Ugly Love (18+ !!)

9. Fejezet : Sasha

Nem tudom pontosan hány nap telt el azóta, hogy Melody a "féltestvérem" felbukkant az ajtóm előtt, de, hogy őszinte legyek pont leszarom, mert az életem attól a naptól teljesen megváltozott. Azóta ki se tettem a lábam itthonról. Mindennap magamhoz vettem a két jó barátom, a Jacket, na meg a literes vanília fagyit. Minden este leültem a kanapéra és romantikus filmekbe öntöttem a bánatom, közben pedig álmodoztam az én tökéletes életemről, ahol mindennap az én tökéletes hercegem készít nekem reggelit (ja elég szánalmas), aztán mikor meg reggeliztem, jöhet a hancúrozás, ami szintén tökéletes, mert hát TÖKÉLETES AZ ÉLETEM. Aztán miután beütött az ital elaludtam a kanapén, majd másnap élvezhettem a barátom árulását. A másnaposságot.
Ebben a pillanatban is a rohadt migrénnel küzdők a reggeli kávém segítségével, amikor valaki kopogtat az ajtómon. Ki a fene lehet az ilyen korán. Rá nézek az órára és most szembesülök vele, hogy délután 3 óra, nincs is olyan korán. Oda megyek az ajtóhoz és szinte feltépem. Na és kit hoz a sors, hát persze, Melodyt ki mást. Jobban örültem volna a szőke hercegemnek, bár most úgy nézek ki, mint egy rossz csöves, az oversize felsőmbe és a szénaboglyával a fejem tetején.

- Minek köszönhetem a látogatásod? - amikor meghallom a hangom még én magam is meglepődők rajta, hogy milyen karcos és fáradt.

- Szia Sasha. Aggódom érted, kerestelek az irodában, de azt mondták már 3 napja nem mentél be. - szóval csak 3 napja vagyok rabja saját magamnak...Hmm... nem is rossz, bár nekem már egy hétnek tűnt. - szeretném, ha meghallgatnál. Kérlek! - könyörgött. Ah... szét megy a fejem. Jó, legyen. Kap 5 percet, utána úgy is folytathatom, amit elkezdtem. Kitártam az ajtóm, ezzel jelezve, hogy fáradjon be. Meglepődöttség futott át az arcán, majd óvatos léptekkel besétált a nappaliba. Követtem, majd bele vetettem magam a kanapéba, intettem neki, hogy üljön le, úgy is tett.

- Gyönyörű a lakásod. - mondta elismerően. - nem is tudtam, hogy...- a mondandójába vágtam.

- Melody! Miért vagy itt? - kérdeztem, majd a szemébe nézve vártam a választ. Nagyot sóhajtott, majd elkezdte a meséjét.

- Sasha. Mint már mondtam mi féltestvérek vagyunk. És tudom, hogy ez elég hülyén hangzik, mert, hát egyik napról a másikra egy idegen bejelenti neked, hogy a te apád az ő apja is, tehát ez tök őrülten hangzik, az az tudom, hogy most mit gondolsz. - alig tudom követni, olyan gyorsan beszél. Ez most nekem túl sok. - azt hiszed hazudok, pedig nem. Én is csak pár hete tudtam meg, hogy élsz, de amíg nem töltöttem be a 18-at nem jöhettem el otthonról, ez most túl bonyolult. De a lényeg, amiért jöttem, hogy ezt átadjam neked. - azzal egy levelet vett ki a táskájából. - ezt azután küldték, miután hivatalosan is "felnőtt" lettem. A te neved van rajta, miután megkaptam akkor kezdtem utánad nézni, hogy valóban meghaltál-e és akkor találtam rád, egy cikkben a vállalkozásodról írtak. Tudtam, hogy ezt személyesen kell átadnom neked. Ezért vagyok itt. - a szemem a levélre tapadt és le sem tudtam venni róla. Elvettem és hosszasan tanulmányozni kezdtem. Semmi hibája nincsen, érdekes.

- Hmm...-elgondolkodtam. Ahogy hallgattam Melodyt nem tűnik úgy, mint aki hazudna nekem. De vajon megbízhatok benne, egyelőre semmi személyeset nem adok ki magamról. Letettem a levelet az asztalra majd rá néztem a rokonomra. - Melody. Nem fogok neked hazudni. Sok ez nekem. Nem tudok mit kezdeni, ezzel az információval, időre van szükségem. - mondtam.

- Persze, megértem. Nem akarok nyomást gyakorolni rád. Én csak szerettem volna veled találkozni.

- Köszönöm, hogy elhoztad ezt nekem. - böktem a levél irányába - elfogom olvasni, egyedül, ha nem bánod, azt hiszem ez csak rám tartozik. - mondtam, majd az ajtó irányába néztem, nem kicsit sem célzás, hogy tűnjön innen.

- Természetesen. Hát, akkor azt hiszem én megyek. - felállt a kanapéról és elindult a bejárat felé. De vajon hova megy.

- Hé, Melody, ha jól értettem nem ide valósi vagy, hogy fogsz haza menni? Hol voltál az elmúlt napokban? - kérdeztem, csak nem alszik a híd alatt. Ugye?!

- Van egy kis motel, úgy 30 perc sétára innen, ott foglaltam egy szobát. - Fuj... abba a lepukkant szeméttelepen alszik?! Ezt még nagyon nagyon meg fogom bánni, de ha valóban a rokonom nem engedhetem, hogy a patkányok közt éljen.

- Ha....akarsz ...khm... az az .... szeretném, ha...ha...nem mennél oda vissza- idióta vagyok - akarom mondani, a testvérem vagy szóval maradhatsz nálam, amíg haza nem mész, elég nagy ez a ház és rengeteg szobám van. - mondtam, majd Melody arca felragyogott, de aztán újra szomorú lett.

- Nem köszönöm szépen, nem akarok a terhedre lenni, már így is sok volt ez neked.

- Maradj, ha akarsz, ha nem akkor menj csak nyugodtan vissza abba a csótány telepre. Nekem aztán mindegy. - majd meghúztam a vállam és a konyhába mentem. Meglepetésemre követett és leült az egyik bárszékre.

- Köszönöm szépen, nem maradok sokáig ígérem. Pár nap múlva indul vissza a gépem. - mondta, majd megengedett magának egy óvatos mosolyt.

- És mi van a cuccoddal? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.

- ja tényleg, már megyek is érte. Köszönöm még egyszer. - oda jött és megölelt, majd elindult a bejárathoz, azon csodálkozom, hogy nem üldöztem még el a szagommal, nem emlékszem mikor fürödtem utoljára. Még mielőtt elhagyta volna a házamat megállítottam.

- Hé! Vidd el ezt- az egyik Porschém kulcsát dobtam oda neki, amit elég ügyetlenül kapott el - de vigyázz rá, ő az egyik kedvencem. - egy óriási mosollyal távozott és amikor kilépett, nem csak neki volt egy óriási mosoly az arcán.