𝐑𝐨𝐦𝐡𝐚́𝐳 | 𝘠𝘰𝘰𝘯𝘮𝘪𝘯 𝘧𝘧.

-21-

Emlékszem kis koromban mindig vártam valakire aki szeretni fog engem. Mert nem volt senkim. Mindig is egyedül éltem, de már kezdtem megszokni. Viszont azon a napon megláttam őt. Akkor jöttem rá igazán mit is jelent a magány. Vele akartam lenni, vele akartam boldog lenni senki mással. Ő volt a másik felem...
Aztán azon a napon....azon a napon megcsókolt. Édesebb volt mint bármelyik cukorka. Akkor, abban a pillanatban nem számított senki más csak ő...meg én.
Azt mondta velem marad. De nem így történt.

2021. 1. 10.- én kedden, pontban 18: 35- kor Min Yoongi öngyilkos lett.
Felvágta az ereit és semmi búcsú levelet nem hagyott maga után. Nem volt ott semmilyen nyom ami miatt rátuttak volna jönni...miért tette.

Azt hittem minden rendben volt. Hogy boldog...hogy szeret engem... De ezek szerint tévedtem.
Sokan azt mondják, ha szereted elengeded.. De mi van akkor ha pont fordítva van? Harcolni kell azért akit szeretsz nem pedig elengedni.
Én sem fogom elengedni...soha! Én mindig szeretni és emlékezni fogok rá. Hisz miatta éltem életem legszebb napjait.
Minden nap elmegyek a kávézóba. Ahol "legelőször" találkoztunk. Most forró csokit szoktam rendelni. Értem már miért szerette ennyire.
Aztán elszoktam menni a romházhoz is. Mindig él bennem a remény, hogy a padon várni fog engem egy doboz cigi, és egy cetli...de sosincs így. Már nem jelzi, hogy fent van az emeleten. Már nem repül a papír repülő, és nem csókol meg újra... Már nincs itt.
Már nem mondhassa hogy szeret engem...