Vörös mámor

Első

Ahogy elkezdődött az este, kinyitott a bár és Jisung máris a színpadon találta magát. Férfiak és nők tucatjai figyelték, amint csípőjét ringatva tekeredik fel a felszerelt rúdra, köröz, majd végig vonul a pódiumon. Édes mosollyal szedi össze a neki szánt papírpénzeket, mélyen a zsebébe süllyeszti őket, hogy ismét neki kezdhessen egy újabb, hasonló körnek. Szemei magabiztosságtól ragyogtak, ez volt az, ami még inkább segédkezett neki, a borsos összegek megkaparintásában. Azt, viszont nem észlelte, hogy újdonsült főnöke is kellő távolságból legelteti rajta íriszeit. Teljesen tisztában volt a kisebb programjával, így az előadásának vége felé keresett magának egy könnyen kiszúrható helyet egy pohár itallal és ott várt arra, hogy öltánc reményében megkörnyékezze az ifjú, aki az öltözőbe sietve kezdte meg egy rövidebb szünetét.

- Mivel szolgálhatok az úrnak? – Jisung csípőjét kibillentve, karjait egymásba fonva állt meg Minho előtt. Nem ment azonnal oda hozzá, percekig járt körbe-körbe a helyiségen, ez pedig az idősebb megelégelve intette magához.

- Nem túl sok mindent adhatnál pont te nekem – mérte végig kritikus szemekkel, de célját nem érte el; a fiú nem bizonytalanodott el, továbbra is enyhe pökhendiség sugárzott róla – De figyelembe véve, hogy egy sztriptízklubban vagyunk, szerintem eléggé adja magát, hogy mit akarok. Szóval merre vannak a privát szobák? – állt fel a helyéről és kisebb motivációként elővette megtömött pénztárcáját is, megmutatva annak tartalmát.

- Erre – intett elnagyzolva a fiatalabb. Fél lépéssel haladt előtte, majd egy üres helyiségbe bevezetve várta meg, míg elhelyezkedik a kanapén, hogy elé állva táncolhasson, viszont az utána nyúló kezeket elhessegetve rázta a fejét – Nem-nem, mindent a szemnek, semmit a kéznek.

- Mert különben mi lesz? Komolyan már, ha azt akarnám, hogy szoknyában táncikálj előttem, akkor azt is csinálnád, különben repülnél. De csak szólok, azt az időt, amit felesleges beszéddel töltesz, levonom a béredből. Idegesít a hangod – dőlt hátra a kanapén felvont szemöldökkel. Jisungban lángoló düh lobbant, de egy mély sóhajjal nyomta el magában ennek az érzését.

- Tudod, hallottam róla, hogy mit beszéltél a főnökömmel – mászott az ölébe minden szégyenérzet nélkül. Minho combjai mellett feltérdelt a kanapéra majd vállai mellett megtámaszkodva hajolt a füléhez féloldalas mosollyal – Nekem abból nem úgy jött le, hogy idegesítenélek. Képzeld csak el Minho – suttogta alig pár milliméterre hallójáratától. Tisztán élt emlékeiben ahogy a közepes éveiben járó férfi azt fejtegeti neki, miszerint az új főnök ágyba akarta vinni, hiába csak sztríperként tevékenykedett – Ahogy az ágyadon fekszem minden ruha nélkül, belőled kinézve ki is kötnél és ahogy elmélyednél bennem a nevedet nyögném. Ó, Minho, még, kérlek ne hagyd abba – sóhajtotta a fiú ahogy még egy kissé az ölére is ereszkedett. Nem sokáig élvezhette ki a fölényét, az idősebb idegesen kapott vállai után, majd egy hirtelen mozdulattal lökte le a kanapéra. Kezeit feje fölött összekulcsolva tartotta, lábait pedig izmos combjai közé szorítva tartotta.

- Mocskos kurva. Komolyan azt hiszed, hogy akarok valamit tőled? Pont tőled? – morogta ahogy még szorosabban fogta közre csuklóját.

- Miért vagy itt, ha nem akarsz tőlem semmit? Minek jöttél vissza? Senki nem kényszerített, hogy privát szobára vigyél, vagy arra, hogy most is felettem legyél – nézett Jisung mélyen a felette támaszkodó szemeibe. Minho íriszei izzottak, düh fénylett bennük, de nem visszakozott, kitartott. Kezei már sajogni kezdtek, azokon a pontokon, ahol a másik ujjai mélyen bőrébe vájtak, de nem adott ennek hangot; tovább folytatta incselkedését, talán kissé gúnyos hangnemben is.

- Mert tudom, hogy mennyire utálod, ha megmondják neked mit csinálj és ha valaki feletted van. Szerinted nem vagyok tisztában a helyzettel, hogy mennyire utálsz itt és most velem lenni? Ha látnád magad, hogy mennyire szánalmasan nézel ki most!

- Remélem kiélvezed ezt a helyzetet mert nagyon sok pénzedbe fog kerülni – tartotta továbbra is a szemkontaktust – Mit akarsz tenni? Nem fektethetsz meg, tiltja a szabályzat. Tudod, hogy bármikor szólhatok a biztonságiaknak, ha túlzásba esel.

- Ha azt hiszed bármivel is többet fogok fizetni, ki kell, hogy ábrándítsalak. Vagy, ha azt hiszed, hogy egyáltalán fizetni fogok, miután így indítottad az estét. Bár ahogy elnézem, pénz nélkül is lefeküdnél velem. Csak idő kérdése és te fogsz érte könyörögni. Tudom, hogy élvezed, Han – suttogta közvetlenül fülébe, majd alig mondandója végeztével egy hangosabb nyögést is kieresztett magából.

- Semmiféle vágyat nem érzek irántad – köpködte a szavakat Jisung megfeszülve – Soha nem könyörögnék azért, hogy lefeküdjek egy olyannal, mint te még akkor sem, ha az állásom a tét – minden porcikája pattanásig feszült, ahogy dühtől túl fűtve fordította felé arcát. Kényszert érzett arra, hogy öklét megismertesse beképzelt ábrázatával.

- Ugyan már, ne nevettess. Ki ne akarna lefeküdni velem? De rendben, van egy ajánlatom. Adok három hónapot, ha addig nem fekszel le velem, akkor békén hagylak és soha nem jövök még csak a bár közelébe sem ügyintézésen kívül. Viszont, ha megtörsz – simított végig ajkain, miközben szórakozottan pásztázta az arcát – Csakis nekem dolgozhatsz és azt kell csináld, amit én mondok. Áll az alku?

- Legyen – egyezett bele kérdés nélkül – Nem lesz nehéz tartanom magam, ha végig ekkora seggfej leszel és kötve hiszem, hogy akárcsak egy kedves szót is képes vagy mások felé intézni – fintorodott el a szőke. Egy ideig még egymás arcába hajolva figyelték egymást, de aztán Minho lassan engedett a szorításán és feltápászkodott a helyéről. A kisebb követte a mozdulatsort, felugrott a kanapéról és csuklóját masszírozva hátrált három lépést, hogy esélye sem lehessen Minhonak hozzá érni.

- Ha befejezted az önsajnáltatást, akkor csinálhatnád végre azt, amiért tulajdonképpen itt vagyunk – igazította meg magán ruháit az idősebb mielőtt ismét helyett foglalt volna a bútoron. Jisungból káromkodások hada kívánkozott ki, de tartotta magát, a férfiú elé állva kezdett táncolni. Hosszadalmas egy óra állt előtte, minél előbb túl akart esni rajta.