Vörös mámor

Ötödik

Jisung a vita másnapján ismét a színpadon tevékenykedett, amikor az idősebb megérkezett. Tökéletesen rá látott arra, amint Minho helyet foglalt egy fotelban. A szőke hajú fiú gyomra felfordult amikor meglátta, hogy az egyik újonc táncosuk megközelítette őt és az ölébe mászva nevetett rá. Magának sem akarta beismerni, viszont borzalmasan zavarta, hogy a férfiú mással volt elfoglalva és nem vele, akkor pedig undorra haraggá reformálódott át, amikor látta őket eltűnni a privát szobák egyikében. Fél órát bírt ki ezzel a tudattal, akkor viszont elpattant az utolsó türelmi szál is és fújtatva sietett le a színpadról.

- Kifelé - Jisung hangja erőteljesen hangzott fel, amikor kinyitotta az ajtót és megpillantotta a Minho ölében tekergő karcsú alakot. Dühe még magasabbra szállt fel, már meg sem próbálkozott a kedvességgel - Két másodpercet kapsz, hogy eltűnj innen - a megszeppent fiú sietve mászott le a tulajról és sietett ki a helyiségből. Minho is követni akarta, már indulásra készen állt fel a kanapéról, de a kisebb ezt nem hagyta neki.

- Mit akarsz? - kérdezte unott hangszínen, de azért visszatelepedett a bútorra.

- Először bocsánatot akartam kérni, miért tegnap egy seggfej voltam - kezdett bele fújtatva - De most már nem vagyok teljesen biztos abban, hogy tudom mit akarok. Rohadj meg, Minho - fordult felé határozottan, de hamar ismét járkálásba kezdett - Utállak, teljes szívemből utállak. Megalázol, kurvának nézel, játékszernek használsz, hogy aztán az orrom alá dörgöld mekkora egy senki vagyok és egy kis tizenöt éves is megteszi neked, amit akarsz, talán még jobban is élvezed, mert ő nem ellenkezik. Nem végeztem! - szólt rá, amikor ismét fel akart tápászkodni a kanapéról - Tudod, attól még, hogy te nem érzel semmit, mások még képesek rá és figyelembe vehetnéd őket néha.

- Nem csináltam vele semmit és nem is terveztem - Minho jóval nyugodtabb hangszínnel kezdte el a maga mondókáját, mint Jisung, viszont így is érezhető volt a feszültsége - Szerinted fél óra alatt nem tudtam volna elintézni, ha akarok valamit attól a fiútól? Hiába utálom a rövid meneteket, nyugodtan végezhettem volna ennyi idő alatt. Rád vártam - mondta végül komolyan, de végül csak nevetésben tört ki - Ha látnád most magad, meghalok. De remélem most már érted, hogy nem az élvezetek miatt hajtok ennyire. Tényleg azt gondolod, másfél hónap alatt nem fektettelek volna meg? Könyörgőm, ne nevettess ennyire. Nem vagyok faszfej, csak visszaadom azt, amit kaptam - vont vállat végezetül.

- Utállak - ült le az idősebb mellé Jisung sóhajtva - Annyira, de annyira utállak.

- Dehogy utálsz - fordult felé Minho és oldalra döntött fejjel kezdte el figyelni, viszont ajkaira mosoly kúszott - Ha utálnál, most nem lennél itt. De ha így vagyunk, én is utállak. Teljes szívemből utállak és gyűlöllek.

- Nem vagy vicces - próbált komolyságot magára erőltetni, de a végére csak elnevette ő is magát - Remélem tudod, hogy ha legközelebb ilyet csinálsz, kiheréllek.

- Ajaj, most meg kellene ijednem? Csak mert szólok, rettenetesen félek - nevetett fel ismét Minho ahogy lábait törökülésben felhúzta maga alá és arcát megtámasztotta tenyerén - Ha már annyira belém vagy zúgva, hogy mindenképp le akarsz tapizni, akkor mondhatnál is valamit magadról. Hogy kerültél ide?

- Nagyon meglepő módon, pénzre volt szükségem - húzta összébb magát ültében Jisung direkt figyelmen kívül hagyva megszólalását, csak a kérdésre fókuszált - Egyedül élek egy albérletben, valahogy el kell tartanom magam és azért ez az állás nem fizet rosszul. Mindig is szerettem táncolni, gondoltam nem lehet olyan vészes. Kissé naiv voltam - vallotta be mosolyogva, bár szíve keserű dallamon dobbant - Hyunjin már előbb itt volt, mint én, ő mutatott be a főnökének és intézte el, hogy dolgozhassak. Először csak fél évről volt szó, de aztán csak itt ragadtam.