~Miraculous~újratöltve~BEFEJEZETT~

Anna MESTER

Nem tudom meddig álltam dermedten. a gondolkozásra képtelen voltam, de tudtam, hogy segítenem kell. Így nagy nehezen erőt vettem magamon, és beszaladtam egy közeli sikátorba. A karkötőmhöz nyúltam, hogy megnyomjam, de az nem működött. Idegbeteg módjára ütögettem a gombot, amikor megszólalt egy hang.
-Keresd a MESTER-t! A mester utca 3 szám alatt megtalálhatod. Keresd a MESTER-t!- ismételte meg, és hangja még sokáig vízhangzott a sikátor csupasz falai között, azonban én már rég messze jártam. Kerestem a MESTER-t. Rohanva indultam a megadott cím felé, és amikor odaértem rátehénkedtem a csengőre.
- Haló? Andrássy Emma vagyok.-szóltam bele a kapucsengőbe, a futástól kifáradtan, lihegve.
A kapun belépve egy lépcsőházban találtam magam. Vajon hol lakik a MESTER? Csupán egy megérzés vezérelt. Megálltam a 28-as szám alatt. Egy pillanatig haboztam, majd megnyomtam a csengőt. Az ajtó szinte azonnal kitárult. Egy idős, apró termetű, kínai hölgy fogadott.
-Gyere be! -taszított rajtam egy akkorát, hogy egyből tudtam nem csak egy védtelen, öreg anyókával van dolgom. A szobába belépve egy masszázsszalon látványa fogadott. A néni egyből egy komódhoz lépett,és kivett belőle egy fekete, fából faragott, piros mintás dobozt. Benyomta a ládika közepét, amire az egyből kinyílt, ezzel felfedve tartalmát. Rengeteg ékszer csücsült benne, mind-mind a megadott színű párnán. Ő azonban magabiztosan egy középen lévő, piros fülbevaló felé nyúlt, kivette és a kezembe fektette.
-Emma! Én Anna Mester vagyok, a talizmánok őrzője. Ha felveszed a talizmánok, megjelenő a kwamid, és ezzel végérvényesen Budapest egyik fő védelmezőjévé válsz. A személyazonosságodról, pedig továbbra se tudhat senki- jelentette ki. Egy pillanatig haboztam, majd felettem a fülbevalókat. Egy apró, piros pettyes, óriási szemű lény jelent meg előttem.
-Tikki vagyok. - jelentette ki irracionálisan magas hangon. Nem ijedtem meg de nagyon meglepődtem. Hát még mikor egy másik kwami is feltűnt! Rózsaszínű volt, és leginkább egy malachoz hasonlított.
-Ő Daizzy súgta a mester sejtelmesen. - Most viszont változz át, és indulj! A városnak szüksége van rád. - kissé megilletődötten oldalra pillantottam. Tikki, mintha csak a gondolataimban olvasott volna, megszólalt:
-Ha át szeretnél változni, mond: ,,Tikki pöttyöket fel! " - úgy cselekedtem ahogy utasított, és fél perc múlva már a jól ismert, piros kezeslábasban volt rajtam.
-Oh! Katica! Még egy szóra! A ,,próbaverzióval" ellentétben ez nagyon energia igényes, így Tikki sem bírhatja örökké, és lehet, hogy rád is hatással lesznek bizonyos dolgok... - nézett rám sokat mondón. - Légy nagyon megfontolt, mert sakálpofa sajnos sokkal erősebb!
-Úgy lesz mester! - szóltam engedelmesen, majd kiugrottam az ablakon. - A földre érve elgondolkoztam. Valahogy a tér közelébe kell jutnom, de ez az egész nyilvánvalóan csapda. A legjobb álca az lenne ha civil ruhában tudnék odamenni, és fél érni a terepet, csak a rendőrség lezárt a az egészet, és nem engednek oda akárkit. Mindazonáltal a földről ne közelíthetek, hiszen onnan bárki kiszúrhat. Így maradt a levegő... Felugrottam a tér fölött tornyosuló házra és a tetején gubbasztva figyeltem a fejleményeket. Mint azt sejtettem, a rendőrség lezárt a a területet, és senkit nem engedett a közelbe. Arra lettem figyelmes, hogy társaságok van. Valaki állt mögöttem, és ne tudom mióta. Óvatosan megfordultam, készülve a lehető legrosszabbakra is. Azonban ez szerencsére nem következett be.
-Fekete macska! - ismertem rá egyből. Na igen, az ő szettje sokkal jobb! Neki fekete kezeslábasban van, macskafülei a szőkésbarna haján nagyon jól mutatnak, és egy cuki csengettyű himbálódzik a nyakában.
-Katicabogár! -mért végig ő is a hatalmas, zöld szemeivel.
-Nem tudod mit kéne tenni? - pislogtam felé
-Jelenleg semmit! Hát neked semmit sem mondtak? - kérdezte megrovón. - A sakál talizmánok képes erővel ellátni a viselőjén kívüli embereket, a sakálok segítségével.
-De Budapesten max az állatkertben vannak sakálok...
-Igen, de a például a sakálok közeli rokonai a kutyáknak, és általuk akár az egész bolygót is megfertőzhetné. - mondta ki mire elborzadtam. - És bár macskaként ez tökéletes bosszú lenne, de az emberek erről nem tudhatnak, mert akkor eluralkodna a pánik, és rövid időn belül minden menhely tömve lenne a kutyákkal.
-Ezt neked ki mondta? - értetlenkedtem.
-Anna Mester. Te nem találkoztál vele?
-Ezt elfelejtettem említeni- nyögtem ki - De akkor most nincs semmi dolguk?
-Nincs - bólintott, majd hátat fordítva nekem leugrott a háztetőről - Viszlát katica! - szólt még vissza nekem. Én még kis időre ott maradtam, mert aggasztott ez a sakálpofa ügy.
Haza érve visszaváltoztam, és a kis kwamimhoz fordultam
-Miért én? - tettem fel neki a kérdést, ami már oly rég óta foglalkoztatott.
-Emma te vagy a tökéletes alany erre a feladatra. - bújt hozzám apró testével. Érintésére felötlött bennem valami.

Két héttel ezelőtt

Egy szőke lány rohant át az úton, késésben volt az iskolába. Fekete pulcsija eltakarta fehér, iskolai egyen-pólóját, amit kizárólag azért viselt, mert kötelező volt. Amikor beesett az osztályterembe minden szempár rá szegeződött. Utálta a figyelmet, utálta az életet. gyorsan leült a padjába, s próbált figyelni, de hiába... figyelmét egész más kötötte le.
-Emma!-szólt a tanár, bár nem tudtam miért.- Indulj az Igazgatóhoz- küldte ki a teremből. A lány meg sem állt a kijáratig.
-A franc fog a dirihez menni!-gondolta. A zebra előtt ácsorogva várta a zöldet, amikor észrevett egy kocsik közt egyensúlyozó nénit. Apró termete miatt az autósok nem láthatták, ő pedig nem látott ki a hatalmas doboz mögül, amit cipelt. A lány dühe ellenére a néni felé ugrott, és éppen időben rántotta el a furgon elől.
-Köszönöm! - szólt hálásan az idős hölgy
-Semmiség - mosolyodott el alig láthatóan a lány, és tovább indult. Szeme sarkából még látta hogy az idős asszony őt figyeli.

-Szóval így történt- azonosítottam be az emléket. Tikki bólintott két sütemény között, majd lehunyta hatalmas szemeit és elaludt. Óvatosan a kekszes dobozba pillantottam.
-Azt hiszem holnap el kell mennem vásárolni...-jegyeztem meg félhangosan.