~Miraculous~újratöltve~BEFEJEZETT~

Vissza a normális kerékvágásba?

Az éjszakában sétáltunk. Még mindig maszk takarta arcunkat, hajam laza kontyban volt, mert időközben meglazult a tánctól. Az állarcom pont olyan volt mint az igazi katicás és csak az volt furcsa hogy a szőke tincseim nem két copfba fogva lógtak a vállamra. Sminkem szerintem a végét járta a sok sírástol és arc törléstől. Egy kihalt, de szépen kivilágított utcában jártunk, senki sem volt kinnt, vagy az igazak álmát aludták vagy még a bulin tomboltak. A zene halkan de elhallatszott idáig, és csendben füleltem. Kedvenc számom szólt és hirtelen elhatározástol a telelfonomhoz nyúltam, ügyelve, hogy macska ne lásson semmit a háttérképemből, felhasználóneveimből, megnyomtam a spotfyt és elindítottam. Rám pillantott, és elmosolyodott. Feljebb nyomtam a hangerőt, ő meg lekapta a rózsaszín hajpántot a fejéről, és hagyta, hogy szőkés barna tincsei a szemébe lógjanak. Felém nyúlt és átkulcsolta a derekam. Magához húzott, és táncolni kezdtük, a zenék tovább váltották, de én csak a vállára dőlve lassúztam. Apró köncseppek jelentek meg a szememben. Nem akartam őt is elveszíteni. Nem akartam itt hagyni. Nem akartam vissza térni a normál életemhez. Csak ezt a pillanatot akartam újra és újra átélni. Karomhoz nyúltam és megtekertem a hajgumit ami folyton rajta volt. Macska elnevette magát.
-Unatkozol bogárkám?
-Veled sosem unatkozom.- és nem is hazudtam, óvatos mosolyra húztam a szám, mire egy "jól van te hülye" vigyorral a száján átölelt.
-Figyelj.-szólalt meg több percnyi csendes tánc után, óvatosan felpillantottam rá, tekintetében aggodalmat véltem felfedezni. -Mi lesz velünk ezután?-kérdezte félve a választól, és nagy levegőt vettem. Tudtam mit akarok tenni, és lassan az állarcomhoz, a hajamhoz nyúltam és kikötöttem a masnit. Már csak a kezem tartotta ott. Macska látva mit tervezek ő is hátra nyúlt és kioldotta a maszkját.
-Egy..-kezdtem halkan.
-Kettő..-folytatta két mély levegő vétel között. A hármat nem vártuk meg csak egyszerre, csukott szemmel, félve hogy mit látunk, levettük amik eddig védtek minket. Amik eddig valami mássá formáltak minket. Valami olyan, ami elzárt minket egymástól de mégis egybe tartott. Valami ami most lehullt. Kinyitottam a szemem és szembe találtam magam a vakítóan csillogó szempárokkal. A göndör tincsekkel, az én fekete macskámmal. Az én Janómmal. Közelebb léptem hozzá, de nagyon féltem. Vajon most is elutasít? Mi lesz most? Láttam a tétovázást a tekintetében, és már pont lemondtam volna róla mikor... MEGCSÓKOLT!!! Testem teljesen egybeolvadt az övével. Az egész annyira tökéletes volt, ahogy ott álltunk az utca közepén, aláfestő zene gyanánt a kedvenc számaim szóltak, és végre azzal voltam akivel mindig is akartam lenni.

***

Egy hónap telt el azóta. Az életem teljesen megváltozott. Egyrészt végre sikerült összejönnöm életem szerelmével, aki amint megtudta az én verziómat az Aliceval történtekről, azonnal dobta a barátnőjét, és nem győzött tőlem bocsánatot kérni, amiért alaptalanul bánt velem olyan csúnyán. Reggelente Janóval járok iskolába, így erről a napszakról is megváltozott a véleményem. Amíg korábban abból álltak a reggeleim, hogy hiába lakok tíz percre a sulitól ígyis úgyis kapkodni kell és végső soron mindig kések, most mar láttam értelmét annak hogy felkeljek korábban.
Mint minden reggel, Janó ma is a kapuban állt, rám várva, de most sokkal elegánssabb volt.
-Izgulsz bogárkám?
-Azt te csak szeretnéd cicus
Apa elvált Júliától (Alice és Cole anyjától) és mi kaptuk a budapesti, ők pedig a Londoni házat. Két hete pedig Apa és Anya úgy döntöttek, hogy össszeházasodnak.
Az esküvő káprázatosra sikeredett. Az hogy Janó öltönyt húzott szerintem kimutatja, hogy mennyire fontos eseményről van szó. És ha már én is hozhattam egy vendéget, Cole se maradjon ki a buliból. Hozta a legújabb barátnőjét, akivel a gálán ismerkedett meg, és akit ÚJVÁRI NOÉMINEK hívnak!!!! Noémi most találkozott először a civil énemmel, így hát emiatt is kicsit izgultam, de abszolút pozitívan kellett csalódnom. A lány nagyon kedvesen bánt velem, és még meg is jegyezte, hogy olyan mint ha már ismerne engem. Erre a kijelentésére Janó Cole és én egyszerre néztünk össze, és nevettük el magunkat.

Hát igazából ennyi történt ez alatt az egy hónap alatt. Néha, amikor teljesen egyedül vagyok és rám tör a magány, kis barátomhoz kezdek el beszélni, remélve, hogy egy távoli földrészen is meghallhatja szavaim.
-Tikki ha most hallod ezt, remélem tudod, hogy nagyon hiányzol. Azt hiszem ha most látnál nagyon büszke lennél rám. Szeretném ha tudnád hogy ez mind a te érdemed.-az utolsó szavakat már könnyezve ejtettem ki. Semmi válasz. A lágy szellő egyszer csak felerősödött, az ablakhoz léptem, és már épp csuktam volna be, mikor halk zummögésre figyeltem fel. Egy katica repült be a szobámba.

VÉGE

Sziasztok! Itt a vége a storynknak, de még lesznek közös könyveink, nagyon remélem hogy tetszett nektek, mert mi imádtunk írni meg ha egy poén az egész. Olvassátok el a miracoulos a színfalak mögöttet, mert abba jönnek az új részek! Éés írunk ide még  "fejezetet" de azoknak nem lesz köze a történethez