Vörös mámor

Nyolcadik

16+

Másnap Jisung ismét a színpadon táncolt, amikor Minho megérkezett a bárba. Tekintetük összeakadt egy pillanatra, de a kisebb hamar megszakította, hogy utána még nagyobb lendülettel, odaadással tudjon táncolni. Le sem tagadhatta, hogy teljesen feldobta a fiú jelenléte, a maradék fél órában mintha kilépett volna önmagából. A tulaj arcán halvány mosoly ült ennek láttán és ő is elfoglalta a szokásos helyét a bárpultnál, hogy amíg várakozik, megihasson valamit.

- Csukd be a szemed, meglepetésem van mára - ölelte át futtában az idősebbet Jisung amikor az előadása után oda sietett hozzá. Mélyeket nyelt a dohos levegőből, izzadtságcseppek gyöngyöztek a homlokán, de nem foglalkozva vele fogta meg a fiú kezét és kezdte el maga után húzni, közben intve legjobb barátjának is, hogy csatlakozzon hozzájuk - Még ne less! - csukta be maguk után a privát szoba ajtaját, majd óvatosan ültette le a kanapéra, hogy egy üveg vizet magához véve ő is letelepedhessen mellé - Oké, most már kinyithatod!

- Nagyon helyes, megtarthatom? - Hyunjin arcán magabiztos mosoly játszott. Kiskirály módjára lépett Minho elé és hosszú ujjait lágyan vezette végig az arcélén.

- Nem, ő az enyém - nevetett fel a szőke hajú fiú ahogy lábait az idősebb ölébe dobta. Szemei csillogtak, feldobta az a kis bosszúság, ami a vendégéből sugárzott.

- Nagyon örülnék, ha nem fogdosnád az arcom - nyúlt a táncos keze után Minho és emelte el magától fújtatva - Mikor azt mondtam, hogy valami különlegeset várok tőled, nem gondoltam volna, hogy hozod magaddal őt is - vezette tekintetét Jisungra, aki a lehető legkényelmesebben helyezkedett el eközben. Nem aggódott, tudta, hogy úgy is meg fogja tudni győzni a maga igazáról és élvezni is fogja az előadást.

- Jaj már, legyél egy kicsit nyitott - tette félre a vizét és karjait az idősebb nyaka köré fonva hajolt még közelebb hozzá és kezdte el masszírozni a tarkóját - Hidd el élvezni fogod minden egyes percét. Csak fél órát marad, utána azt teszel velem, amit csak akarsz - hajolt közvetlenül a füle mellé vigyorogva, de hamar el is húzódott ismét - Te magad mondtad, hogy megnéznéd milyen a privát száma - emlékeztette, amivel már ő maga sem tudott vitatkozni. Minho alsóajkát beharapva tükrözte le a kisebb mozdulatát, hátrébb húzódva simított végig Jisung derekán egészen addig, míg el nem érte a medencecsontját. Ott megtorpant és a vékony testről az arcára vezette tekintetét.

- Jó, legyen, de vigyázz mert szavadon foglak - ment végül bele, amelynek hallatán Hyunjin tekintetében különös csillanás tűnt fel.

- Szexen kívül mindenben benne vagyok - vigyorgott szélesen Jisung lereagálva a fejegetést - Nem fogod megbánni, ígérem. Ha pedig mégis, kárpótolni foglak - jelentette ki majd egy futó csókot hagyva Minho ajkain állt fel a kanapéról és legjobb barátjához lépve, rázta le magát, hogy könnyedebben tudjon táncolni.

Futó pillanatra összeakadt a két táncos tekintete, szavak nélkül kommunikáltak, majd egyszerre kezdtek el mozogni a zene ritmusára. Megígértette a fiúval, hogy nem fog rámászni a vendégükre, de tudta, hogy enélkül is olyan élvezetet fog nyújtani a számára, amire senki más nem képes; nem véletlenül tartották őt számon a legjobb táncosként a helyen. Minho lassan nyalt végig ajkain, amikor táncolni kezdtek, szemeit pedig egyszerűen képtelen volt elvezetni róluk. Érezte, amint a hasában növekedni kezd a csomó, de igyekezett ezt figyelmen kívül hagyni, és csak a táncra figyelni.

- Ne, ne, ne - szólt közbe amikor Jisung meg akart szabadulni a ruhájától - Egymást és képzeld azt, hogy én teszem veled mindezt.

A két fiatal az utasítások szerint cselekedtek. Hyunjin odalépett a kisebbhez, először csak a lenge felső alá benyúlva cirógatta a bőrét, fokozatosan vezetve feljebb a textilt, amit Jisung lehunyt pillákkal tűrt. Karjait az idősebb nyaka köré fonta, csípője folyamatosan járt, végteleneket írt le és amikor véglegesen lekerült róla a felső, teljesen barátjához simult. Minho nevét sóhajtva szabadította meg a másik táncos is a pólójától, amit ő csak vigyorogva hagyott és amint az is a padlón landolt, határozottan ragadta meg a vékony csípőt, hogy háttal fordíthassa magának a kisebbet. Jisung lapockái Hyunjin mellkasához nyomódtak, így kitámasztva magát és tekintetét a kanapén ülőébe akasztotta, úgy ívelve felfelé ajkait. A fél óra jóval hamarabb letelt, mint hitték volna. Hyunjin mosolyogva szedte össze a szétszórt ruháit, majd még egy utolsó csókot dobva Minhonak hagyta el a szobát. Jisung nem fáradozott azzal, hogy ismét magára öltse ruháit, úgy ahogy volt ment az idősebbhez és telepedett le a combjára.