Még egy szerelmes sztori

7.

  Gyorsan szedtem a lábaim. Szinte már szaladtam. Le intettem egy taxit, ám most nem az otthoni címemet mondtam, hanem Dave-ékét. Feszülten ülten, és a fejemben semmi értelmes nem forgott. Nem tudtam, hogy mit mondjak. Csak azt tudtam, hogy valamit kell mondanom neki. Kissé meguntam, hogy ő mindent tud rólam, és mindent ő vezet, és hogy elhallgathat előlem dolgokat. Ideje mindent tisztázni. 

  Ilyen szándékkal szálltam i a taxiból, és viharoztam be kérdés és köszönés nélkül a lakásba, majd fel az emeletre. Kopogás nélkül nyitottam be Dave szobájába. 

  Egy pillanatig nem egészen értettem semmit. Lihegtem a sok futástól, aztán ahogy a harag kezdett feloldani, elkezdtem emészteni a látottakat. Leesett az állam. Hallucinálok, vagy a földön leterült Dave-n tényleg egy másik srác fekszik? A jóképű idegen, éppen most emelkedett fel Dave arcáról. Ez most mi? Kérdeztem magamban, miközben még mindig próbáltam értelmezni a látottakat. Dave eltolta magától a fiút, aztán rám nézett. Rápillantottam. Fogalmam sincs, mit érezhetett. Túlságosan kétségbe voltam esve. Zavart voltam, elszégyelltem magam, majd inkább mégis mérges lettem. Éreztem, ahogy kétszer egymás után kivörösödök, majd kifut az arcomból a szín. Megnémultam. Ordítanom kellett volna, vagy bocsánatot kérnem. Nevetnem vagy sírnom. Én csak álltam ott. A szándékom, hogy ma kivallatom, vagy hogy szerelmet vallok neki most oly távoli volt, mintha csak egy álom lett volna. Ami már kezd feledésbe merülni. 

  Hirtelen felindulásból megfordultam, majd menekülőre fogtam. A lépcsőn lefele száguldva mintha halottam volna, hogy Dave a nevemet kiálltja. De még meg sem torpantam. Eszem ágában sem volt megállni, amíg ki nem jutok ebből a házból, az utcából, a látóköréből Dave-nek. 

  Ahogy az idő haladt, egyre fáradni kezdtem. Az erőm egy játszótérre érve fogyott el teljesen. Levágtam magam egy félreeső, fa alatti padra. A gyerekek játszottak. A szülők beszélgettek. A nap sütött. Máskor jól éreztem volna magam. Fürdöttem volna a napfényben. Most viszont melegem volt. Nem terveztem ma távfutást. A meleg öltözetem egy cseppet sem segített. Levetettem a kabátom. Közben olyan arcot vághattam, mint aki szellemet látott. Lihegtem, próbáltam összeszedni magam.

  - A francba! - Túrtam a hajamba, amely nyirkos volt az izzadtságomtól. - Francba, francba, francba! - Szűrtem a fogaim között, miközben felugrottam, és teljes erőmből belerúgtam egy kisebb kőbe. A kő ívesen, hosszan repült, míg a kerítés útját nem állta. A játszótéri hangok miatt alig hallatszott koppanása a fán. Visszarogytam a padra. Lerángattam a nyakamról a sálat, és a kezembe temettem az arcom. Forró volt. Hirtelen könny gyűlt a szemebe. Letöröltem, és mélyen beszívtam az őszi levegőt. Lassan elővettem a telefonom, pont ekkor tűnt fel Dave neve és száma a kijelzőn. Gondolkodás nélkül nyomtam ki, és kerestem ki a névjegyekből Lily nevét. Hármat csengett, mielőtt felvette. 

  - Igen? - Szólt bele Lily friss hangja. Én hallgattam. - Viola? - Kérdezte, egy kis csönd után.

  - Igen. - Feleltem megtört hangon.

  - Mi történt szivem? - Kérdezte aggódva. - Mér el is intézted? Ennyire rosszul ment? Valamit mondott neked?

  - Nem. Annál is rosszabb. - Suttogtam. Eltakartam a szám, és lehunytam a szemem. De rögtön ki is nyitottam, mert látni véltem a képet, ami a szobába érkezésemkor fogadott. Beleégette magát a hosszútávú memóriámba. Biztos, hogy ma nem alszok valami jól. 

  - Mi? Mi az hogy annál is rosszabb? - Kérdezte mit sem sejtve Lily.

  - Volt egy fiú a szobájában. - Közöltem.

  - És emiatt nem vallottál? Kihívhattad volna! - Mondta haragosan, gondolom azt gondolta, ez csak egy újabb kifogás, mert gyáva vagyok.

  - Félreérted... a fiú rajta volt! - Mondtam és rátámasztottam a kezem a lábamra, a homlokom fogva. Túl békés ez a játszótér, hogy itt érjen utol a világ vége.