Vörös mámor

Negyedik

Jisung a színpadon táncolt amikor Minho megérkezett a bárba. Nehéz lett nem észrevenni, de nem igazán törődött vele; továbbra is egybe fonva mozdulatait szórakoztatta a vendégeket. Úgy tekergett a rúdon, mintha életeket lehetne menteni vele, viszont fél szemével végig az idősebb reakcióját leste. Tudni akarta, hogy mit gondol, nem is igazán azért, mert akarta, hogy tetszett neki, sokkal inkább enyhe kínzás volt a mögöttes célja vele. Ajkain végig sejtelmes görbület pihent, de nem tartotta vele a szemkontaktust, amely kialakult kettejük között.

- Tetszett az előadás? - kérdezte meg mosolyogva a privát szobába belépő tulajdonost a szőke hajú fiú, amikor színpadi munkája véget ért és kettesben lehettek. Még egy kissé nehézkesen vette a levegőt, keskeny ujjai egy üveg vizet öleltek körül így némán jelzett vendégének, hogy szüksége van egy-két percre, mielőtt belekezdenek a maguk idejébe.

- Lehetett volna jobb is - állt meg közvetlenül a kisebb előtt. Egy darabig csak figyelte, ahogy eltűnteti a vizet, azonban, amint a földre került a palack, vállánál fogva nyomta a szoba falának és hajolt vészesen közel hozzá - Mégis okoztál egy kis kellemetlenséget, nem gondolod? - suttogott közvetlenül a füle mellett, ahogy csuklójánál fogva vezette kezét lába közé.

- És segítségre van szükséged? - vigyorodott el Jisung, ahogy minden szégyenérzet nélkül markolt a másik férfiasságára, amivel egy hangos nyögést csalogatott elő belőle. Ha őszinte akart lenni magával, meglepte a gondolat, nem hitte, hogy bármikor is képes lesz ilyesmit kiváltani belőle - Vagy azt akarok, hogy fokozzam? Mert hidd el, mára olyan előadást találtam ki, amit biztosan élvezni fogsz.

- Táncolj egyet, szopj le és lerendeztük mára - morgott ingerülten, ahogy közelebb rántotta magához a vékony testet.

- De követelőző lettél hirtelen - nevetett fel a kisebb és lassú léptekkel vezette el a kanapéhoz. Amint leült a bútorra Minho, kérdés nélkül mászott az ölébe, majd mielőtt felfoghatta volna mi is történik, már kezeire pattintotta a kanapéhoz erősített bilincseket. Még mindig széles görbülettel állt fel a helyéről és kezdett el táncolni. Először csak a szokásos, visszafogott koreográfiát követte, de lassan megszabadult szinte feleslegesnek tűnő haspólójától, amit nem sokkal később követett falatnyi nadrágja is. Közelebb lépett az idősebbhez, térdeire támaszkodva guggolt le elé, végül pedig ismét a kanapén térdepelve túrt a barna tincsek közé.

- Baszd meg, ne játssz velem - hajtotta hátra a fejét Minho lehunyt pillákkal. Idegesen rángatta meg béklyóit, viszont azok végig stabilan kitartottak rajta, gyűlölte, hogy ennyire kiszolgáltatott helyzetbe került. Fogait összeszorítva nézett oldalra és igyekezett figyelmen kívül hagyni a táncos mozdulatait, de elég volt egy érintés és újra felrémlettek előtte bizonyos képek, amik nem segítettek a helyzetén.

- Tudom, hogy élvezed, Minho - suttogta maguk közé - Ha nem tennéd, képes volnál rám nézni - hajolt a füléhez, majd onnan a nyakához, hogy csókokkal szórhassa be bőrét. Jisung imádta, azt ahogyan a férfiú reagált cselekedeteire, ezzel akarta visszaadni az utolsó találkozásukról maradt keserűségét - Csak, hogy tudd; nem foglak leszopni, így is túl sok szabályt szegek meg érted - harapott nyakának legérzékenyebb pontjába.

- Élvezné a kurva anyád - fordította végre felé az arcát idegesen, ezzel egy időben pedig ismét megrángatta a láncait. Minden erejét össze kellett szednie, hogy hangot ne adjon élvezetének és benne kavargó érzelmek mindegyikét utálattá formálja - Ugye tudod, hogy az a gorilla odakint nem csak miattad áll ott? Bármikor szólhatok neki.

- Nyugodtan, én nem foglak visszatartani benne - hagyta abba a kínzását és telepedett át a kanapéra, ahol lábait mellkasához húzta - De csakis akkor tedd, ha nem élvezted egyetlen pillanatát sem. Egyszer lehetsz őszinte és ismerd el, hogy élvezted. Vagy már annyi hazugság vesz körül, hogy magaddal sem vagy képes őszinte lenni? - dönti kissé oldalra a fejét kihívóan és emiatt szőke tincsei a fiú alkarját simítják.

- Ne beszélj úgy, mintha annyira ismernél - nézett rá lángoló szemekkel. Képes lett volna megfojtani abban a pillanatban, főleg amiatt, hogy tudta; igaza van a fiúnak. Utálta már csak a puszta gondolatát is annak, hogy pont a táncos nyújtott számára valamiféle élvezetet, de nem tagadhatta maga előtt sem - Nem tudsz rólam semmit, de talán így még szórakoztatóbb ez az egész helyzet, nem gondolod? Te mégis min gondolkodtál, Jisung? Mégis mennyi erő kellett ahhoz, hogy leszállj rólam? Talán tényleg folytatni akartad volna? Mondd csak, milyen hamar érnéd el a csúcsot, ha az én hangom hallanád közben? - meredt a sötét íriszekbe pislogás nélkül, majd sietve arckifejezést is váltott - J-jisung-ah! Olyan jó érzés benned lenni. Olyan tökéletes vagy, annyit vágytam erre - nyögött fel Minho szapora lélegzet vételei között és bilincseit is megzörgette mellé.

- Sosem tagadtam azt, hogy élvezet volna veled együtt lenni - szólalt meg a hosszas nyögdécselés után Jisung. Nem tagadhatta, hogy alhasa elnehezült Minho hangját hallva - De a szex nem csak az élvezetről szól. Ezért nem fogok lefeküdni veled, mert nem tudsz semmit róla. Csak arra mész rá, hogy kielégítsd a vágyaidat - állt fel a helyéről és oldotta ki mind a két bilincset, majd ruháit felkapva indult meg kifelé a szobából.

- Annyira imádom, hogy te is olyan kurvanagyon okos vagy - horkant fel idegesen, az idősebb, amire Jisung is hátra kapta a fejét és tartotta tekintetét a csuklóját dörzsölő fiún - Ha szerinted tényleg csak a saját élvezetem lenne a fontos, szerinted mi a büdös francért járok erre a helyre minden egyes nap?! Komolyan azt hiszed, hogy annyira különleges vagy, hogy nem tudnád ugyanazt azt az élvezetet megadni, mint egy utcai kurva? - emelte meg a hangját, amivel hátrálásra ösztökélte a kisebbet - Használd már azt a maradék pár agysejted és gondolkodj, mielőtt kinyitod a szád - rántotta fel az ajtót és válaszát meg sem várva viharzott ki onnan. Jisung először a döbbenet miatt képtelen volt megmozdulni. Az, hogy Minho mérges volt rá teljesen megszokott volt, de ez más volt, sokkal fájdalmasabb, mint a felszínes gyűlölet, ami általában itatta át.

- Ó, hogy baszódj meg, Lee Minho - rúgott bele idegesen a földön felejtett vizes palackjába. Utálta azt, hogy igaza volt, sokkal jobban élvezte munkáját azalatt a másfél hónap alatt mióta odajárt az idősebb, mint előtte bármikor. Tagadhatta, de felesleges lett volna az igazságot - Miért kellett mindent felrúgnod?