𝐑𝐨𝐦𝐡𝐚́𝐳 | 𝘠𝘰𝘰𝘯𝘮𝘪𝘯 𝘧𝘧.

-20-

Hat óra volt pontosan mikor fáradtan kiléptem a boltból. Végre..
Elsétáltam a villamosig, de valamiért úgy éreztem a romházhoz kell mennem. Változtattam az utamon, így lassan sétálva eljutottam a romos épülethez.
Viszont mikor egyre csak közeledtem sziréna hangja csapta meg a fülem. Összeráncolt szemöldökkel vettem sietősebbre a tempót, így mikor lefordultam a saroknál megláttam a romháznál álló mentő és rendőr autókat. Azonnal elkezdtem szaladni, de mikor épp be akartam futni egy rendőr el kapott.
-Nem mehet be.- szólt rám.
-Nem érdekel!! Engedjen el!- kiabáltam majd félve néztem, hogy végre kijönnek onnan.
Kihoztak egy holttestet. A könnyeim megállíthatatlanul folyni kezdtek, és úgy kapálóztam és ordibáltam mint még soha.
-Engedjen már el!! Én a barátja vagyok!!- kiabáltam mire nehezen kiszabadultam a rendőr fogságából. Oda szaladtam a földön fekvő halotthoz, és sírva átöleltem. Nem hiszem el...
-Yoongi...Yoongi kérlek.- suttoggam sírva egyik kezemmel arcára simítva.
-Yoongi nagyon kérlek nyisd ki a szemed.- könyörögtem és kicsit megráztam. - Yoongi kelj fel és mondd, hogy csak vicc volt az egész.- sírtam és egy percre sem engedtem el.
- Yoongi kérlek...azt mondtad örökké velem maradsz.- suttogtam majd közelebb hajoltam hozzá.
-Csókolj meg újra...kérlek.- viszont hiába kértem... Yoongi halott teste ugyanúgy jéghidegen és mereven feküdt a karjaimban.

Meghalt...