Még egy szerelmes sztori

20.

  - Azt mondod, elszaladt? - Kérdezte a barátnőm, az ágyamon elterülve. Lilynek nem telt sok időbe, amíg megérkezett, hisz amúgy is a közelben jártak Zach-el, szóval míg a fiú a konyhában várt, én addig próbáltam minél gyorsabban a barátnőm tudtára adni a helyzete, tanácsra várva.

  - Ahogy mondod. Akár a rövidtávú olimpiát is megnyerhette volna, amilyen sebességgel elszelelt. - Ültem le a székbe. A verses kötet még mindig az íróasztalon hevert.

  - Hát én ezt totál nem értem. - Mondta, mire én nagyot sóhajtottam.

  - Ennyit én is megállapítottam.

  - A pasik annyira érhetetlenek. - Jelentette ki a barátnőm, miközben felült.

  - Már másodszor csinálja ezt, és fogalmam sincs, hogy miért. - Mondtam, és a kezembe vettem a kötetet. Az ujjaim végigfuttattam a könyv megkopott borítóján. - Miért? - Kérdeztem, már talán nem is a barátnőmtől, hanem inkább magamtól, vagy a világtól.

  - Vegyük ezt végig. Mit szólsz? - Lassan bólintottam, ahogy belelapoztam a könyvbe. - Az első alkalommal miért is ment el pontosan? - Szegezte nekem a kérdést.

  - Nos... - Kezdtem bele, és megpróbáltam felidézni az emlékeimben az eseményeket. - Elkezdtünk veszekedni azon, hogy miért csókoltam meg Mary-t, én azt mondtam, hogy mert szépnek találtam, mire azt kérdezte, hogy "És engem nem találsz elég szépnek?", vagy valami ilyesmi. Erre meg, hogy bizonyítsak neki megcsókoltam. És ő meg visszacsókolt... és... - Megálltam egy pillanatra, hogy végig tudjam gondolni, valóban el szeretném-e mondani a további történéseket Lily-nek. Lesütöttem a szemem, és szórakozottam a könyv lapjait pergettem ujjaim között.

  - És? - Kérdezte a barátnőm, és közelebb csusszant felém az ágyon.

  - Nos, hát... - A hajam az arcomba sepertem, hátha így könnyebb lesz színt vallani. - Igazság szerint az ágyra löktem, mert... nos elragadott a csók heve, és azt gondoltam tovább is mehetnénk.

  - Elnézést. Mi? - Kérdezte halkan a barátnőm. Mikor felpillantottam tágra nyílt szemekkel, és az arcára fagyott kifejezéstelen képpel engem bámult. Én kissé azt se tudtam, hova legyek. Még rágondolni is cseppet zavarba ejtő volt, de még meg is osztani másvalakivel...

 - Hát, csak azt mondom hogyha nem lép közbe akko-

  - Te megpróbáltál lefeküdni vele? - Kérdeztek, kissé hangosabban, mint ahogy az illem engedte.

  - Hát, nos, igen. Így is fogalmazhatunk. - Pörgettem tovább a könyv lapjait, mire a barátnőm a könyv után nyúlt, és kirántotta a kezemből.

  - Azt mondod... - Kezdett bele, a könyvet hátradobta és az ágy széléig csusszant, hogy velem szemben ülhessen. Az ujjaival orrnyergét masszírozta, a másik kezét pedig feltartotta, mintha időt kérne.  - Azt mondod, - ismételte, és állát lebillentve a szemöldöke felett nézett velem farkasszemet, - hogy te megpróbáltál lefeküdni vele... - Nagy szünetet tartott, mire bizonytalanakul bólintottam, - és ő  - tette össze a kezeit, - elszaladt? - Döntötte kissé jobbra a fejét. Erre is bólintottam. A barátnőm arcára megint kiült a parancshiba. Egy percig csak bámult a semmibe, majd ráncolni kezdte a homlokát.

  - Lily, jól vagy?  - Kérdeztem, és megérintettem a vállát, mire hirtelen feleszmélt mély gondolattengeréből.

  - Nos én igen. - Felelte. - De tudod szerintem ki nincs jól? - Kérdezett vissza, miközben keresztbe tette a kezét.

  - Én? - Kérdeztem vissza.

  - Nem. Ó, nem, te teljesen rendben van. De szerintem ezzel a Dave fickóval, valami nagyon nem stimmel. - Ingatta a fejét. - Mármint, úgy értem nincs semmi értelme annak, ha megfutamodik. Egy normális ember kapva-kapna az alkalmon.  - E mondat hallatán persze fülig pirultam. - Mármint ne érts félre de... Visszacsókolt, igaz? - Kérdezte.