-9-

110 13 4
                                    


2021. 1. 6. Szombat.
A fény beszűrődik a kissé elhúzott függöny mögül, én pedig a hátamra fordulok. Sóhajtva elmosolyodok, majd a fejemre húzom a takarót. Jó volt a tegnap. Vajon ha megint elmennék, ott lenne?
Hirtelen csengettek egyet, én pedig megijedtem. Ki az Isten jön ide, reggel nyolckor?
Felkeltem -megjegyzem, eléggé nehezen - majd az ajtóhoz botorkáltam. Kinéztem a lyukon és a postást láttam meg. Sóhajtva kinyittam az ajtót, majd ránéztem.
-Jó reggelt! Postája jött. Kérem írja alá, itt és itt.-mutatott a papírján ide-oda.
Aláírtam, majd elvettem az eléggé nagy csomagot.
-Viszlát!- köszönt boldogan, én pedig csak utána intettem. Ilyenkor még a lélegzés is nehezen megy. Soyoung néni kéne ide.
Gondolatomra elmosolyodtam, majd bezártam magam mögött az ajtót.
A dobozt leraktam az íróasztalra, majd kivettem egy ruhát a szekrényemből. Felöltöztem, majd a konyhába mentem. Most éhes nem vagyok de a szokásos tejet megiszom. A pohárral a kezemben oda lépkedtem a dobozhoz. Vajon mi lehet benne?
Nem olyan nagyon hatalmas, de a postaládába nem fért bele, ezért hozta fel a postás. Lehúztam az utolsó kortyot, majd a konyhába mentem, és beraktam a mosogatóba. Vissza mentem a dobozhoz, de nem nyitottam ki.
Na mivan velem? Hisz én egy nagy felfedező vagyok. Miért nem nyitom ki?
Sóhajtva felvettem, majd becsúztattam az ágyam alá. Ki küldhette? Név nincs rajta.
Mondjuk van egy sejtésem...

𝐑𝐨𝐦𝐡𝐚́𝐳 | 𝘠𝘰𝘰𝘯𝘮𝘪𝘯 𝘧𝘧. Where stories live. Discover now