, ha Lucy úgy döntene, hogy az emberekkel akarna élni odafent, akkor nem fogja visszatartani bármennyire is fájna.

- De így meg te szenvedsz, lehet, hogy ő is, még ha nem is mutatja ki. Jaj tesó! Mindig csak a szánalmas kifogásaid. Menj oda hozzá és minden kérdés nélkül smárold le, úgy hogy ne tudjon másra gondolni, csak rád.

- Mégis hogy mondhatsz ilyet Raph?

Raphael hirtelen felrántotta ültéből, majd nagyot taszított rajta.

- Induljál már meg! - vakkantotta mérgesen. Már nagyon unom, hogy a sebeidet nyalogatod, ahelyett, hogy cselekednél végre! Ninja vagy cseszd meg! Te vagy az ész a csapatban, nehogy már egy ilyen kis apróság kifogjon rajtad!

Donnie mérgében beviharzott a konyhába. Lucy akkor fordult el a konyhapulttól, amikor a fiú nagy lendülettel magához szorította a döbbent lányt.

- Donnie valami baj van? - kérdezte meglepetten.

Lucy belenézett a fiú szemébe, és amit ott látott egy tömény érzelem kavalkád volt. Düh, szeretet és rettegés örvénylett az arany színű szemekben. Fogalma sem volt róla, hogy mi történhetett vele, hiszen néhány perce még jókedvű volt. A szorítás kezdett egyre fájdalmasabb lenni számára, hiszen most pont nem volt rajta melltartó, csak egy egyszerű haspóló, és nem volt éppen kellemes a páncélos mellkashoz préselődni.

- Donnie, kérlek engedj el, nagyon szorítasz! Ez fáj!

A fiú végül egyik kezével elengedte, de csak azért, hogy végig simítson a lány arcán. Donatello nagyon közel volt, és egyre közelebb hajolt Lucyhoz, végül egy pillecsókot hintett a lány ajkaira.

- Nekem is fáj Lucy, nem is tudod, hogyan kínzol nap, mint nap! Minden alkalommal a poklok poklát élem át, szenvedek! Szabadíts fel a kétségek béklyóiból!

Hirtelen, hogy még felocsúdni a se nagyon volt ideje, Donnie ismét pillecsókot adott az ajkaira, majd kiviharzott a konyhából, be a műhelybe és bevágta az ajtót, csak úgy csattant. Raph persze végignézte a jelenetet, és elégedetten szemlélte, hogy a kishúga kipirult arccal mered maga elé, nem törődve a sütivel, ami lassan már szénné égett ez idő alatt.

Az ebéd elég feszült hangulatban telt. Donnie ki se jött a műhelyből, valamit nagyon kalapált, mert csattogott a fém, Lucy pedig ismét metál zenét bömböltetett a szobájában, közben persze a Raph-tól kapott boxzsákot püfölte, egyre mérgesebben, végül egy határozott Chuck Norris féle forgó rúgással leszakította a helyéről. Szinte már minden erejét felemésztette a magán edzés, ezért kikapcsolta a zenét, és lefeküdt aludni, hogy összeszedje magát kicsit.