~Miraculous~újratöltve~BEFEJEZETT~

Rémálmok valósága

Egy utcasarokból néztem, hogy mi folyik a főtéren. Sakálpofa újabb gonoszt szabadított a városra. A szuper-ereje rohadt erős volt, mindenki legszebb és a legrosszabb álma harcolt egymás ellen, de csak annak aki Démónia hatáskörébe került. Én meglapulva figyeltem a történteket. Minden volt ott, tündérek sárkányok ellen, mesebelien szép helyeket leromboló atombombák, tényleg minden, A-tól Z-ig. Az emberek sikítozva menekültek, és páran nekem kiáltottak hogy segítsek, de nem tehettem semmit, mert ha közel mentem volna Démóniához akkor nekem is megjelent volna a rémálmom. Szép lassan araszoltam felé, amikor hirtelen valaki a gonosz mellé ugrott. Fekete Macska álma azon nyomban megjelent, és egy fekete pettyes katicahős harcolt, ellenem. Én vagyok a legszebb álma, és rémálma is javarészt. De jó nekem. Ahogy megjelentek az álmok, Macska majdhogynem összerogyott, én meg odaugrottam, és felvittem egy tetőre ahol kikerül a bűvkörből.
-Köszi Bogárkám.-terült el.
-Ne köszönj semmit, mert csak nehezíted a helyzetet, hogy az álmaid kergetnek minket, a helyett, hogy gondolkoznál.-ráztam a fejem mérgesen.
-Látom még mindig haragszol rám.-ráncolta a homlokát.
-Piros pont a kiscicának, hogy erre is rájött.-vágtam hozzá. Mire ő felállt, és elindult volna, de nem bírt sehova sem haladni, csak lemerevedett.
-Szuper.-kaptam fel, és elugrottam vele. Szupererő nélküli, gyenge Macska. Fú de rohadt jó. Anna Mester háza előtt le tettem.
-Változz át, és menj fel oda. Vigyáznak rád majd.-mondtam neki.
-Tudom ki lakik itt nyugi. Menj csak.-mondta komoly rezzenéstelen arccal. Elszaladtam. Magamban átkoztam magam, hogy ilyen bunkó voltam, de nem tehettem mást.
Egyébként teljesen rászolgált a viselkedésemre. Kellett neki megcsókolni miközben barátnője van! Gondolkoztam félhangosan. Majd egy tetőről elrugaszkodva megpróbáltam becserkészni Démóniát. Nem volt könnyű dolog, mert nem tudtam meddig terjed a hatóköre, ráadásul a tervemhez macska segítségére lett volna szükségem, de ő még Anna mesternél lábadozott. Idegesített a tétlenség, mert tényleg nem vagyok az a típus aki meg tud ülni egy helyben. Amíg vártam, kielemeztem Démónia mozgását. Megfigyeltem, hogy az akumatizálódott lány sokat beszél a plüssállatához, Mr. Brumihoz.
-Mi az ábra úrnőm? -landolt mellettem Macska, amitől először  nagyon megijedtem, de amint magamhoz tértem a rémületből a nyakába ugrottam. Nem akartam bevallani, de nagyon hiányzott, és tényleg nagyon féltettem.
-Kapjuk el azt az akumát -toltam el kicsit magamtól. -Tereld el egy kicsit a figyelmét, amíg én kitalálom, hogyan is győzzük le.-utasítottam, mire azonnal akcióba lendült, miközben én bevetettem az erőmet. A talizmán ezúttal is valami használhatatlant dobott: egy tükröt. Körbepillantva észre vettem, hogy Démónia időközben  sarokba szorította a Macsekot, én pedig ekkor rájöttem mit is kell tennem. A lány már megidézte a varázsgömböt, és kajánul vigyorogva pillantott a társamra.
-Átadod nekem a talizmánodat Fekete Macska?
-Soha -rázta meg a fejét indulatosan, mire Démónia  amolyan "kis naiv" stílusban felkacagott, és szabadjára engedte varázslatát. Az utolsó pillanatban érkeztem, és ugrottam be Macska és a lány közé, kezemben a tükörrel. Sikerült amit akartam! A varázsgömb ami egy álombörtönbe zárt, a tükör segítségével visszapattant a feladóra. Démióna azon nyomban egy kalitkában állt, és láttam, hogy egy álomban volt épp. Odaléptem mellé, de ekkor valami, olyan jött amire nem számítottam. Így is élt a hatóköre! Megjelentek az álmaim. Attól féltem lelepleződöm, de katicaként voltam ott, ahogy egy szakadék előtt állok, a lyuk alján a romba dőlt Budapest, mindenki akit szeretek. Eközben egy kis katica lány egy nagy katicával kézen fogva sétált. Az anya katicahős megpuszilja a kis katica arcát, és elengedi. A kislány szökdécselve elindul a szakadék felé, és mire az anyja utána kaphatna lezuhan. Rájöttem az egészre. A kis katica én vagyok, a nagy katica anya. Mivel nem lehet a kilétemet felfedni, így az álmok is másoknak érthetetlenül jelennek meg. Mindig vágytam egy valódi, szerető anyára és most majdnem elsírtam magam. A szakadék szélére léptem, Démónia erejét elismertem. Hiába volt ő is az álmai börtönében, én még csak a gyengébb szuper erejétől legyengülve akartam ledőlni a nagy hasadékba. Nem gondolkodtam csak leléptem a párkányról, és ekkor minden eloszlott.
-Macska!-kiáltottam a társamnak aki épp a gonosz Katicával harcolt.-Csak halucinálsz! Délibábok! -Macska hallgatott rám egy suhintással feloszlatta az álmokat, és mindketten Démónia kalitkája mellé ugrottunk. Macska elpusztította a rácsot és kikaptam a kezéből a plüssmacit, és széttéptem. Azon nyomban kiugrott belőle egy kiskutya, megtisztítottam az akumatizációtól és elszaladt. A lány visszaváltozott. Egy-két évvel lehetett csak fiatalabb nálam és kedvesen felsegítettem.
-Köszönöm.-mosolyogta.-Sajnálom, hogy rám kellett szánni az időtöket. Amúgy Laura vagyok.-mutatkozott be, és megráztam a kezét.
-Merre laksz?-kérdeztem, majd a címet meghallva felkaptam és hazarepítettem. Tudom furcsa, de nagyon szimpatikus volt a lány, aki még sütivel is meg akart kínálni, de mivel mindjárt visszaváltoztam volna inkább elslisszoltam.
Emmaként feküdtem az ágyamon és a katicás facebook profilomat bámultam. Hirtelen feldobott egy videót. Sakálpofa küldte. Macskával vár minket. Ó basszus. Hívtam Macsekot és a parlament tetején megpillantottuk sakálpofát, körülötte csomó kutyával, sakállal, vagy mi a szösszel.
-Katica! Fekete Macska! Már vártalak titeket!-szólalt meg. Macsek mellettem állt, és szerintem ugyanúgy félt mint én.
 -Mit tegyünk?-suttogta.
-Segítségre van szükségünk.-fordultam meg, és meg sem álltam Anna Mesterig. Átváltoztam és felszaladtam a lépcsőn. Berontottam a kislakásba és a mester a talizmános dobozhoz kísért. -Emma, válassz egy szövetségest. Kit válasszak? Felkaptam a sárkány, a bika, az egér, a majom, és a róka talizmánt és elindultam oda adni a kiválasztottaknak. A mester megkérte hogy Alicenak ne adjak, mert még nem biztos a lányban, a sárkányt Kingának vittem, a bikát Cole-nak, Janónak nem mertem mert akkor Alicenak is kellett volna, az egérnél sokat hezitáltam majd a kis Pillangónak vittem akiben nagyon megbíztam, és a rókát meg a ma megismert lánynak Laurának. Ilyen sokan tértünk vissza macskához aki eléggé elcsodálkozott a látottakon.
-Lám ,lám egyre több ifjú harcos.-nevetett sátánian Sakál Pofa.
-Igen, tudod kell a közönség amikor legyőzünk!-vágtam vissza majd akcióba lendültük. Átugrottunk a parlament tetejére és támadtuk a gonoszt. A majom talizmán az én fejemen volt, mert úgy gondoltam nekem is kell az erősítés.