𝐑𝐨𝐦𝐡𝐚́𝐳 | 𝘠𝘰𝘰𝘯𝘮𝘪𝘯 𝘧𝘧.

-14-

2021. 1. 8.  Hétfő.
Ahogy ígértem, ezen a héten háromkor megyek és hatkor jövök haza munkából. Én jobban szeretem mikor reggeles vagyok. Most mit csináljak délután háromig?
Sóhajtva kikeltem az ágyból, majd úgy döntöttem, hogy elmegyek a könyvtárba. Régen voltam már ott is.
Megmosakodtam, felöltöztem, megreggeliztem, majd kiléptem a lakásból.
-Park Jimin!!!- hangzott fel mögöttem  egy eléggé mély hang egy nőhöz képest. Összébb húztam magam, majd megfordultam. Úgysem tudnék menekülni.
-Jó reggelt.- mosolyogtam rá, hátha megenyhül, viszont a tulajdonos ugyanúgy rezzenéstelenül állt karba tett kézzel.
-Holnapig kapsz időt! Ha nem fizeted ki a bért, repülsz!!!!- mondta szigorú hangon, én pedig csak bólintottam.
-Rendben. Holnap kifizetem.- mentem el mellette majd egy köszönés után elhagytam az épületet.
Most úgy döntöttem sétálok. Úgysincs messze a könyvtár, és addig is húzom az időt.

-Jó reggelt.- köszöntem halkan mikor beléptem a könyvtárba. Az idős néni csak bólintott, én pedig máris mentem a könyvsorok közé. Van egy kedvenc könyvem. Már százszor elolvastam. Teljes mértékben az ellentétem, de lehet pont ezért szeretem.
Levettem a polcról, majd oda mentem egy asztalhoz. Leültem, majd elkezdtem olvasni. Már fejből tudom, hogy mi fog történni benne, de minden egyes alkalommal végig izgulom. Hihetetlen ez a könyv!

-Szia. Leülhetek ide?- hallottam meg magam mellett, egy vékony, lány hangot. Oldalra néztem és egy csinos lány állt mellettem.
-Máshol már ülnek.- nézett körbe én pedig követtem a tekintettemmel az ő tekintetét. Tényleg, tele van minden asztal.
-Persze, gyere csak - mutattam  előttem a székre.
Meghajolt majd leült, elő vette a könyvét, majd csendben olvasni kezdett. Még egy pár másodpercig figyeltem, aztán én is minden figyelmem a könyvnek szenteltem.
Egy olyan két perc múlva előttem felkuncogott a lány mire rákaptam a tekintetem.
A könyvön nevettet, de mikor rám nézett szégyenkezve lehajtotta a fejét.
-Elnézést..- susogta, mire elmosolyodtam.
-Ugyan, semmi baj! Én is ilyen vagyok.- mondtam lágy és halk hangon. A lány kicsit elmosolyodott, majd vissza merült a könyvbe, velem együtt.

Mikor már vagy egy órája itt ültem, felkeltem, majd a könyvet vissza helyeztem a polcra.
-Én már megyek. Szia.- köszöntem el a lánytól, aki mosolyogva rám nézett.
-Rendben, szia!- mondta, én pedig elhagytam a könyvtárat.
Már szinte megszokásból elindultam a kávézó felé. Pár perc után meg is érkeztem, aztán beléptem amit a csengő is jelzett. Kikértem a kávém, ám mikor el akartam menni a pulttól a kiszolgáló lány utánam szólt.
-Hé, várj!- megtorpantam, majd vissza fordultam hozzá.- Ezt itt hagyta neked valaki.- nyújtott át egy papír fecnit, mire fejemet rázva kivettem a kezéből.
-Köszönöm.- hajoltam meg kissé, majd leültem az asztalomhoz. Körbe néztem de nem volt sehol.
Kihajtogattam a papír fecnit, majd elolvastam.

"Én is szeretem azt a könyvet."

Ennyi volt rajta, semmi más. Várjunk...miről beszél??
Ott lett volna a könyvtárban? Akkor miért nem láttam? Mondjuk ő olyan mint egy kaméleon, de akkor is. Követett volna?
Kérdések ezrei lepték el a fejem, de nem tudtam mind leírni a papírra ezért, felkeltem, majd a kávét otthagyva elindultam a romházhoz.
Besiettem, majd oda szaladtam a padhoz. Ott is volt egy papírfecni.
Felkaptam majd elolvastam.

"Tudtam, hogy el fogsz jönni.."

Istenem ez az ember, de most komolyan!!! Megráztam a fejem, majd körbe néztem. Vártam egy kicsit, majd fentről lépteket hallottam. Nem is, inkább ugrálást. Mintha tudatni akarná velem, hogy ott van fent.
Elővettem a papírt, meg egy tollat, majd írni kezdtem.

" ? "

Ennyi volt amit le tudtam írni, és össze foglalta ami a fejemben van. Össze hajtogattam egy papír repülővé, majd feldobtam. Földet ért az emeleten, majd ki is hajtogatta.
Mintha kuncogott volna... Pár másodperc múlva előttem landolt a repülő. Felvettem majd kinyittam.