~Miraculous~újratöltve~BEFEJEZETT~

Kiöntöm a lelkem

Miközben zuhantam lefelé oldalra pillantottam. Mindenki engem bámult. Arcunkra kiült a rémület, de amíg én süllyedtem a halálomba, ők csak meredten nézték ahogy elszáll a lelkem.
-Mindjárt leérek- gondoltam, de valamibe beleütköztem. Valamibe ami nem a talaj volt... Elkapott valaki, viszont összeesett a súlyom alatt. Janó volt az, aki éppen kezét fertőtlenítette, és mivel harmatgyenge volt, ezért a földre rogyott a röpke 40 kilóm alatt. Felálltam, és beletúrtam a szőke hajamba, majd talpra segítettem.
-Mi volt ez? - meredt rám értetlenül, de egyértelműen ijedten. Tudtam ha elmondom a valóságot kicsapnak, és ezt most az egyszer nem akartam, úgyhogy be kellett adnom valami mást.
-Ööö... Le... le esett a tollam, és utána nyúltam, de kizuhantam- szóltam elcsukló hangon, mert tudtam csak így érhetem el a kívánt hatást. Mivel egészségesnek ítéltek meg, a tanárok csak elvittek lepihenni. Hamar kihevertem az ügyet, mivel csak az bántott, hogy nem haltam meg. Viszont mostantól kezdve katica vagyok, és a város megmentése a feladatom. És ugyan még nem tudom hogy mitől, de meg fogom óvni a lakókat!
Már tűkön ülve  vártam a kicsengőt, hogy mehessek kémia órára, de mire odaértem már csak egy hely volt szabadon. Janó mellett. Így idegenkedve leültem mellé és próbáltam minél távolabb húzódni tőle.
- Nem értelek - csusszant közelebb.-Megmentem az életed, és te még mindig haragszol az óvodában történtekért.- Nézett rám kissé mérgesen
-Nem ismersz te engem.-Vontam meg a vállam.-Nem tudsz rólam semmit.- mondtam majd kimentem a tálcánkért, a kísérlethez. Janó unottan nekilátott a kísérlet elvégzéséhez. Én viszont nem bírtam ki.
-Tudod mi történt reggel?- Janó érdeklődve rám nézett, de még mindig dühösnek tűnt.
-Nem tudom Emma...egyszer csak rám estél!-mondta majd visszafordult a kísérlethez. Én az előttünk ülő lányok szerencsétlenkedését néztem. Lyukas volt a kémcsövük, és kifolyt belőle az olvadt kén. A tanárnő hozott nekik egy újat, de ekkor az egyikük észre vette, hogy a kifolyt massza ég, és elkezdtek üvöltözni.
-Mit gondolsz rólam Janó? Azok után amilyen múltunk van?- kérdeztem, miközben idegesen húzogattam a fekete pulcsim ujját, és táncoltattam a tollamat az ujjaimon.
-Azt hogy elcseszett vagy. Óvodában egész végig utánam koslattál, de én elutasítottalak. Nem hallottam rólad tíz évig, ami alatt teljesen megváltoztunk és felnőttünk. És egyszer csak megjelensz az iskolámban, úgy hogy tudom csak lebuktál az osztályomba. És úgy hallottam nem egy iskolából rúgtak már eddig ki... apám mesélte. Úgy nézel ki mint valami vagány csaj, ebben a csupa fekete öltözetben, de  mondok valamit: pont nem érdekel mi van rajtad, mert ismerlek, és tudom hogy ez csak egy álca, hogy elrejtsd a gyengeségeid. Biztos nagyon okosnak érezheted magad, hogy itt lehetsz, de ha valóban lenne egy kis eszed nem ugrálnál le magas pontokról, és nem játszanád a hőst. Másokat talán sikerül átverned, de én tudom hogy csak előadod a csendeset, a szerényt. Mindig is ezt csináltad, kelletted magad, majd arra vártál hogy mindenki megsajnáljon, és majd mindenki körülugráljon. Van is rá okod, mer veled nem foglalkozik senki, te egy elcseszett szar vagy- mondta ki mire elakadt a lélegzetem. Ott szúrt belém, ahol a legjobban fájt.
- Egy, és a legfontosabb: sosem játszottam meg magam. Ezt hidd el nekem kérlek. Nem vagyok szerény, se hős, és nem kelletem magam. Viszont valami igaz abból amit mondtál. Érdekel miért ugrottam ki? Mert ahogy azt te is mondtad: elcseszett szar vagyok. Annyira hogy képes voltam leugrani onnan. Nem azért tettem, hogy sajnáltassam magam, hanem azért, mert lassan bármit megtennék azért, hogy eltűnhessek innen -itt alig láthatóan bekönnyeztem, ezért elfordultam, és a pulcsim ujjával megtöröltem a szememet, majd visszafordulva folytattam.- Lehet hogy nagyon jól ismersz, de te sem ismered mindegyik személyiségemet- utaltam a katica létemre. Janó feje elkomorodott, mert még sosem hallott ilyesmit. Idegesen beletúrt göndör hajába, és mivel már időközben kicsöngettek, felpattant, és ott hagyott. 
Hazafelé életemben először boldogan és dudorászva haladtam. Azonban egyszer csak a füleben megállt a zene és egy ismeretlen hangja váltotta fel. Előkotortam a telefonom a zsebem mélyéről, hogy megnézzem mi történhetett. A körülöttem lévő emberek ugyanígy cselekedtek. A képernyőmön egy videó volt látható, de hiába nyomkodtam, nem tudtam leállítani. Egy furcsa állatszerű lény beszélt rajta. A hangjából megítélve férfi lehetett.
-Üdvözlöm önöket! Sakálpofa vagyok. Ne féljenek nem áll szándékomban bántani önöket, de van itt két ember, akiket el kéne tüntetnem. Amennyiben Katica és Fekete macska ma este nyolcra a Széll Kálmán téren lesznek, nem is változtatok az önökre vonatkozó szándékomon. De ha nem így lesz azt nagyon meg fogják bánni - fejezte be a monológját, és mindenki telefonja visszaváltott arra, amit ez előtt csinált, én viszont lesokkolva álltam, miközben a fülemben egymást váltották a zeneszámok.