Mιɳԃҽɳ Nყσɱ Hσȥȥáԃ Vҽȥҽƚ Aʋαɠყ Bҽéρüʅéʂ Aȥ Eʂҽɾɳყő AƙαԃéɱιáႦα

2. rész |megbízás|

Az elhalkuló hang után, Lilaval csak meredten bámultunk magunk elé, és egy szót se mertünk szólni. A mély csöndet egy magassarkú kopogása törte meg, miután a fényáradatból egyszercsak kitisztázódtak a homályos vonások. Ugyanis, hát ki más lenne a bizottság főnöke újra, mint az Intéző.

~ Lányok! Milyen csodás meglepetés. Örülök hogy veletek kezdhetem az első munkámat a visszatérésem alkalmából.- Majd egy erőltetett mosolyt húzott fel arcán.-

Kissé döbbenten néztünk még mindig, mert nem tudtam hogyan élhette túl azt, hogy lelőtték.

~ Tudom min gondolkodtok. Biztos azon, hogy hogyan lehetek itt.- Szegezte nekünk szavait.-

Mikor szóra nyitottam volna ajkaimat, az intéző egyből a szavamba vágott.

~ Szerencsére a golyó nem fúródott olyan mélyre, ezért túl éltem.- Nevetett fel szertelenül az Intező.-

~ Szerencsénkre meghalhatott volna.- Jegyezte meg halkan és szarkasztikusan Lila, mire csak egy halvány mosolyt ejtettem.-

~ Tessék?- Kérdezett vissza az Intező.-

~ Csak azt mondtam ho..

~ Csak azt mondta, szerencse hogy vissza tértél.- Vágtam gyorsan Lila szavába.-

~ Jaj drágáim, tudom hogy hiányoztam nektek. - Lepett közelebb, majd szorosan magához ölelt, mire csak egy undorodó fejet vágtunk.-

~ Nem is tudod mennyire.- Hagyta el ez a pár szó Lila ajkait.-

Lilan éreztem hogy eléggé neheztel az Intézőre. Szavaival gyilkolni lehetne, annyira éreztem rajta a gyűlőletet. Legszívesebben kirohantam volna az irodából, de nem tehettem mert a bizottság az életem, mint ahogy Lilanak is. Mármint azt hiszem...

~ Elég az érzelgésből.- Parancsolt ránk az Intéző.- Van egy feladatom számotokra.-

~ Mégis mi?- Kérdeztük egyszerre Lilaval.-

~ Egy új megbízás.- Mosolygott büszkén.-

~ Egy új megbízás?

~ Igen! Ezúttal az a feladatotok, hogy figyeljétek meg Az Esernyő Akadémia tagjait, és hozzátok el nekem élve Ötöst. Beszédem van vele. Továbbá, épüljetek be a kis bagázsukba.- Kacsintott ránk.- És Lila!- Nezett mélyen a lány tekintetébe.- Óvd meg magad Diegotól.

~ Nincs szükségem a tanácsodra, mint ahogy rád sem.- Vágta hozzá az Intézőhöz szavait, majd azzal a lendülettel vágta be az ajtót maga mögött.

Reagálva Lila cselekvésére, utána rohantam hogy megnézzem mi van vele. Mikor a lépcsőnél utolértem volna, utánunk kiabált az Intéző.

~ LILAAA, BESZÉDEM VAN VELED.- Zengett a bizottság fülsüketítően éles hangjától. De válasz már nem érkezett rá.-

Lila

Ahogy rohantam vissza a saját irodámba, éreztem hogy arcomat forró könnyeim áztatják fel. De nem érdekelt, minnél hamarabb, minnél messzebb akartam kerülni az Intézőtől. Hogy tehette ezt? Mért... Mért használt ki. A könnyektől duzzadó szemeimtől már alig láttam. Csak arra volt erőm, hogy lenyomjam az ajtón lévő kilincset és beessek az irodába.

Kisvártatva Maya is megérkezett, mire látva engem a padlón, kétségbeesetten mellém ült.

~ Jaj Lila, úgy sajnálom ezt az egészet.- Mondta aggódóan Maya, mire én nem tudtam elfolytani feltörekvő sírásomat.- Tudom hogy nehéz neked, de figyelj most rám. Mikor elvesztettem Hazelt, én is így kiborultam... De tudom hogy neked nehezebb, mert a saját szüleid gyilkosával kell dolgoznod... Nézd, csináljuk meg ezt az utolsó megbízást, jó? És utána lelépünk.

~ De Maya, nem hagyhatod itt a Bizottságot, ez az életed.- Néztem rá ijedten.-

~ De igen, te fontosabb vagy nekem, mint ez a munka.- Bólintott megértően Lilara.-

~ Rendben... Nem is tudom mi lenne velem nélküled. Úgy szeretlek Maya, te vagy a legjobb barátnőm.- Öleltem át karjaimmal a lányt.-

Vissza Mayahoz

Láttam Lilan hogy örül a tervemnek, de én annál kevésbé repestem az örömtől. Nem hittem volna hogy képes leszek neki felajánlani, hogy lépjünk le a Bizottságból. De nem tehettem mást. Nem szeretném hogy itt kelljen dolgoznia annak az embernek a keze alá, aki a szülei gyilkosa.

Miután lelőttek az Intézőt, ő csak miattam jött vissza. Így szinte, kötelességemnek érzem azt hogy vele tartsak jóban-rosszban. Ha képes volt meghozni ezt az áldozatot miattam, akkor tőlem ez a legkevesebb... Vagy nem tudom... Nekem az életem a Bizottság... Lehet később megfogom bánni hogy elmentem innen...

Miután abba hagytuk az ölelkezést, útra indultunk a megbízást teljesíteni. Én meg gyorsan elrohantam egy aktatáskáért, majd elugrottunk az Esernyő Akadémiához.
Mikor a megadott címre értünk, kissé furcsálltuk a helyszínt.

~ Lila...- Néztem döbbenten a címre.-

~ Mi az?- Kérdezett vissza.-

~ Ez nem az Esernyő Akadémia

~ Hogy mi van?.- Nézett rá a kapun lévő címre.- Baszki.- Hagyta el halkan a száját.-

~ Veréb Akadémia? Ez meg hogy lehet?.- Kérdő pillantást vettem Lilára.-

~ Gyorsan, ott egy telefon fülke.- Rohantunk oda tárcsázni az Intézőt.-

Pillanatokon belül oda futottunk a fülkéhez, és egyből hívtuk a Bizottságot, mire válasz nem érkezett.

~ Próbáld újra.- Mondta ijedten Lila, mire újra felhívtam a Bizottságot. De válasz most sem érkezett.-

~ Most mi lesz.- Értetlenkedtem, majd némán kiléptünk a telefon fülkéből, mire egy érdekes hangra lettünk figyelmesek a fülke mellett álló automatából. Lila egyből oda lépett, és kivette a Bizottságból érkezett küldeményt.-

Ami a levélben állt:

A cím nem téves! Hozzák vissza Ötös számút minnél előbb, hogy az idővonalat helyre lehessen állítani.

~ Remek.- Jegyeztem meg, miközben elindultunk visszafelé.-

~ Várj Maya... Van egy tervem, a legutóbbi megbízáson az volt a feladatom, hogy védjem meg Ötöst mindenáron. Majd mielőtt eljöttem Dallasból, meg akartak győzni hogy tartsak velük, mert ugyanis nekem is van képességem.

~ Mi van?- Kerekedtek ki szemeim a hír hallatán.- Ezt megis hogy érted hofy képesség?

~ Később elmagyarázom, most nincs időnk rá.- Terelte a témát Lila.-

~ És mi a terv? Besétálunk egy olyan helyre, ahol nem tudjuk hogy mi vár ránk? Normális vagy.- Kezdtem egyre inkább nyugtalan lenni.-

~ Igen.- Válaszolta magabiztosan Lila.-

~ De mégis hogyan?

Sziasztok!
Remélem tetszik ez a rész is. Ha igen akkor kérlek nyomj egy ⭐-ot.
Holnap érkezem a kövi résszel.
Vajon mért nem tudott Maya legjobb barátnője képességéről? És mi várhat rájuk a Veréb akadémián?🤔