Még egy szerelmes sztori

15

  A tükör előtt állva kedvem lett volna ugrándozva tapsolni, de mivel magas sarkúban ez nem a legjobb ötlet, beértem azzal, hogy a lelket is kiölelem Lily-ből.

  - Tényleg gyönyörű vagy. - Biztosított róla a barátnőm, és mintha egy könnycseppet tartott volna vissza, miközben végigmért újra.

  - Azért nem vagy az anyám. Talán a sírást hanyagolhatjuk. - Böktem oldalba.

  - De nekem azért meg van engedve? - Halottam édesanyám elérzékenyült hangját a szobám ajtajából.

  - Anya! Nem, nincs megengedve, senki nem sír. Ez csak egy buli! Úgy csináltok mintha minimum férjhez mennék. - Mondtam kissé morcosan, mire anyukám úgy megszorongatott, hogy alig kaptam levegőt.

  - Jól van anya, elég lesz, még élve szeretnék eljutni a buliba ha nem túl nagy kérés. - Mondtam rekedtem. Ő elengedett, és újra átjáratta rajtam a szemét. Nagy sóhaj után így szólt:

  - Vigyázz magadra, jó? - Láttam, hogy a szeme elkomolyodott. Aggodalom csillant meg benne.

  - Vigyázok, ígérem. - Mondtam halkan, de tisztán.

  - Ez neked is szól! - Fordult a barátnőm fele kissé könnyedebb hangnemmel - Rád bízom őt, úgyhogy egészben hozd vissza az én egyetlen lányomat! - Borzolta össze a barátnőm haját, aki ennek láthatóan nem örült a fizura-igazításnak, de azért bólintott kettőt.

  - Remek anya, megértettük, innen már mi is boldogulunk, szóval... - Próbáltam lekoptatni, mire Lily az üzenet hangjára villám-gyorsasággal vette ki a telefonját. 

  - Itt van a barátom - mondta izgatottam. - Sajnálom, de megjött a fuvarunk, rohannunk kell! - Mondta és csuklón ragadott. 

   - Mi? Dave nem megy veletek? - Kérdezte meglepetten édesanyám. Lily már az ajtóig cibált, onnan fordultam vissza. 

  - Mi? Dehogy! Dave-n kívül is van életem anya, megleszünk nélküle is. - Kaptam magamra a fekete bőrdzsekim. Írok ha valami van! Ciao! - Ezzel leléptem a lépcsőn, hajszál híján kitörve a bokám. Óvatosnak kell lennem ebben a cipőben. 

***

  Az út nagy részében Lily a barátjának fecsegett, aki mosolyogva hallgatta a barátném izgatott fecsegését az estéről. Én pedig kettejüket elnézve azon gondolkodtam, hogy milyen egyszerű lehet, ha az ember valaki olyasvalakibe szeret bele, aki képes is visszaszeretni őt. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki így járt, de akkor is pechem van. 

  A kocsit egy viszonylag csendes parkolóban tettük le, onnan sétáltunk be egy ismert belvárosi klubhoz. Az este kissé hűvös volt, kezdtem megbánni. hogy szoknyát vettem. Pár sarokra a célunktól, a barátnőm kissé lelassított, hogy mellém kerüljön, és valami papírféleséget rejtett a zsebembe. 

  - Ez mi? - Kérdeztem ahogy a zsebemből előhalásztam a papírt, ami nem is papír volt. - Egy hamis igazolvány? - Kérdeztem hitetlenkedve, és tágra nyílt szemekkel néztem a barátnőmre. 

  - Ez még kelleni fog. - Mondta cinkos mosollyal az arcán. Én továbbra is elképedve szemléltem az amúgy egész élethű igazolványomat. Az én arcommal!! De nem az én nevemmel...

  - Dehát mikor? És mégis... - Sok kérdés kavargott a fejemben.

  - Ugyan már! - Szakított félbe Lily. - Szórakozni jöttünk. Lazulj el egy kicsit. Itt amúgy is csak egy pillantást vetnek rá, már évek óta járok ide így. Nem mintha mi lennénk ez egyetlenek. Hidd el, nézel ki 21-nek. Végül is úgy intéztem a sminkedet. - Bökött meg a könyökével. - És viselkedj kissé természetesebben. Tudod, hangosan beszélj, mosolyogj szépen, és ha bárki kérdezi nem idevalósi vagy, csak átugrottál bulizni egyet. Igazából kizárt, hogy bárki ismerőssel összefuss itt. Használd az álnevedet, és csak akkor add meg bármelyik fiúnak a számod, ha tééényleg úgy érzed jófej. Amúgy, ide mindenki csak szórakozni jár. Engedd el magad. A többit meg bíz rám. Ja, és mostantól Julie vagyok. -  Kacsintott, és a kelleténél kissé erősebben hátba vágott. Már ott is voltunk a disco bejáratánál. Az ajtóban egy elég jól kigyúrt harmincas pasi szobrozott, pókerarccal, ám a barátnőm és a pasija láttán, mintha kissé feloldódott volna.