TMNT Tini Ninja Teknőcök

Az igazság

Otthon a csatornában Szecska mester már türelmetlenül várta őket. Mindannyian bementek a dojoba, körbeülték a senseit, aki belekezdett a múlt elmesélésébe, hogyan lettek ők mutánsok, mi történt a laboratóriumban és utána, valamint kitért arra, hogyan mentette meg őket April.

- Valami nekem bűzlik ebben a dologban, és az nem a csatorna! - szólalt meg Lucy ellenségesen.

Már akkor mikor visszatértek a csatornába, a lány ellenséges arcot vágott April minden egyes szavára, mozdulatára.

- Mi a baj gyermekem? - kérdezte Szecska Lucyt.

- Oké ez mind szép és jó, megmentett titeket, de én akkor sem bízom meg benne, mondhattok bármit! A 6-os csatornánál riporter, tuti valakinek beszélt rólatok! - ezzel Lucy felkelt a helyéről és duzzogva elhagyta a dojot, hogy aztán néhány másodperc múltán kétségbeesetten rohanjon vissza.

Olyan gyorsan hadart, hogy semmit nem lehetett belőle érteni. Sápadt volt és reszketett. Donatello odalépett elé, és a lány vállaira tette a kezét, hogy megnyugtassa, de nem segített vele semmit.

- Lucy, kérlek lassabban mond el, mi rémített halálra ennyire? - kérte halkan.

- Értetlen csürhe! - üvöltötte a lány. Mozdítsátok meg végre a páncélos seggetek, megtámadtak minket!!!

Hirtelen megszólaltak a riasztók. Donatello egyszerre a számítógép felé rohant, nyomában Lucyval. A monitorokon két irányból fekete egyenruhás alakok vonultak az otthonuk felé. A többiek a fegyvereikért rohantak, amiket gyorsan szétosztottak tulajdonosuk szerint. Hirtelen berobbantották a falat, és a fegyveresek berontottak a helyiségbe. Kábító lövedékekkel töltött puskák voltak náluk, és eletroösztökék, amikkel egyszerre a teknősöket támadták, nem hezitálva egy pillanatig sem. Lucy előrelendült, és kamái gyors suhintásával leütött két fegyverest, akik Donniet szemelték ki, majd háttal beállt a fiú páncélja mögé, hogy védjék egymást. Mikey Aprilért rohant, közben a nunjakuival több embert is harcképtelenné tett. Raphaelre is elég sokan ráakaszkodtak, így elég nehéz dolga volt, mivel közben még kábító lövedékeket is lőttek rá. Leonardot eletroösztökékkel tartották sakkban. Ekkor Zúzó lépett be a csatatérré vált otthonukba, egyszerre Szecska mestert vette célba. Lucy hirtelen fájdalmat érzett a bal felkarjában. Egy gellert kapott altatólövedék találta el, de mire kitépte a karjából, már kezdte érezni az ólmos zsibbadást szétáradni egész lényében, majd elsötétült előtte minden. Donatello csak annyit vett észre az egészből, hogy Lucy eldől mellette, mint egy zsák.

Amikor a lány legközelebb magához tért, egy teherautó rakterében találta magát megbilincselve 3 bátyjával együtt. Óvatosan ülőhelyzetbe tornázta magát a zötykölődő járműben, de annyira el volt zsibbadva mindene, hogy a mellette kuporgó Michelangelonak dőlt neki. Onnan tudta, hogy a legfiatalabb bátyja van mellette, mert érezte a belőle áradó állandó pizzaillatot.

- Lucy, magadhoz tértél? - kérdezte hirtelen a szemben ülő Leonardo.

A lánytól csak egy artikulálatlan nyöszörgésre tellett. Donatello mellette felkapcsolta a karjára erősített kütyüt, hogy jobban lássanak a félhomályban. Lucy szája szélén csorgott a nyál, a szemeivel próbált fókuszálni a környezetére, de annyira szédült, hogy inkább behunyta őket, mert érezte, hogyha erőlködik, hányni fog.

- Nagyon durván be van állva! - szólalt meg Mikey. Mégis mi a franc lehetett abban a cuccban, ami ennyire kicsinálta?

- Ennyi altató még egy kékbálnát is kifektetne! Csoda, hogy még lélegezni tud magától! - mondta Donatello, hangjában tömény aggódással.

Hirtelen a jármű megállt. Hangokat hallottak, majd nyílt az ajtó és az elektro ösztökékkel, amikkel felterelték a teknőcöket, most kihajtották őket, körbevették és a hatalmas épület felé lökdösték a fiúkat. Lucyt hordágyra fektették és úgy vitték be a laboratóriumba. A teknőcöket plexifalú aprócska helyiségekbe terelték, odaszíjazták a karjaikat, és egy vastag tűt nyomtak a csuklójukba, ami egy csőben folytatódott és úgy kapcsolódott egy géphez. A lányt egy speciális székbe ültették, kezeit, lábait leszíjazták, hogy ne tudjon elszökni, hogyha az altató hatása véletlenül előbb elillanna. Egy kutatónak látszó egyén néhány csepp vért vett tőle, majd azt egy elemzőgépbe tette, Eric Sacks pedig feszült figyelemmel kísérte a monitoron futó adatokat. Amit ott látott megjelenni, kéjes elégedettséggel töltötte el, amit nem is rejtett véka alá.

- Úgy tűnik, megtaláltuk a mi kis játékszerünket! - dörzsölte össze a tenyereit elégedetten. Tudod milyen szomorú voltam, amikor eltűntél a laboratóriumomból? Tudod ki vagy valójában?

- Eresszen el! - nyöszörögte még mindig az altató hatása alatt.

- Ejnye kis drágám, már megint el akarsz szökni tőlem? Nem szép dolog ugye tudod? De tudod mit, elmondok neked mindent, hisz már úgyis mindegy! A drága anyád egy mocskos kis prosti volt, valami pénzes fószertől esett teherbe! Amikor rátaláltam az utcán, már alig állt a lábán a kimerültségtől és az éhségtől! Mert hát kinek kell egy terhes ringyó?

Lucy megrázkódott ültében. Hitte is meg nem is, amit a férfi mond.

- Befogadtam, de persze nem ingyen! Fedél volt a feje felett, az ellátásáról is gondoskodtam, de közben titokban bevontam a mutagén kísérletbe! Persze O'neilnak fogalma sem volt róla, hogy nemcsak a teknőcökön folyik a kísérlet, hanem egy terhes nőn is! Anyád rengeteget szenvedett a mellékhatásoktól. Napról napra látszott rajta, hogyan épül le, te viszont egyre inkább erősebb lettél, mivel magadba szívtad az összes mutagént, amit anyád vérébe fecskendeztünk. Amikor megszülettél az a ribanc összeszedte minden megmaradt erejét és elvitt téged valahova. Sosem gondoltam volna, hogy a csatornába fog dobni, hogy megvédjen tőlem, de úgy látszik az áldozata hiába volt, mert itt vagy. 16 év eltelt, azt hittem, hogy meghaltál, de ahogy megtaláltuk a teknősöket, és velük együtt téged, nem hittem a szememnek.

- Ha ez mind igaz, akkor hogyhogy nem lettem mutáns? - kérdezte már szinte teljesen élénken Lucy.

- Azért kedvesem, mert a véredben lévő mutagén "szunnyad", kell hozzá egy idegen DNS, hogy "felébredjen"! - somolygott sejtelmesen.

- Milyen DNS?

- Mutáns vérrel kell érintkezned, de van egy másik verzió is, ha helyesek az adatok!

Lucy rettegett a választól.

- Ahhoz, hogy "felébreszd" a benned lévő mutáns éned, valószínűnek tartom, hogy teherbe kell esned egy mutáns által! Az adataink szerint képes vagy kihordani egy mutáns kölykét!

A lány rekord idő alatt sápadt el, majd vörösödött el a hallottaktól. Fogalma sem volt róla, hogy miért pont Donatello arca ugrott be előtte egy pillanatra.

Miközben a férfi beszélt, elkezdték lecsapolni a 3 teknőcfiú vérét a géppel. Persze az elhangzottakat mindenki hallotta a laboratóriumban. Donnienak minden baja volt a hallottak után. Döbbent volt, zavart. Rémülten kattogott az agya, hogyha Lucy véletlenül viszonozná az érzéseit, és szexre kerülne a sor, akkor bármikor fel tudná csinálni. Nem, abba belehalna. Fogalma sem lenne róla, mit művelne akkor lány. Lehet, hogy még az öngyilkosság gondolata is megfordulna a fejében, hisz bízik benne.

Ahogy a gép egyre több vért csapolt le tőle, úgy érezte, hogy az egész csak álom marad, akármi is lehetne a jövőben. Hirtelen kivágódott az ajtó, és Raph rontott be rajta, Aprillel és kollégájával Vernnel. Eközben Sacks az első adag lecsapolt mutagénnel elindult vissza New Yorkba, hogy elvégezhessék Zúzó undorító tervét. April odarohant Donniehoz, bezörgetett a plexikabinba, mert a fiú már az ájulás határán volt a vérveszteségtől. Végül nehezen kinyögte Aprilnek, hogy adrenalint kell adni nekik. Amint az adrenalin hatni kezdett, annyira felpörögtek, hogy kitörtek "börtönükből". Donatello azonnal Lucyhoz rohant, és pillanatok alatt kioldta a szíjakat, szabaddá téve, majd hirtelen egy csontropogtató ölelésbe zárta a lányt. Lucy rendkívül zavarba jött a hirtelen mozdulattól. Ahogy egymás szemeibe néztek, szinte megállt az idő számukra. Donnie hirtelen vészesen közel került hozzá. Alig néhány centi választotta el ajkaikat egymástól, amikor Leo fontoskodva odarohant hozzájuk, hogy menniük kell Sacks után. Miután leverték a kint lévő fegyvereseket, kamionba pattantak és elindultak lefelé a hegyről.