𝐑𝐨𝐦𝐡𝐚́𝐳 | 𝘠𝘰𝘰𝘯𝘮𝘪𝘯 𝘧𝘧.

-23-

Már eltelt egy hónap. Még most is szoktam sírni, és még most is gyászolok, de már kezd enyhülni az a kínzóan szorító érzés.

Zsebre dugtam a kezem és lehajtott fejjel mentem egyenes a temetőbe. Beléptem a hatalmas kapun, majd felmentem a dombon egyenesen Yoongi sírjához.
-Szia Yoongi.- mondtam mosolyogva majd leültem a fűbe a sír mellé.
Meggyújtottam a mécsest amit hoztam, majd leraktam a sok virág mellé.
-Holnap kicserélem a virágokat. Elhervadt az összes.- mondtam közben hozzá értem egy kiszáradt rózsához. Kivettem a zsebemből a doboz cigit, számba tettem egy szálat majd rágyújtottam.
- Jól csinálom?- kérdeztem majd szívtam egy nagyot és letüdőztem. Már meg sem éreztem. Mindig ezt csinálom mior kijövök hozzá.
Szomorúan nevetve kifújtam a füstöt és könnybe lábadt a szemem.
- Rászoktattál. De nem bánom.- suttogtam majd megint szívtam a gyilkos anyagból.
-Hiányzol.- simítottam meg a márvány követ.
- Képzeld, ma is elmentem a kávézóba. Már értem miért szeretted annyira a forró csokit.- mosolyodtam el. - Már a kiszolgáló lányok is rutin szerűen adják nekem oda. Nem is kell kérnem.- kuncogtam el magam.
-Mostanában nem írok. Még nem állok készen rá.- hajtottam le a fejem.
- De ne csak rólam beszéljünk. Te hogy vagy?- kaptam fel a buksimat majd a sír másik oldalára néztem.
- Jól. De nagyon hiányzol.-mondta Yoongi.
-Te is nekem.- mosolyogtam rá szomorúan.
- Ha végeztél itt lent. Várni foglak.- nézett mélyen a szemembe.
-Sietek..- suttogtam.
- A romház még egyben van?- kérdezte.
- Igen. Oda is szoktam járni. Mindig feldobok egy papír repülőt. Gondolom már egy halom van oda fent.- mondtam mire elnevette magát.
- Bárcsak újra megcsókolnál.- néztem rá vágyakozva.
- Bárcsak megtudnálak csókolni.- nézett ugyanígy rám.
- Hát mire vársz?- idéztem fel magam régebbről mire mosolyogva közelebb hajolt. Lehunytam a szemem, de mikor Yoongi szája az enyémhez ért volna, köddé vált. Sóhajtva nyittam ki a szemem, majd felkeltem.
- Holnap is eljövök.- pusziltam meg a sírt. Elfújtam a mécsesben a lángot, majd a spakkot bedobtam a táskámban.
- Szia Yoongi. Szeretlek.- búcsúztam el tőle, majd miután letöröltem az éppen arcomon lefolyó könnyem leindultam a dombról. Lassan sétálva elhagytam a temetőt, és elmosolyodtam.

Mindig szeretni foglak te ismeretlen. Pontos néven Min Yoongi!

VÉGE