Mosolyogva mentem vissza a boltba, mivel már lassan három óra lesz.
- Már azt hittem elnyelt a föld.- köszönt nekem a kollégám mikor benyitottam.
-Bárcsak...- sóhajtottam majd beálltam a pult mögé.
-Akkor én most megyek. Sok szerencsét.- intett munkatársam majd itt hagyott a csendes boltba.
Mivel nem volt vevő lehajtottam a fejem, és gondolkodtam.
Olyan finom volt az ajka.... Többször akarom érezni. Szeretni és szeretve akarok lenni. Vele teljes vagyok.. vele úgy érzem újra boldog lehetek. Nem akarom elveszíteni..
-Jó napot.- nyitott be egy korombeli lány.
-Jó napot. Mit adhatok?- egyenesedtem ki.
- Egy kakaós kalácsot.- mosolygott rám, én pedig már csomagoltam is a kért dolgot.
- Köszönöm.- fizette ki, de még mindig ott állt és nézett.
- Még valamit?- néztem rá kíváncsian.
- Maradj távol tőle. Ha nem akarod, hogy sírj a végén, és fájjon akkor ne találkozz vele. Neked akarok jót...- mondta komolyan és már itt sem volt.
Mivan? Miről beszélt? Ő most Yoongira gondolt? Igen, hisz mással nem beszélek. De honnan tudja? Yoongi mondta neki? Ki ő Yoonginak?
Kérdések ezrei lepték el a fejem, és rossz érzés kapott el. Nekem akar jót? Sírni a végén? Mégis mit akart ezzel mondani??
YOU ARE READING
𝐑𝐨𝐦𝐡𝐚́𝐳 | 𝘠𝘰𝘰𝘯𝘮𝘪𝘯 𝘧𝘧.
Short Story~ " Régen úgy voltam vele a szerelem hülyeség. Hisz bolondá tesz. De most....most boldogan vállalom, hogy igenis bolond vagyok. Mert ő bolondá tesz. És nekem ez tetszik... " __ - BEFEJEZETT
