~Miraculous~újratöltve~BEFEJEZETT~

Colin

Ez a nap is jól kezdődött. Fekete Macskával újfent megmentettük Budapestet, most egy kislány változott át, amiért nem kapott Barbie-t. Vagyis nem olyat kapott amilyet akart. Vagy nem tudom. Na mindegy. A suliba így épp hogy beestem, de meglepetésemre Janó is később jött, de kiderült, hogy oltásra vitte a kutyusát. Amúgy Janó kutyája kiskora óta meg van neki. Párszor láttam, a neve Ninja és egy fekete labrador. Aranyos, bár én inkább valami kevésbé szőrös állatot akarok. Apropó állatok, kitaláltam, hogy veszek magamnak egy kaméleont. Mindig is imádtam a hüllőket, és akciós minden az állatboltban! Suli után rohantam is oda, és beestem (szó szerint) az ajtón. Óriási üzlet volt, nyuszik, hörcsögök, halak, kígyók ilyenekkel tele. Viszont elragadott egy valami. Egy apró nagyon aranyos tengeri malac, barna volt és egy koponya formájú folt volt a hátán. Tudtam hogy ő kell nekem, viszont a papagájok is nagyom cutie-k voltak. Nem tudtam mi legyen, végül szerintem jól döntöttem. Megvettem a tengerimalacot és egy papagájt. Otthon nem szóltam róla anyáméknak mert leszartam hogy mit gondolnak. A szobámban letettem a földre az óriási ketrecet és az író asztalom melletti állványra ahol eddig egy lámba volt, a kalitkát. A rágcsáló nevét Tikki találta ki, és beadtam a derekam. Muffin. Túl aranyos név, de illik hozzá. A kék hullos papagájom nevét én találtam ki, Sándor. Sanyi csiripelt, eközben Muffin meg mókus kerekezett, é meg Tikkivel beszélgettem.
-Olyan cukiiik.-néztem a kis állataim.
-Tényleg azok. -bólintott a kwami. A napom következő óráit a szobámban kuksolva töltöttem, muter haza jött, én meg mindent megtettem hogy ne zokogjak mert pár bolond részeg barátjuk nálunk volt. Eközben irt Alice, hogy nincs-e kedvem átmenni hozzá. Valahogy rájöttem, hogy igazából van kedvem. Nagyon megkedveltem a lányt, bár elég őrült de legalább normális. Hát kösz. Na mindegy, megírtam neki, hogy megyek, csak át kell verekednem magamat a sárkányokon. Anyán és Zoltánon. Felkaptam a hátizsákom, a hordozójába betettem a két állatom, betettem a táskámba (tudoom, a kezemben kéne vinni de anya nem találhatja meg őket.) Emiatt bezártam a szobám ajtaját amihez csak nekem van kulcsom, és lesiettem. Valami borzalmas zene szólt lent, próbáltam észre vétlenül kisurranni az ajtón de Zoltán megállított.
-Hova mész kislány?-kérdezte undokan.
-Közöd?-szóltam vissza. Úgy imádom ezeket a küszöbön álló beszélgetéseket. Meglepetésemre Zoltán, hagyta a dolgot, és becsukta az ajtót utánam. Alice szerencsére közel lakott, így két perc alatt oda értem. Kezemben itt már a két állat, az osztálytársam nyitott ajtót, és mögötte meg egy fiú állt. Elsőre szembe tűnt, gyönyörű kék szeme, és barna valamiért vizes haja a szemébe lógott. Érdeklődve figyelt, és gyönyörű mosolyt villantott felém.
-Uuuu lettek állataid, sikongatott Alice és megfogta Muffin ketrecét. A házuk amúgy igen különös volt, és ezen mindig elcsodálkoztam. Mindenhol színek, könyvek festmények, ezzel még nem is lenne baj, viszont egy freskó volt a nappali plafonján amin jó és rossz küzdött. Alice bátyja volt a fiú, és rájöttem, hogy Colin nagyon hasonlít a tündér arcú mély kék szemű húgára.
-Te vagy Emma ugye?-kérdezte látszólagosan, de persze tudta ki vagyok.
-Igen.
-Colin Diak. Én is a Toldyba járok a 9/b-be. Ti meg ugye a 7/a-ba .-mondta mintha nem tudnám melyik osztályba járok.
Alice-val felmentünk a szobájába, letettem a kisállatokat, és észre vettem hogy a gépe be van kapcsolva. Míg ő lesietett chipsért oda pillantottam. Egy kalóz oldal volt megnyitva, ahol Katicáék kilétét boncolgatták. Hallottam Alice lépteit a lépcsőn így visszaléptem a ketrecekhez mintha velük foglalkoztam volna. Tikki a zsebemben dorgáló tekintettel nézett rám, hogy miért néztem meg, amihez nyilván valóan semmi közöm. Illetve van de ezt senki sem tudja.

Alice visszajött, én meg próbáltam nem leleplezni azt hogy bele olvastam mit csinál a gépén. Első dolga volt kinyomni, amitől én ha lehet még jobban elvörösödtem. Utána valami szar filmet mutatott nekem, valami scifi. Colin is utánunk jött, hozott még csokit, és amikor megláttam hogy mosolyogva nézi ahogy udvariasan (najoo igazából elég egyértelműen mutattam) unatkoztam, és míg Alice teljesen bele volt merülve a a filmbe a bátyja mellém csúszott és a fülemhez hajolt.
-Sosem értettem, hogyan élvezi ezeket a filmeket.-suttogta, én meg hangosan, talán túl hangosan felnevettem. Alice durván rám nézett hogy kussoljak, én mert még mindig vihogtam.
-Cole, megtennéd, hogy ki mész?-kérdezte a tesójától, de a fiú rázta a fejét.
-Ne már! Tök izgi a film.-mondta cinikusan, de Alice nem vette észre, így beleegyezett, hogy maradhasson. Röpke három órás volt a movie én meg majdnem belehaltam, bár tényleg csak Colin jelenléte mentett meg ettől. Amikor végre (uuugy vártam) jött a stáblista Alice kinyomta.
-Hogy tetszett? -kérdezte izgatottan. Colin felállt a padlóról, és szép lassan megpróbált kisomfordálni a szobából, hogy ne keljen Alice-nak válaszolnia.
-Jaj istenem, mindenki tudja hogy nem tetszett neked, de most komolyan miért maradtál itt?
-Ommmmm...mondom tetszett a film.-vigyorgott Colin, és kiment.
-Neked? -nézett most rám.
-Jó volt. -nyugtáztam, mert nem akartam bevallani, hogy végig a bátyját csodáltam, és igazából egy szóra sem emlékszem az egészből.
-Van még 3 rész belőle! Aludj itt és akkor megnézhetjük őket.-ajánlotta. Fúú semmi kedvem nem volt hozzá így próbáltam kitalálni hogy utasíthatnám ezt a programot anélkül hogy megsérteném. Szerencsére jött is a mentő ötlet:
-Megkérdezem anyát.-nyúltam a telómért, és úgy tettem mintha felhívnám. Vártam egy picit, hogy "kicsöngjön" majd beleszóltam:
-Szia Anya! Csak azért hívlak, hogy Alice-éknál aludhatok-e? - Itt vártam, mintha válaszolna- Kérlek szépen, sosem alszom senkinél. - Itt is vártam -Jól van, persze. - Mérgesen- Megyek már, szia.- fejeztem be a "beszélgetést" és kinyomtam a telefont
-Na?-kérdezte.
-Nem engedte.-mondtam "szomorúan" -és haza is kell mennem.-indultam ki. Elköszöntem tőle, és a folyosón settenkedve reméltem hogy még összefutok Colinnal, de más sajna nem találkoztunk.
Hazaérve ledőltem az ágyamra.
-Látod? Mondtam, hogy van más is, nem csak Janó.-repkedett  boldoganTikki.
-És igazad volt.-mormoltam, fülig piros arccal a párnámba.
-Emma! -üvöltött fel lentről anya. Nagy nehézkesen levonszoltam magam, és láttam hogy még mindig ott vannak a barátaik.
-Mi az?-kérdeztem.
-Jött neked egy levél.-mutatta, a kibontott borítékot.-Valami Janótól. Holnap találkozni akar veled.