~Miraculous~újratöltve~BEFEJEZETT~

Szépség

-Nem! Elegem van hogy mindenki lepisszeg, és mindig azt mondják hogy majd később! -fakadtam ki teljesen, mire a szegény idős hölgy megrökönyödve nézett rám. -Elnézést ez erős volt -mondtam bűntudóan. -Csak tudja, elég ideges vagyok, és most kezdem leginkább úgy érzeni, hogy ez az egész nagyon nagy felelősség, és nem vagyok benne biztos hogy felnőttem már a feladathoz.
-Ne aggódj Emma a kwamid nem véletlenül választott téged. Ugyan nem vagy kifogástalan jellem, de te képes vagy különbséget tenni a jó és a rossz között, eszes vagy, és bár ezt kitűnően titkoltad eddig, de segítőkész is. Ráadásul nem félsz segítséget kérni, ami nagyon fontos, mert ez valóban nem egyszemélyes munka, de ezért van ott a társad, Fekete macska.
-Köszönöm Mester- hálálkodtam, mert ismét sikerült felnyitnia a szemem. Tudtam mit kell tennem, hívtam Macskát, hogy találkozzunk a rendőrségen öt per múlva, azonban Macska még tíz perc múlva sem volt sehol. A sarokból egy igen hangos ricsaj csapta meg a fülem. Egy kamasz lány veszekedett valakivel a telefonjában. Hamar felismertem, külsejéről és nyers stílusáról. Újvári Noémi, a 16 éves modell, aki 3-szor megnyerte a Magyarország Szépe szépségversenyt. Gesztenye barna haja kiengedve omlott a vállára, és még az otthoni outfit ellenére is nagyon szép volt. Fekete convers-et viselt, és sötétszürke melegítőnadrágot, rózsaszín oversize pulcsit. Elég bizarr szett volt, de neki ez is jól állt. A hideg ellenére kerek napszemüveg volt rajta, és arca eltorzult a méregtől. Kissé félve, de mellé léptem.
-Szia! Katica vagyok.-fogtam vele kezet.
-Uuu szia!-tette le a telóját azon nyomban.-Újvári Noémi vagyok. Hihetetlen, hogy itt találkozunk! Már a szuperhősök is rosszak?-nevette el magát rosszallón.
-Segítek egy nyomozásban.-hessegettem el a kételyeit. Erre láttam, hogy kissé elszégyellte magát.
- És te? - néztem rá érdeklődve, mert rémlett valami balhé vele kapcsolatban
-Eddig is voltak utálóim.-kezdte el a meséjét.-De most...-sírta el magát. Átkaroltam, és próbáltam megnyugtatni, de ő csak sírt. Egy 40-es éveiben járó nő, valami borzalmas sapkában, mérgesen szólt rá.
-Azonnal állj fel.-utasította.-Hogy nézel ki?Lesírod a sminked!-üvöltött a kétségbe esett lányra. Hallottam, hogy eddig is voltak Noéminek pereskedései, de láttam rajta, hogy ez most nagyon megviseli, és nem értettem, hogy ez a nő (később megtudtam, hogy a menedzsere) miért nem segíti inkább.A modell megtörölte a szemét, amire a fekete füstös szemfesték elmosódott. Könnyek már elapadtak, de a tekintete még mindig szomorú volt.
-Tudod, sosem hittem volna, hogy ilyen hamar befellegzik a karrieremnek. Apum mindig is mondta, hogy csak addig tart amíg fiatal vagyok, de nem hittem, hogy az 16 évesen következik be.-bámult rám csalódottan, és megértően leültem mellé és végig hallgattam.-Tegnap még jól indult, nem volt semmi. Aztán hívtak az ügynökségtől, mármint a Sopa-tól-magyarázta meg. (Sopa=Szépségek Országos Parancsnoksága) -Bementem még reggel, hogy utána legyen időm, mert este fotózásom lett volna, a nike új kollekcióját kellett bemutatnom, már egy hete megjöttek a ruhák. -könnyezett újra.- Aztán szólt Kata, hogy bemehetek dr.Bara-hoz, ő a cég főnöke. Kifejtette, hogy -itt elcsuklott a hangja, de folytatta -hogy nincs rám szükségük...de tudom hogy nem mondták el az igazi okát.Még a brüsszeli versenyen bemutattam az egyik zsűrinek, és az beperelt mert így is nyertem, csalásra hivatkozott. Óriási vita lett ebből, és szerintem emiatt rúgtak ki. Azt mondták, hogy ilyen szép lány magától is megél. De tudom, hogy hazudtak, csak én buta vagyok.-vallotta be, mire megnyugtattam, hogy nem.-Óriási patáliát csaptam, tökre ki voltam akadva. 12 évesen kezdtem a modellkedést, és most vége lett. -mondott el mindent.-Aztán most itt vagyok.
-Sajnálom.Bárcsak beszélhetnél a valódi énemmel, de nem lehet. Én is itt dekkolok napok óta, és még csak nem is tehetek semmiről, csak rám sóztak csomó feladatot. Fekete macska be van rám rágva, mert nem vele akart egy srác fotózkodni, így szinte egyes-egyedül nyomozok Dodandino után, és semmi siker. -avattam be.
-Te legalább nem egy olyan celeb vagy, aki semmit nem tett le még az asztalra .-vonta meg a vállát, mire elnevettem.
-Újvári Noémi!-hívták be ebben a pillanatban.
-Sok sikert!-kiáltottam még utána.
-Kinek is kiabálunk?-kérdezte egy hang, mire ugrottam egy hatalmasat.
-Úristen! Macska! Kértem, hogy ilyet soha többé ne csinálj.-Néztem rá megrovón- És egyébként is hol voltál? -kértem számon.
-Nos közbe jött valami... De hogyhogy megint ide hívtál?
-Nos tudod...-kezdtem-egy eltűnt ember ügyében nyomozunk és...-elevenítettem föl neki, ha esetleg elfelejtette volna
-De már mindent átnéztünk bogaram! -szólt macska fáradtan - Minden napunkat ezzel töltöttük, és lásd be, nem jártunk eredménnyel, semmire nem jutottunk. -igazából igaza volt, de nem engedtem a kísértésnek, mert eszembe jutott a nagymamám egyik bölcs mondása, mely szerint nincsen lehetetlen, csak tehetetlen.
-Az lehet, de valami elkerülte a figyelmünket, és ennek szeretnék most utánajárni. -mondtam, miközben ellentmondást nem tűrően befelé indultam. A cicus futólépésben utánam iramodott
-Kérlek! Annyira fáradt vagyok! Egész héten ezzel foglalkoztunk! Nem lehetne hogy tartunk egy kis pihenőt? Rád is rád férne egy kis lazítás. Elmehetnénk moziba, vagy kajálni...- unszolt, de én határozottan megráztam a fejem. Hajthatatlan voltam.
-Nem. Idefigyelj! Amíg te itt lazsálsz, azzal az emberrel bármit tehetnek. Megkínozhatják, lehet hogy nem adnak neki enni, és még ki tudja miket csinálhatnak az emberrablók. Szóval ha ezek után te képes vagy nyugodtan aludni akkor csak tessék, de én nem adom fel. -jelentettem ki és mivel a témát lezártnak tekintettem, ezért beléptem a főkapitány ajtaján.
-Kérnék a Donandinoval kapcsolatos aktáról egy pontos másolatot. Minden adat legyen benne!
-Katica!- lepődött meg teljesen a pocakos rendőr -Rendben, állok rendelkezésedre.