𝐑𝐨𝐦𝐡𝐚́𝐳 | 𝘠𝘰𝘰𝘯𝘮𝘪𝘯 𝘧𝘧.

-15-

-Jó napot. - léptem be a boltba, mivel már 3 óra van. Egész hamar  eltelt...
- Szia Jimin. Kezdhetsz is.- adta át a terepet a főnököm. Meghajoltam, majd beálltam a pult mögé. Na akkor kezdjük...

~

Már lassan hat óra, én meg olyan fáradt vagyok, hogy majd elájulok.
Egy vevő nem tudta mit akar, itt állt vagy fél óráig, utána benyögi, hogy akkor neki nem kell semmi. Aztán volt egy lány aki majdnem bevásárolta az egész boltot, akkor jött egy kis gyerek aki " meg prankelt " vagy mit csinált. És még sorolhatnám..
Szóval kivagyok, már az idegösszeroppanás szélén állok. Sóhajtva leültem a kis székemre és ittam az üveg vizemből.
-Jól vagy Jimin?- halottam meg munkatársam hangját.
-Szerinted? Ha végeztem szerintem a diháznál kötök ki.- sóhajtottam mire felnevetett a mellém leülő kollégám.
Fáradtan és olyan "ments meg" nézéssel néztem rá, mire felkuncogva átkarolta a vállam.
-Nyugi, Jimin. Már nem sokára hat óra. Már ezt a kis időt kibírod.- veregette meg egy kicsit vállam, mire nyavajogva a kezembe temettem az arcom.
Az ajtó kinyílt, majd egy torokköszörülést hallottam. Felkaptam a fejem, és még a szívem is kihagyott egy ütemet.
-Jimin....minden rendben?- nézett rám félve kollégám, mert biztos, hogy halál sápadt lettem.
-I-igen..- motyogtam, majd gyorsan felpattanatam. Ő mosolyogva figyelt, majd megszólalt.
- Egy szénsavas vizet kérek.- mondta mély hangon, engem pedig kirázott a hideg. Bólintottam egyet, majd elindultam a vizek felé.
-Hideget, vagy meleget?- kérdeztem, hátra nézve rá, ő viszont csak megvonta a vállát.
-Legyen hideg.- zárta le a gondolkodását, én pedig vissza fordulva lehajoltam a hűtőhöz és kivettem a hideg vizet. Vissza fordultam majd leraktam a pultra. Kifizette, majd elrakta.
-Kösz Jimin.- nézett rám mosolyogva, én pedig levegőt is elfelejtettem venni.
-N-nincs mit.- nyögtem ki végre amit akartam, ő pedig már itt sem volt. Mikor kilépett kifújtam magamból a bent tartott levegőt, és összegörnyedtem.
-Ki volt ez Jimin?- kérdezte munkatársam, aki végig nézte ezt a  parádét.
- Én is tudni szeretném.- néztem az ajtóra ahol az előbb lépett ki eltitkolt szerelmem.
A mellettem álló fiú csak felnevetett, majd ott hagyott a gondolataimmal együtt. 

Esküszöm, ez a fiú közelebbről még szebb, mint szokott lenni.