~Miraculous~újratöltve~BEFEJEZETT~

Teljesen összetörve

Janó levele óta, két hét eltelt. A "randin" beültünk egy cukrászdába, és beszélgettünk. Nem tudom mi változott meg benne, és miért kezdett máshogy vélekedni felőlem, de nagyon kedves volt. Nem tudom, mi van most velünk, de azóta nem beszéltünk. Nem értem a fiúkat. A csoportmunkánál egyszer egybe osztottak bennünket, de azt mondta velem nem lehet dolgozni! Bunkózik velem, én meg majd belehaltam. Colint, vagyis Cole-t (ezt a nevet szereti) nem láttam azóta, ami szintén rossz érzés volt. És mellesleg mindkét fiú ...ahhh... valahogy így éreztem. Magas, jóképű, izmos, sportos Cole, vagy a velem egy magas, göndör hajú, kiskorom óta szerelmem, deszkázó Janó. Nem tudommmm. De mivel Janó megint utált, csak nem tudtam miért, Cole-val nem találkoztam azóta sem így most maradtam Senki Senki-nél, a képzeletbeli pasim. XD
Ma szokásomhoz híven, késtem a suliból, de most okkal. Nem találtam a kedvenc szegecselt övem. Ez fontos.
-Kinga!-szóltam neki, mert valamit kérdezni akartam.
-Mi van Halálmadár?
-Kussolj. Csenge azt mondta, hogy korrepetálást fog tartani, és mondjam meg neked, hogy menj most a tanáriba beszélni vele.
-Engem nem kell korrepetálnak.
-Ahha persze. Én is megyek.
-Még jó, hogy Andrássy! Sík hülye vagy.
-Mint te.-léptem el az asztalától, ő meg mérgesen grimaszolt. Jaj ezt a szót is mennyit használom, Alicetól tanultam
Na igen, Csenge szerint rém szar az osztály nagy része matekból, így korrepetálást akar tartani. És mivel nem az okos gyerekek közé tartozom így nekem is kell mennem

Amúgy emlékeztek még Sanyira a boltos fiúra? Na ő, megkérte Dodandino kezét, és engem is meghívtak az esküvőre. Tök jó meg minden, viszont valakit vinnem kéne. Blahhhhhh. Mondjuk katicaként hívtak el szóval valószínűleg macskát viszem.

Egyébként össze-vissza beszélek ma. Bárcsak tudnám miért...a suliban kikéredzkedtem többször is vécére, de valójában, csak a telefonomat akartam megnézni, mert vártam egy emailt egy volt igazgatómtól. Azt ígérte, hogy vissza venne az intézményébe, egy feltétellel, ha írok egy esszét árról, hogy megváltoztam-e azóta, és miben. Az önértékelő fogalmazásomat tegnap adtam be, és mostanában kellett volna válaszolnia. Kérdés lehet, hogy miért is akarok vissza menni egy iskolába, ahol mindenki tudná, hogy kirúgtak egy éve. A válasz egyszerű. Hiába tanulok itt jobban mint bármikor, hiába nem volt semmi (nagyobb) balhém amióta ide kerültem, de egyszerűen nem bírom. Janótól kikészülök, Alice-vel nem tudom mi is van, és Csenge is folyton a nyakamon lóg, hogy tanuljak többet. (Igeen, azt mondtam, hogy jól tanulok. Magamhoz képest) Egyszerűen egy semleges környezetbe vágyom, ahol senki nem akar tőlem semmit, mert sokszor nehéz Katica életét Emmáéval össze egyeztetni. Tudom, ez fura, de imádtam abba a suliba járni, mert csak úgy elvoltam. Most is a WC-n ülök, és a telómat nyomkodom. XD aztán megjött a várva várt email. Nagy levegőt vettem, és megnyitottam.

Kedves Andrássy Emma!
Sajnálattal értesítjük, hogy az iskolánk nem képes visszavenni önt, még a nagyon szép esszéje ellenére sem.
Nem vettek fel. Hát bazdmeg....úgy kivoltam. Visszamentem a terembe, végig hallgattam az unalmas órát. A nap végén felkaptam a táskám a hátamra és indutam volna ki, amikor megláttam Cole-t. Elpirultam és nem mertem kimenni, de ő észrevett.
-Szia Emma!-köszönt mosolyogva.
-Szia.-intettem.
-Alice-t nem láttad? Azt mondta most végez.
-Nem tudom hol van.
-Oké, köszi. -és felhívta a húgát.
-Hol vagy?-kérdezte Alicet. -Hát te idióta vagy! Hol vagy?
Cole elég ideges volt, csak nem tudtam miért, de elmondta.
-Ez a bolond elment a múzeumba nélkülem! Érted? Meg volt beszélve, hogy ketten megyünk el a kiállításra, de ő az én jegyemet oda adta valaki fiúnak.
-Milyen fiúnak?-kérdeztem, de eközben kaptam Alicetól egy üzenetet, vagyis egy kép üzit, ezzel a szöveggel: Sziooo Emma! Janóval vagyok a múzeumban! Gondoltad volna hogy jó fej? És képzeld, elhívott a cukiba utána. Cole ha még ott van, mond el neki, hogy sajnálom, de azt hiszem beleszerettem ebbe a fiúba. Jajj Emma, el jössz utána hozzánk? Jézusom...aaaaa megcsókolt.
Ennyi állt egy képen, amin Janó átkarolja a vállát. Nem hiszem el! Nem hiszem el. Blahhh.
-Mit irt az az idióta?-kérdezte Cole még mindig mellettem állva.
-Az egyik osztálytársunkkal ment el a múzeumba, akibe beleszeretett, és megcsókolta.-mondtam el röviden, és tömören,  miközben igyekeztem nem visítva kirohanni a világból.
Utálom az életem! Végre boldog voltam. Volt egy barátnőm. Janó elhívott randira. Erre mit ad a sors: Janó indokolatlanul újfent berág rám, a régi sulimba visszahívnak de aztán mégsem vesznek vissza. Az egyetlen barátnőm pedig ott csal meg ahol a legjobban fáj, vagyis összejön életem szerelmével.
-Emma! Minden okés? - nézett rám vizslatón Colin
-Persze csak elbambultam- füllentettem.
-Akkor lenne kedved?- majd az értetlen fejemet látva hozzátette-Mozi!
-Ja igen persze! Úgysem terveztem semmit délutánra- így történt hogy amíg Alice Janóval sütizgetett addig mi, lepattintottak beültünk valami szar filmre, Amit Colenak hála végigröhögtem. Komolyan, majdnem kiküldtek minket. Colin nagyon rendes volt, és egészen hazáig kísért engem.
-Örülök hogy már jobban vagy- fúrta bele a tekintetét az enyémbe
-Tessék? néztem rá kérdőn
-Ugyan Emma! még a vak is látja hogy szarul esett neked hogy az a srác összejött a húgommal.
-Igen Janóval elég rég óta ismerjük egymást- ködösítettem, mire Cole szomorúan bólintott,- a maszatolásom ellenére is értett,- majd simán megfordult és ott hagyott.
Szuper! Az utolsó embert is elriasztottam magam mellől. Könnyes szemmel néztem a fiú után, de nem állt meg , nem fordult vissza, csak zsebre tett kézzel tovább sétált.
A következő napokban csak Tikkivel beszéltem. Janó amúgy is mérges volt rám, Aliceval elvből nem álltam le cseverészni, Cole pedig nem kereste a társaságom, és én ezt toleráltam, így én sem közelítettem felé. Pedig amúgy nagyon vágytam rá, és ez majd megőrjített. Aztán ma reggel Alice oda sietett hozzám.
-Emma! Várj meg!-kiáltott felém. Nagy nehezen lefékeztem, és hátra pillantottam.-Napok óta kerülsz engem.-vágott a közepébe.-És egyszerűen nem tudom mi miatt.
-Nem kerüllek, csak így jöttek ki a lépések.-hazudtam. -Sajnálom hogy így érezted.
-Oké.-nézett furán majd elszaladt. Sajnos utána néztem, és láttam ahogy Janó karjaiba fut, aki felkapja és megpörgeti. 

A napok hetekké nyúltak, és újra visszavedlettem a valódi, eredeti önmagammá. Nem akartam Janónak tetszeni, így újra fekete lett az egész ruhatáram. A jegyeim Alice súgása nélkül átlagban kettesek voltak, és megint elöntött az öngyilkossági vágy. Egy ember maradt akivel beszélni tudtam. Fekete Macska. Hogy ez eddig hogy nem jutott eszembe? Egy eldugott háztetőn találkoztam vele, és a kisírt szemeimmel ránéztem.

-Mi van Bogárkám?-mosolyodott el, és átölelt. Elmeséltem nagy vonalakban, nevek nélkül neki, és ő még szorosabban karolt át. -Rám mindig számíthatsz.-suttogta a fülembe, és szép lassan eltolt magától, ajkaim az övéhez közelítettek, és megcsókoltam. Mintha egy tündérmesében lettem volna, a fejemben zene szólt, és én meg csak ott álltam Macskával, aki gyönyörűen nézett rám, és magához húzott és újból megcsókolt.
-Bárcsak tudnám ki vagy valójában.-túrt bele a hajamba. A fejemet a vállára tettem és leültünk. -Én is. Szeretnék mindig veled lenni. -mondtam és közben a kezünket néztem amik összefonódnak. Hirtelen azonban Macska felpattant.
-Sajnálom de nem tehetem ezt.-mondta, én meg kérdőn néztem rá.
-Miért?
-Van barátnőm-mondta ki, és én meg majdnem elájultam.
-Oké.-ugrottam fel, és a következő pillanatban már messze jártam.
Otthon sírtam, jobban mint bármikor. Tikki próbált megnyugtatni, de nem sikerült. Először Janó, utána Cole most meg Macska. Mindenki eltaszított magától, és én meg egyedül maradtam. Rájöttem arra, hogy mindhárom fiúba szerelmes vagyok. De már késő volt.