Ugly Love (18+ !!)

11. Fejezet : Sasha

Kimentem a szobából és a hang felé vettem az irányt. Mikor kiértem a nappaliba Melody állt ott pár bőröndel az oldalán.

- Ahogy látom sikerült mindent elhoznod. - mondtam.

- Mégegyszer köszönöm Sasha, hogy meghúzhatom magam nálad. Igérem nem leszek a terhedre. - meghúztam a vállam. Bőven elférünk ebben a lakásban, sőt az is lehet, hogy nem is fogjuk látni egymást olyan sűrűn.

- Gyere, megmutatom a szobád. - elindultam az egyik vendégszoba felé az emeletre Mellel a nyomomban. Ha belegondolok van ennek jó oldala is, talán lesz egy ember akiben végre valóban megbízhatok, de az is lehet, hogy nem, viszont egy kérdés nem hagy nyugodni, miért pont most... annyi minden történt miért pont most kellett előbukkannia. Az életem romokban hever, Melody nem illik a képbe, túl törékeny és jó szívű. Én pont az ellenkezője vagyok. Romlott és mocskos. Nem éppen nagy testvérnek való, még csak példát sem tud rólam venni, hisz az elmúlt években szajhaként éltem a mindennapjaimat. Mindenesetre szeretném az utolsó élő rokonomat megismerni, lehet a sors küldte őt nekem vagy az is lehet, hogy kezdek megőrülni és csak ide képzeltem egy lányt ... na jó nem, 100%, hogy valódi.

- Parancsolj ez az egyik legszebb hálószobám.- mondtam.

- Azta picsa... ez igazán gyönyörű ! Ahonnan én jöttem ezért a szobáért egy kész vagyont kellett volna fizetnem , mégegyszer köszönöm!

- Ami az enyém az a tiéd is, viszont most elkell mennem, találkozóm van valakivel. Majd találkozunk, szia.- ebben az egész kamu szövegben csak az volt igaz, hogy elkell mennem, dehogy miért találtam ki, azt nem tudom, a legjobb az lenne ha felhívnám Liamet szeretnék már végre találkozni vele, ő az egyetlen személy akiben valamennyire megbízom és most pont ő rá van szükségem, ha nem is mondok neki semmit legalább kielégíti a vágyaimat.

Az út közben...

Nagyobb sebességbe váltottam az autómat, hogy hamarabb ki adhassam magamból a feszültséget mihelyst elérem az úticélomat. Már nincs messze Liam otthona, percek kérdése és végre rávethetem magam. Most, hogy így belegondolok a legutolsó találkozásunk elég zavaros emlékeket idézett fel bennem jobban mondva nagyon fájó emlékeket. Ha belegondolok, hogy... NEM NEM ÉS
NEM!! elegem van már ebből, utálom magam, hogy ennyire egy naiv kis hülye voltam hála saját magamnak, ezeket a démonokat örökké cipelhetem magammal, bárcsak én is elfelejthetném az egészet... Visszagondolva az irodai jelenetre mikor egy helyen találkozott a két férfi, akik miatt képes voltam rossz illetve jó irányba változni ( Liam esetében az utóbbi ), akkor jöttem rá valamire. Arra, hogy szükségem van rá. Nem bírok ki nélküle egy napot se. Most azonnal látni akarom!

Pár perccel később az ajtaja előtt találtam magam. Amint megálltam a kocsival, mint akit kilőttek úgy futottam az ajtóhoz, de amint ide értem megdermedtem. Mivan, ha nem akar látni, mivan ha kiderített olyat, ami miatt megváltozott a rólam alkotott véleménye (amit megjegyzek nem lehet olyan nehéz ). Hát tudjátok mit, nem érdekel. Bekopogtam az ajtón és vártam. És vártam és vártam ... kb 30 másodperc telt el (nem vagyok egy türelmes személyiség ) és nem bírtam magammal kinyitottam az ajtót és egyenesen a nappaliba rohantam.
- LIAM! - a nevét kiabálva a keresésére indultam. - Liam!- merre lehet már ez a tökéletes ember. - Liam itt Sasha merre vagy? - futottam fel a lépcsőn a hálószobája felé nem sejtve, hogy mi vár rám, amikor végre rá találok vagy ha pontosítani akarok rájuk....