𝐑𝐨𝐦𝐡𝐚́𝐳 | 𝘠𝘰𝘰𝘯𝘮𝘪𝘯 𝘧𝘧.

-2-

Fúj a szél. Ez volt az első gondolatom, mikor felébredtem a takaró alá bemászó hideg miatt. Felhúztam a lábam, majd vártam, hogy az ébresztőm megszólaljon. Hátamra fordultam, és kitártam a karom.
3-2-1...az ébresztő hangos zenélésbe kezdett. Kinyomtam, majd felültem. Kinéztem az ablakon, és a gondolatom bebizonyosodott. Fúj a szél, de nagyon! Majd kidönti az ablak előtti fákat. Csak úgy rázza a leveleit.
Kimásztam az ágyból, majd a fogas melletti tükörhöz mentem.
-Helló idegen- köszöntem magamnak mosolyogva, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Meg fésülködtem, meg mosakodtam, majd miután kiválasztottam a mai ruhám, fel is öltöztem. A konyhában a masina csipogott egyet ami azt jelenti megmelegedett a tejem. Nemsokára újabb csipogást hallottam ami azt jelentette hogy kész a pirítósom. Kezembe vettem majd eszegetni kezdtem. A falon lévő óra monoton hangon kattogott. Tik.....tak....tik...tak..
És így tovább.
Megettem a reggelim, majd a ház kulcsomat megfogva léptem ki a lakásomból. A lépcsőn megpróbáltam halkan leosonni, de nem jött össze. Észre vett...
-Jó reggelt, Jimin.- köszönt nem éppen kedvesen a tulajdonos. - A bért mikor fizeted ki?- tért azonnal a tárgyra.
-Jó reggelt. Most sietnem kell munkába, de majd kifizetem, ígérem!- mondtam, majd gyorsabbra vettem a tempót.- Szép napot!- kiáltottam, majd kiléptem az utcára. Jó volt kilépni ebből a kicsit dohos épületből.
Ránéztem a karomon lévő órámra, majd elindultam a villamoshoz.
A megállónál csak pár percet vártam majd a nagy gép pont előttem állt meg. Az ajtó kinyílt, én pedig felszálltam. Nem voltam egyedül. Így reggelente sokszor volt társaságom, ugyanis nem csak én járok munkába. Meg volt szokva hogy kik szállnak fel, és kik szállnak le. Már pontosan tudom, hogy ki hová szokott ülni. Most viszont....
Most viszont egy idegen is felszállt. Soha nem láttam még, pedig mindig ezzel a villamossal járok. Talán most költözött ide?
Olyan mintha nem akarná a figyelmet fel kelteni magára, viszont mindenki fel figyel rá. Fekete haj, fekete öltözet. Lehajtott fej, fülhallgató a fülében, zsebre dugott kéz, és az Istenért se nézne senkinek a szemébe.
Titokzatos, ismeretlen....felfedezésre vágyó.
Mosolyogva ültem le a helyemre és le sem vettem a szemem róla.
Kicsit gondolkodtam, hogy vajon milyen szóval tudnám leírni. Majd ahogy egyre jobban, s tovább néztem ,csak rájöttem. Különleges...számomra különleges!