𝐑𝐨𝐦𝐡𝐚́𝐳 | 𝘠𝘰𝘰𝘯𝘮𝘪𝘯 𝘧𝘧.

-5-

2021.1.3. Szerda. A szobám sötétbe borulva, csendben hallgatja a nyugtalan szuszogásom. Próbálom rendezni a légzésem de nem tudom.
Ha behunyom a szemem, akár csak egy pillanatra is, de egy emlékkép ugrik fel, és nem akar kimászni a fejemből. Sírt....fájt neki. Én pedig nem tettem semmit. Még mindig látom, ahogy rázkódó vállal szívja a cigit és mozgatja a lábát. Bennem maradt ez a kép. És valamiért bűntudatot keltett bennem. Pedig nem is ismerem...

Sóhajtva felültem, majd oda sétáltam az íróasztalomhoz. Felkapcsoltam a kis villanyt, ami máris fénybe borította a kihalt lakást.
Leültem a székemre, majd írni kezdtem, hátha segít... Ez az első olyan " ügyem ", amiben az érzéseim is felháborodtak. Mit tettél velem, te idegen??

A gép kattog, a papír sistereg, a tinta pedig egyre csak fogy. A lap telik, betűk századát marasztalja a kifakult sorokon. Írom amit gondolok, majd befűzöm. Még nincs kész. Még kell, több és több! Még ennyi nem elég. Többet gondolok, mint amennyi a papíron van. Ki kell írnom magamból, különben felemészt. Nem éreztem még ilyet. Sosem...