Vörös mámor

Tizedik

Jisung felébredve egy hatalmas ágyban találta magát és először fel sem fogta hol van, viszont ahogy átfordult a másik oldalára, Minho illata csapta meg; a tudatához tért. Hunyorogva nézett körül a fél homályban, kint még csillagok díszítették az eget, viszont a fiút sehol nem látta, emiatt egy kisebb pánik telepedett a mellkasára. Ki akart mászni az ágyból, hogy jobban körül tudjon nézni, viszont már akkor szörnyű szédülés kapta el, amikor ülő helyzetbe tornászta magát. Épp egy rövidebb káromkodás sort fogalmazott meg, amikor az ajtó kinyílt és az idősebb lépett be rajta.

- Imáim meghallgatásra találtak – motyogta a homlokát megtámasztva a tenyerében.

- Azt hittem meghaltál, mert mérgezett volt a leves – zárta be maga után az ajtót Minho és kapcsolta fel a falra felszerelt LED-égőket egy visszafogottabb intenzitású fényt keresve – Bocs, miután egy órán át még aludtál, hogy megérkeztünk, inkább mentem lezuhanyozni. Jobban érzed magad? – sétált a szekrényéhez, törölközőjével a derekán, amit könnyed mozdulattal dobott le magáról és egy lazább nadrágra cserélte le.

- Ez után a jelenet után, hogy ne lennék jobban? – nézett rá minden szégyen érzet nélkül beismerve, hogy végig mérte végig – Igazából jól esne egy zuhany és éhes vagyok, de eléggé émelygek szóval lehet nem lenne jó ötlet enni – karolta át felhúzott lábait és azokra támaszkodva figyelte partnerét.

- Egy próbát megér – vont vállat Minho ahogy az ágyhoz érve leült a kisebb mellé – Nem hiszem, hogy a szakácsok még itt vannak és én sem vagyok Michelin csillagos, de egy pirítóssal csak nem gyújtom fel a házat – nevetett fel halkan – Ha tíz perccel hamarabb kelsz fel, tusolhattunk volna együtt, de így kénytelen leszel nélkülem.

- Majd legközelebb – dőlt neki az idősebbnek mosolyogva – Megmutatod merre van a fürdő? Egyébként pedig a pirítós is tökéletesen megteszi. Dicsekedhetek azzal, hogy Lee Minho csak miattam állt be a konyhába – nevetett fel vidáman.

- Ennyi örömöd legyen neked is – forgatta meg a szemét és állt fel a helyéről. Komótosan nyitotta ki ismét a szekrényét és vett pár ruhadarabot, amit Jisungnak szánt – Gyere, ha lehet még azelőtt végezz a tusolással, hogy széthányod ismét magad, ezeket pedig felveheted – adta a kezébe a textil darabokat, majd húzta fel az ágyról és derekát átkarolva vetette ki a szobából.

- Mintha nem élveznéd a meztelen látványomat – mosolyodott el ahogy kihasználva a segítséget, támaszkodott a magasabbra – Nagyon szép a házatok – nézett körbe, miközben elindultak a fürdő irányába.

- Még nem láttalak meztelenül, sosem tudhatom. Ja, amúgy azt meg kell adni, hogy ha már a gyerekneveléshez nem is, de a lakberendezéshez ért az apám – nézett ő is körbe, majd egy ponton megállt, hogy kinyissa a fürdő ajtaját – Ha bármire szükséged van, csak kiálts. A konyha a lépcső aljától jobbra van, de ha nem találsz el, menj inkább a szobámba – engedte el lassan a fiút.

- Köszönöm – mosolygott rá az idősebbre Jisung, majd belépett a fürdőszobába, ami majdnem akkora volt, mint az ő egész lakása. Fejét rázva rántotta ki magát az ámulatból majd ledobálva ruháit állt be a zuhanykabinba és forró vizet kezdett magára engedni. Nem siette el a dolgot, kiélvezte, hogy nem kötelessége spórolni a vízzel és csak egy jó húsz perc után lépett ki ismét a szőnyegre. Magára kapta Minho ruháit és még nedves hajjal ballagott vissza a szobájába, viszont mivel ott nem találta a fiút, utasításait követve kereste meg a konyhát.

- Jisung, könyörgöm segíts, szerintem elbasztam ezt a szart – akadt ki teljesen, mikor a kisebb belépett a helyiségbe, amit már sűrű füst borított, a pulton pedig mindenfelé szét égett kenyér darabok hevertek – Soha, de soha nem nyúlok ehhez a szarhoz – igyekezett elhessegetni maga körül a füstöt egy konyharuhával.