Mιɳԃҽɳ Nყσɱ Hσȥȥáԃ Vҽȥҽƚ Aʋαɠყ Bҽéρüʅéʂ Aȥ Eʂҽɾɳყő AƙαԃéɱιáႦα

15. rész |borozgatás|

A szobába érve, egy vázába helyeztem gyönyörűséges rózsacsokrom. Az eddig benne lévő virágok már úgy is elhervadtak, így legalább nem kellett plusz vázát hoznom lentről. Eközben Ryan az ágyra dőlt, s huncut mosolyával várt rám. Várta hogy csak az övé lehessek, és senki másé.

Kicsit kezdtem ideges lenni, azért mert még soha sem voltam ilyen helyzetben. Szívem az izgalomtól egyre hevesebben, és hevesebben kezdett el verni. De nem tudtam eldönteni, hogy azért vagyok izgatott mert végre itt vagyok Ryannel, vagy csak mert félek...

~ Maya hagyd már azt a rózsát.- Kelt fel végül az ágyról, s hátulról átkarolt engem.- Minden rendben lesz, csak hagyd hogy elkényesztesselek. Rendben?- Fordultam felé kérdése hallatán.-

~ Rendben.- Sóhajtottam fel, mire lágy csókot nyomott ajkaival homlokomra.-

~ Előtte nem akarsz inni egy pohárral? Hát ha, kicsit megjön tőle a bátorságod.- Húzott féloldalas mosolyt arcára.-

~ De! Persze, lemegyek pohárét. Na meg egy bornyitóért is.- Nevettem fel, bár hangomon még mindig hallatszott feszültségen.-

~ Hagyjad csak... lemegyek érte én, addig maradj itt, hogy megnyugodj picit.- Simított végig kezével vállamon, mit lágy csókjaival kísérte végig.-

Majd minden szó nélkül le indult, kezében borral, a konyha felé.

Míg Ryan lent volt, addig gyorsan be siettem a fürdőbe, s igazgatni kezdtem magam. Szerettem volna hogy Ryan minnél szebbnek lásson.

Kissé bele túrtam hajamba, ezzel dúsabb hatást kölcsönözve haj koronámnak. Már-már hallottam egyre hangosodó lépteit fel a lépcsőn, s még épp volt annyi időm, hogy gyorsan magamra fújjak kedvenc illatú parfümmömből, mire hallottam hogy vissza ért szerelmem. Bár nem tudom mennyire találó a "szerelmem" jelző...

~ Meghoztam az italát kisasszony.- Próbálta viccelődésével oldani feszültségem.- Tessék, ez az öné úrnőm.- Nyomta kezembe felhozott poharát, miközben félve ki tévelyegtem a fürdőből.-

~ Köszönöm monsieur(mösziő).- Nevettem fel.-

~ Akkor, igyunk ránk.- Nézett szemembe Ryan miközbe poharát koccintásra nyújtotta.-

~ Ránk.- Mosolyodtam el, mire bele kortyoltam poharamba.- Nem is olyan rossz.- Jegyeztem meg a bor ízét ízlelve.-

~ A legjobb, legfinomabb Portói bor. Mert te mindenből a legjobbat érdemled.- Lépett felém közelebb, mire puha ujjait végig húzta arcomon.-

~ Akkor? Essünk túl rajta.- Húztam le nagy lendülettel maradék italom, de valami furcsa volt. Nem hiszem hogy a borok alján fehér porszemcsék ülepednek meg, de lehet csak poros maradt a pohár mielőtt bele töltött Ryan.-

Miután megittam maradék boromat, az asztalra helyeztem poharam. Mire Ryan is követte cselekedeteimet, és ő is így járt el.

Egészen az asztaltól, az ágyamig hátráltam, mélyen a srác szemeibe bámulva. Ahogy az ágyhoz értem, megálltam előtt, s ingemen elkezdtem kigombolgatni a gombokat.