Még egy szerelmes sztori

9.

  Az éjjel közepén, a barátnőm ruháiban, az erős esőzésre ébredtem. A hajam gubancokban száradt meg. A telefonom kicsúszott a zsebemből az ágy valamelyik távoli szegletében leltem rá. Visszafeküdtem és gondolkoztam egy keveset. Ahogy az agyam beindult lemeredtem az ágyban. Sok dolog történt. Rengeteg... De ez legyen a holnap baja. Gondoltam, és nyújtózkodva keltem ki az ágyamból, hogy átöltözzek pizsamába. Vakut kapcsoltam, és előkotortam az első pizsamának használható cuccot, amit találtam. Nem is gondolná az ember, hogy a saját számánál négyszer nagyobb póló mennyi mindenre jó. Nadrággal már nem bajlódtam. Elvégre az éjszaka közepe volt, és a szobámban meleg volt, mert anyám, főleg az ilyen hidegebb esős napokon feltekerte a fűtést. Viszont visszatért a tegnapi sírás miatt a fejfájásom, így hát úgy döntöttem, hogy lemegyek a konyhába inni egy kis vizet. 

  Ledőlingéltem tehát a konyhába. Felkapcsoltam a kis villanyt, és a pultnak dőlve kezdtem kortyolni a vizet. A szívem majd kiszökött mikor kopogást halottam a bejárati ajtó felől. Majdnem félrenyeltem, pár köhögés meg kilötyögtettet csepp után azonban megláttam az ablakból Dave kocsiját. Az ajtó fele indultam, míg az agyam lázas fejtegetésbe kezdett. Ahogy a kulcsot a zárba helyeztem hezitálás nélkül forgattam kettőt rajta, majd félig nyitottam az ajtót.

  Természetesen Dave volt az. Ki lenne olyan őrült, hogy hajnali háromkor bekopogtasson a házba? Álltam az ajtóban, és már nem vártam semmi magyarázatot. A fiú szemében homályos köd kavargott. Erős alkoholszagot árasztott. Tágabbra nyitottam az ajtót, és miután belépett egyből kettőre zártam. Nem kérdeztem tőle semmit míg az emeletre mentünk, bár kíváncsi lettem volna mióta dekkolt a házunk előtt. A haja enyhén vizes volt, úgy ahogy a válla is. Az esőben álldogált? Kérdeztem magamban, de sajnos túl érdektelennek éreztem magam. Benyitottam az ő szobájába. Itt hidegebb volt mint az enyémben. Anya itt sosem engedte a fűtést, ha nem volt itt Dave. 

  - Átjöhetsz az enyémbe míg megszárad a hajad. - Mondtam, ahogy megengedtem a fűtőtestet, és rá sem pillantva sétáltam ki a szobájából. Nem fáradtam az ajtóval, se az enyémmel. Lerántottam az ágytakaróm, és a paplan alá bújtam. - Baszki! - Mondtam halkan, realizálva hogy nem volt nadrágom, de mivel a póló elért a térdemig, hamar túlléptem rajta. Közben a paplan felvette a hőmérsékletem, és kellemesen éreztem magam. Hallgattam az esőt. Már lecsendesedtem, félálomban voltam.

  Dave ilyesfajta akciói már nem különösebben tettek rám nagy hatást. Ezerszer megtörtént. Dave néha túl intenzív éjszakai életet élt, ezért az apja sokszor kitette vagy kizárta. Pont emiatt volt még meg a szobája. Régebben egy kisebb raktár volt. Miután anyám megtudta, hogy lesz egy örökbe fogadott bátyám, én kellett segítenem neki lehurcolkodni. Nem volt kis munka amíg elrendeztük, de végül otthonos kis zug lett belőle. Néha amikor nagyon hiányzott, mert nem láttuk egymást hosszabb ideig, belógtam oda, és nem csináltam semmit, csak szívtam magamba a fiú után maradt illatot. Ezen kissé mosolyognom kellett. Kissé gyerekes, de mindig biztonságban érzem magam ott. Aztán hirtelen melankólia töltött be. A mellkasom kissé szorított.

  Halottam, ahogy az ajtóm lassan csukódik. Tehát átjött. Most, hogy az agyam beindult, nem igazán tudtam aludni, de holnap azért mégis iskola. Szóval nem mozdultam, tetettem, hogy alszom. Tudtam, hogyha elkezdünk beszélgetni nem fogunk igazán aludni. Bár most eléggé borús volt, és mérget vennék rá, hogy ivott is. De vajon mióta várhatott ott? Nem láttam, hogy a kocsi megérkezett volna, vagyis már ott kellett állnia, mikor felébredtem. Szerettem volna rákérdezni, de visszafogtam magam. A gyomrom felkavarodott.  Én hívtam át  mégis, rettentően ideges lettem. Feszültem figyeltem. Hallgattam, ahogy helyet foglal a székemen. Hirtelen egy kép villant az agyamba, mintha pont a támlájára dobtam volna a melltartóm. Most átkoztam a hanyagságom. Legalább a szerkénybe begyúrhattam volna a ruháim.