Mιɳԃҽɳ Nყσɱ Hσȥȥáԃ Vҽȥҽƚ Aʋαɠყ Bҽéρüʅéʂ Aȥ Eʂҽɾɳყő AƙαԃéɱιáႦα

10. rész |hát itt vagy|

Diego

Napok teltek el azóta az este óta el, s minden nappal egyre nehezebb, csak nehezebb. Maya látni sem akar engem, ahogy csak tud próbál kerülni engem... ami eddig többnyire sikerült neki. Próbaltam vele többször is beszélni, de valahogy ez sem akar összejönni.

Nélküle a napjaim üresen konganak, hiába, de még Lila sem tud felvidítani... pedig ő a barátnőm. Vele is őszintének kellene lennem, de nincs annyi bőr a képemen hogy el tudjam mondani mit tettem... ráadásul a legjobb barátnőjével.

Minden perccel egyre csak tanácstalanabb vagyok... a többiekkel erről nem nagyon szeretnék beszélni. Nem lenne kellemes ezzel a sztorival eléjük állnom hogy segítsenek. Mindenki Maya pártját fogná, ami jogos hisz én csesztem el mindent...

Maya

Végre ma kimozdultam, eddig napokig csak a szobámban ültem betegséget tettetve, hogy senki se zavarhasson. Nehéz volt ez a pár nap, de ez a mai nap igazi felüdülés számomra.

Lilaval elmentünk sétálni mivel gyönyörű az idő. A lágyan simogató nap sugarai, olyan hívogatóak voltak... egyszerűen csak muszáj volt kiszabadulnom a négy fal közül, mert megőrjített a bezártság.

A közös sétánkból végül nem csak egy átlagos séta lett. Be mentünk egy-két boltba vásárolni pár új ruhát, meg némi ékszert, kicsit feldobva ezzel gyötrődött küldőnket. Hazafelé indulva még beültünk egyet kávézni az akadémiához közeli fánkozóba, ezzel megkoronázva csodásan gondmentes napunkat.

~ Amúgy... Mi van veled meg Diegoval?- Kezdtem bele mondandómba, de szavaim hallatán nem hittem el hogy még most is róla ábrándozok.-

~ Hát... napok óta nem beszéltünk. Azt mondta hogy muszáj pihennie, de ma este nem fog.- Majd Lila ajkait egy enyhén perverz mosolyra húzta, mire félre nyeltem a kávémat.- Maya jól vagy?- Nézett rám aggódva.-

~ Igen, csak túl forró volt a kávé.- Próbáltam kitalálni egy ésszerű magyarázatot, ami látszólag sikerült.-

~ Várjunk csak...- Szemével hunyorgó pillantásokat vetett rám.-

~ Mi az Lila?- Kérdeztem remegő hangon.-

~ Hol van az a fess kis barista fiúd? Nem azt mondtad hogy jönni fog?

~ Ryannek hívják, és nem a fiúm...- Meredtem magam elé.-

~ Ti ketten már....

~ Jaj dehogyis Lila, nincs köztem meg közte semmi sem. De még csak nem is volt... nehogy azt hidd.

~ Kár, pedig tuti aranyos.- Arcára újra egy féloldalas mosoly rajzolódott ki.-

~ Ami azt illeti, nem rossz... aranyos srác, és felettébb jól néz ki.- Emlékeztem vissza rá.-

~ Megvaaan!!!- Pattant fel Lila.- Összehozlak vele, aztán hátha kicsit jobb kedvet varázsol neked a varázs botjával.- Majd mind a ketten hangosan felnevettünk.-

~ Miket nem mondasz Lila.- Mosolyodtam el rajta.-

~ Na gyerünk, menjünk haza.- Makd mind a ketten felálltunk, s útnak eredtünk.-

Már csak egy sarok választott el minket az akadémiától, majd miután befordultunk az odavezető útra, megis torpantam.

~ Ez nem lehet...- Suttogtam.-

~ Mi? Mi a baj Maya?- Ijedten bámult rám barátnőm.-

~ Itt van.

Szavamat kimondván eldobtam szatyraimat, s teljes erőmből az ajtó felé rohantam, majd egy kedves hang köszönt nekem.