Mιɳԃҽɳ Nყσɱ Hσȥȥáԃ Vҽȥҽƚ Aʋαɠყ Bҽéρüʅéʂ Aȥ Eʂҽɾɳყő AƙαԃéɱιáႦα

17. rész |elrabolva I.|

~ Sziasztok srácok.- Köszönt fel derűs hangon Lila.- Mi a helyzet? Ja, meg hol van Maya? Lóg nekem egy kávéval.- Sietett fel hozzánk az emeletre.-

~ Ami azt illeti, nincs itt. Csak elrabolták.- Bökte ki flegmán Ötös, majd kisétált az ajtón.-

~ Köszike, azért ennyire nem utálhatod.- Szólta le Lila.- Maya a légynek se tudna ártani.- Értetlenkedett továbbra is.-

~ Lila, Ötös igazat mond...- Szólaltam meg végül, s meredten bámultam tovább a padlóra.- Mayat tényleg elrabolták.

~ Mi van? Ez nem lehet...- Eredtek ki könnyei szemeinek sarkaiból, ezzel alig ha láthatóan de elkenve sminkjét.- Nem az nem lehet...

~ Gyere ide.- Álltam fel, majd közelebb lépve hozzá, próbáltam átkarolni, de el lökött magától.-

~ Inkább hagyj most békén... mégis hogy hagyhattad ezt?- Vont kérdőre hisztérikusan.-

~ Én megpróbáltam, de az a fasz...- Könnyeimmel küszködve próbáltam megmagyarázni a történteket.- És mire ide értem már...

~ Menj a francba Diego.- Emelte fel hangját, majd ki trappolt a szobából.-

~ Mégis mire készülsz? Nem mehetsz utána egyedül!!!- Rohantam utána reakciója válasza képpen.-

~ Oh, dehogynem... ha már te cseszel rá utána menni.- Fordult meg, majd erőltetett mosolyt húzott arcára.-

Nem tudom eldönteni mi fájt jobban... Az hogy Lila így viselkedik velem, vagy hogy Mayat elrabolták.

Életem egyik legnehezebb döntését próbáltam volna meghozni, erre ez a Ray vagy Ryan... vagy ki a franc elrabolja Mayat, ennél jobban nem is alakulhatott volna.

Maya

~ Ne ficánkolj, csak eljöttünk egy bizonságosabb helyre ahol senki sem lel ránk.- Kezdett tisztulni ki minden szemeim előtt Ryan hangja hallatán.

~ M-mi történt?- Dünnyögtem kábultságom hatása miatt.-

~ Nyugi van Maya.- Emelt le válláról Ryan.- Csak egy jobb helyre hoztalak.- Nevetett fel szarkasztikusan, majd lehúzta fejemen lógó zsákját- Tudod, az este kicsit sokat ittál, aztán gondoltam jobb lesz neked így.

~ Az nem lehet, egy pohárnál többet nem is ittaam...- Ekkor tudatosult bennem az este történtek.- Bassszus, te képes voltál megmérgezni?!- Tértem végre magamhoz mire kitisztul minden.-

~ Jaj Maya, ne vess már rám ilyen rossz fényt. Csak kicsit megízesítettem az amúgy is keserű borunkat.- Mesélte miközben elkezdett megkötözni.-

~ Te beteg vagy Ryan!

~ Annyira nem mint amennyire hiszed.- Hajolt hozzám közel, mire szája centikre volt az enyémtől.- Na rajta, ha elég bátor vagy nem hagyod büntetlenül ezt.- Szórakozott tovább velem, mire minden erőmet összeszedve arcon köptem.- Szóval így játszunk?? Akkor játszunk így!- Majd karjaival egy székre emelt, amihez szorosan hozzá kötözött.-

~ Ryaaan! Engedj el kérlek.- Törtem ki magamból.- Nem teheted ezt velem, hiszen te vagy a legjobb barátom...- Szemeim sarkaiban könnyeim gyülekeztek fel, s cseppekben hulltak le onnan.-

~ Tudod hogy vannak ezek a dolgok. Barátok jönnek, mennek... de arról nem tehetek hogy ilyen kis naív vagy.- Mosolyodott el szarkasztikusan. Az ember néha többre vágyik, és ha jön egy új lehetőség akkor képes mindent, de tényleg mindent megtenni érte. Te is ismered ezt az érzést ugye? Mikor bármit megadnál azért hogy több légy... persze te soha sem gondolhattál bele az én helyzetembe, milyen is lehet szegény Ryannak abban a kis nyomorék kávézóban. Egyszerűen csak vágytam egy kicsit többre, és cserébe téged kértek... szóval bocsi Manó de ez van...

~ Ki vagy te?- Ömlöttek könnyeim végig arcomon.- Te nem ilyen fajta vagy.

~ Van úgy hogy az ember félreismeri a másikat.

~ Ez csak egy rossz álom.... ez csak egy rossz álom.- Próbáltam nyugtatgatni magamat, s lassítani gyors légzésemet.-

~ Nem! Ez a valóság.- Jelentette ki rideg hangnemben.- Hidd csak el, és élvezd ki, ezután már csak rosszabb jön.- Fejezte be mondatával kötözésem.-

~ És most mit teszel velem? Megölsz? Eladsz? Vagy megerőszakolsz?

~ Rosszabbat, előszőr szenvedni fogsz, aztán... a végére tartogattam a legjobbat, de majd megtudod.- Kacsintott rám.- De most mennem kell, szóval majd jelentkezem.

~ Neee, ne hagyj itt kérleeek!- Kiabáltam rá, miközben az ajtóig hátrált.-

~ Jó éjt Maya! Szép álmokat.- S lekapcsolta a felettem égő lámpát.-

Mihelyst egyedül hagyott, hangos zokogás tört ki belőlem. Összetörve ömlöttek szemeimből könnyeim, de nem tudtam elhinni hogy ez pont velem történik meg. Képtelen voltam felfogni azt a tényt, hogy az egyetlen fontos ember számomra csak kihasznált. Szinte éreztem, ahogy szívem apró darabjaira hullik a fájdalomtól átitatva...

Teljesen reményt vesztve, ültem tovabbra is megkötözve a széken. S minden erőm elszállt belőlem, s ha akartam volna, sem tudtam volna kiszabadulni, olyan erősen megkötözött Ryan. Minden reményem abban volt, hogy talán Lila, vagy Diego... vagy barki más rám talál, és kiszabadít.

Diego

~ Állj meg Lila!- Kiabáltam a lány után.- Nem rohanhatsz csak úgy utána.

~ Te csak ne mondd meg nekem hogy mit tegyek!- Kiabált vissza, dühével átitatott szavaival, teljesen kikelve magából.- Míg ti ölbetett kézzel ültök bent, én addig legalább megpróbálok tenni azért valamit, hogy elő kerüljön Maya. És most ha megbocsájtasz akkor mennék.- Lökött félre teljes erejéből.-

~ Várj Lila!- Teleportált mellém Ötös.-

~ Mi az már megint?

~ Diegonak igaza van. Nem rohanhatsz a vesztedbe, ráadásul azt sem tudod hogy hol van Maya.

~ Köszönöm.- Veregettem meg képzeletemben vállamat.-

~ Azért csak ne bízd el magad Diego.- Ugrott rá megjegyzésemre Ötös.-

~ Remek... mert ti annyira tudjátok hogy mit kéne tenni.- Nyugtalankodott tovább Lila.-

~ Biztos hagytak a szobában egy nyomot, vagy valamit ami felé elindulhatunk.

~ El ne bízza magát Sherlock.- Flegmáskodott továbbra is Lila.-

~ Ki hitte volna hogy ennek a baromnak is vannak önálló gondolatai.- Hangzott el Ötös szájából a végszó, mire mindenki fel indult.-