Ugly Love (18+ !!)

13. Fejezet : Liam

Másnap reggel

Mikor kinyitottam a szemem, Sasha még mindig a karjaimban feküdt és békésen aludt. Gondoltam kihasználom ezt az alkalmat és összehasonlítom a mostani arcvonásait a tegnap talált képen való arcvonásokkal. Annyira békésen alszik, hogy nem tudná elképzelni erről a nőről senki, hogy egy sikátorba baszott velem, pont olyan vonásai vannak, mint azon a képen. De akkor nem értem, miért nem mutatja meg ezt az énjét az egész világ felé? Biztosra veszem most is vannak olyan férfiak, akik bármit megadnának neki, de ha látnák a valódi énjét lemerem fogadni, hogy még ölnének is érte és bevallom én is közéjük tartozom. Egy ilyen nőt az oldaladon tudni én mondom olyan ritka, mint a fehér holló. El sem hiszem, hogy én vagyok az a szerencsés férfi, akinek ez megadatik, ha belegondolok mit tettem tegnap, istenem, hogy mennyire egy idióta vagyok. Ki kell valahogy engesztelnem, nem akarom őt elveszíteni. Óvatosan kihúztam a karomat a nyaka alól és egyenesen lementem a konyhába. Kezdhetnénk mondjuk egy finom reggelivel, utána jöhet az órákon át való kényeztetés. Bacont és rántottát ütöttem össze mellé pedig a jó öreg megunhatatlan friss narancslevet. Na ez megvan, de még nem elég, kell valami különleges hm, de vajon mi, áh meg is van, kimentem a kocsimhoz és a legközelebbi virágboltba hajtottam, mikor bementem az üzletbe az ottani úr elég furán nézett rám, hát nem csodálom a tegnapi ruhám volt rajtam a hajam teljesen szétállt, mintha külön életet élne és hogy őszinte legyek a szagom se volt túl kellemes, emlékeztetnem kell magam, hogy álmaim nője előtt ne így jelenjek meg, ha haza megyek első dolgom egy alapos zuhany lesz. Na de most szükségem van valamire.

- Szép jó reggelt fiatalember. Mit adhatok önnek? – kérdezte az úr.

- Szép jó reggel önnek is. Valami különlegeset keresek egy számomra különleges hölgynek. – mondtam. Az öreg ezen eltűnődött kicsit, de párperc múlva már egy fura virággal a kezében tért vissza.

-Ez egy Convallaria majalis, ismertebb nevén gyöngyvirág. A legenda szerint ezen növény Éva könnyeiből származik, amelyeket, akkor hullajtott, amikor száműzték az Édenből. A szív tisztasága, alázatosság és a boldogság jelképe. Azt hiszem ez az ön számára a tökéletes ajándék.

- Valóban gyönyörűek igen, ez lesz az! Egy szép csokrot szeretnék, ha lehet már most azonnal, eléggé sürgős lenne.

- Rendben, hogyne, várjon itt pár percet máris hozom önnek a csokrot. – nem kellett sokat várni az eladóra, ahogy mondta pár percen belül visszatért a gyönyörű szép csokorral. Azta ez tényleg csodaszép. Remélem értékelni fogja ezt a gesztust Sasha. Kifizettem a virágot, ami mellé természetesen hagytam egy nagyobb összegű borravalót és már mentem is haza, nincs sok időm, míg Sasha fel nem ébred, sietnem kell. Nagy sebességgel futottam a fürdő felé és pár perc alatt friss és tiszta mellkassal léptem ki a gőzfelhő mögül, egy törülközőt tekertem a derekam köré és mentem a tálalt reggeliért, amit természetesen csak a kényeztetés után fogunk elfogyasztani. Amikor beléptem a szobába, nagy döbbenetemre Sasha már ébren volt, felülve várt engem, mihelyt észrevette, hogy ott vagyok a kezével intett, hogy üljek le mellé, hát, így is tettem, helyet foglaltam az ágyon közvetlenül mellé, majd még mielőtt megszólalhattam volna beszélni kezdett, de úgy, hogy közben végig előre nézett.

- 22 éves voltam, amikor megismerkedtem Asával....- kezdte én pedig ittam minden egyes szavát, olyan figyelmet tanúsítottam neki, mint eddig még senkinek. Tudtam, tudtam, hogy ez az a pillanat, amikor megnyílik nekem és leveti az álarcát. Meg kellett velem értetnie a tegnap történteket és csak úgy tudta ezt elérni, ha elmeséli az egész történetet. Mondanom sem kell, hogy mit éreztem, leakartam tépni annak a szemétnek a fejét, hogy volt képes ilyet tenni vele, egyszerűen nem hiszem el, otthagyni valakit kikötözve és utána még meg is fenyegeti, nem tudom elképelni mit érezhetett Sasha abban a helyzetben, de most már tudom, mi változott, tudom a miértjét. Mikor a történet végére ért rám nézett és mosolygott. Hogy volt képes mosolyogni? Én legszívesebben mennék és halálra verném azt a szerencsétlen gyökeret. Muszáj volt valahogy enyhítenem a dühömet, ezért felálltam és járkálni kezdtem, persze nem segített semmit, olyan érzés volt, mint ami nem akar múlni, fuldokoltam bántani akartam valakit, de nem omolhatok össze előtte, a legjobbat akartam neki most, hogy tudtam mi történt vele, hát ezért szorongott, amikor kikötöztem, én marha, de hát nem tudhattam, most már minden világos, mint amikor oly sokáig sötétségben élsz aztán egyszer csak valaki felkapcsolja a lámpát. Muszáj valamit tennem, nem akartam megijeszteni, de a józan ész és én sosem voltunk igazán barátok. Mire észbe kaptam már repült is a váza a szoba másik sarkába, azt követte az éjjeli lámpa és így tovább minden, ami a kezem közé került, aztán mikor nem volt semmi eldobható az ajtó felé vettem az irányt, gondolva, majd jól szétverem, de amikor ütésre lendítettem az öklömet Sasha megfogta a kezem, hirtelen megdermedtem és engedtem a szorításomból, Sasha óvatosan megfogta az arcomat és maga felé fordított. Az ember azt hinné, ha valaki látja a legsötétebb oldalát, inkább elfut, nem kér belőled, de ő, ő nem futott el, még most is akart engem, láttam a szemében, láttam a vágyakozást, de amíg ő rám várt, én küszködtem a saját démonjaimmal, nem érdemlem meg őt. Nekem is voltak démonjaim, amiket nem állok készen még megosztani vele, ebben a helyzetben nem, még túl törékeny és nem akarom az én bajaimmal is terhelni, láttam mennyire nehéz neki erről beszélnie, most egy kis időt kell neki adnom, még ha ő nem is akarja. Néztem a nedves ajkát, ami csak arra vár, hogy megízlelhessem, de nem lehet főleg most, nehezemre esik, de most haza kell őt küldenem.

-  Sasha..- kezdtem, de megállított.

- Ne Liam, kérlek ne tedd tönkre, tudom mit akarsz mondani, látom a szemedbe, de most nekem erre van szükségem – nézett végig a meztelen testemen – nekem most rád van szükségem – amint kimondta ezeket a szavakat az ajkát rátapasztotta az enyémre és úgy csókolt, mintha én lennék számára az élet, mintha én lennék a levegő és ha nem csókol, akkor itt nyomban összeesik. Tudtam, hogy valóban szüksége van rám, nekem is szükségem volt rá, így hát felkaptam és átvittem a hálószobámba, majd lefektettem az ágyra, benne akarok lenni, ha szavakkal nem is tudom elmondani neki mennyit is jelent nekem, de megmutathatom neki az ágyban. Óvatosan leöltöztettem, majd ledobtam magamról az utolsó textilt a törülközőt. Láttam éhes tekintetét, ahogy a farkamat nézi, ami duzzadtabb nem is lehetne, ez a nő megőrjít. Lehajoltam és megcsókoltam először lassan majd egyre hevesebben, aztán egyre mentem lejjebb a nyakát csókolgattam, majd a bimbóját kényeztettem és szép lassan mentem lejjebb egy porcikája se maradt ki, mikor a puncijához értem hangosan fel sóhajtott, igen jól haladok, még benne se vagyok, de nemsokára a nevemet fogja sikoltozni. Olyan szexi volt így sebezhetően, egyszerűen nem bírtam magammal muszáj volt éreznem őt, nem várakoztattam hát tovább egy erős mozdulattal bele is hatoltam a szűk és nedves mennyországába.

- Jézusom... – szakadt fel belőle a sóhaj. Nem tudok finom lenni ezzel a nővel, hiába próbálok nem lehet, túl jó érzés. Egyre erősebben és keményebben dugtam, egészen addig, míg végül fel nem sikoltott. Utána lelassultam és szépen basztam, sőt nem, ez nem baszás volt, én most szeretkeztem vele. Életemben először szeretkeztem valakivel és hihetetlen élmény volt. Ahogy végig gondoltam, én – én szeretem ezt a naiv, makacs nőt, már az első találkozásunk óta nem ment ki a fejemből, csak ő járt az eszembe, most már tudom miért, már a szívem akkor tudta, hogy ő különleges és most, most már én is tudom. Lassan csúsztam ki és be, majd bele élveztem, ami szintén csak fantasztikus érzés volt, talán azért is okozott ekkora élvezetet, mert nem húztam gumit. Bassza meg! Nem védekeztünk, nem mintha nemi betegségem lenne, de most egy gyerek...

- Sasha, nem húztam gumit, annyira akartalak, hogy elfeledkeztem róla, kérlek ne haragudj – mentegetőztem, hisz ez volt az igazság

- Liam – lihegte – gyere ide – átölelte a nyakam és szorosan magához szorított a lábával, nem tudom meddig maradtunk így, de amikor engedett a szorításból lefeküdtem mellé, betakartam magunkat és a nyakába temetkeztem, mikor meggyőződtem róla, hogy biztosan alszik kimondtam a legijesztőbb szavakat, amit még a saját anyámnak se mondtam ki egyszer sem.

- Szeretlek Sasha Stricker – majd csatlakoztam hozzá és én is elaludtam.