Tízek Társasága

Családi kör

- Komolyan mondom, az angolt arra találták ki, hogy engem szopassanak - temette az arcát a kezeibe Sándor.
- Ugyan, csak azért nem érted, mert a színész ír akcentussal beszél. Hidd el, mindenki mást érteni fogsz - veregette hátba Jani.
A fiú szobájában ültek az ágyon, előttük a laptoppal, amin épp sorozatot néztek.

A gyakorlást még pénteken kezdték, először azzal, hogy zeneszövegeket fordítottak le magyarra. Sanyi azonban hamar depressziós lett a Marina and the diamonds számoktól. János nem is értette.
- Hiszen ezeket hallgatod állandóan!
- Jó, de olyan pörgős az aláfestés meg olyan színesek a klippek is! Fene gondolta volna, hogy ilyen sötétek a szövegek...
Sanyi állapotát látva Jani jobbnak látta, ha a dalszövegeket most egy ideig hanyagolják. Nyelvtanfeladatokat nem óhajtott oldani barátjával, mert az nagyon hajazna egy iskolai nyelvtanórához, amit nem akart. Maradtak a filmek és sorozatok, amik kapcsán szintén felmerültek nehézségek. Először is, annyira egyikük sem jártas a filmművészetben, ezért nem tudták eldönteni, mit nézzenek. Jobb ötlet híján beírtak az évfolyamcsoportba, amit a pénteki rabságuk alatt hozott létre Jane. Ott viszont a bőség zavara szakadt rájuk. Agatha ajánlott egy csomó krimit és thrillert, Edgar és Lovecraft egymásra licitálva küldtek különböző horrorfilmeket, Frigyes vígjátékokat ajánlott, Emily2 ( szegény Bronte lányt így különböztették meg az A osztályos Emily Dickinson - tól) romantikus filmeket küldött, Byron mindenféle búskomor drámát, Tolsztoj egy 100 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz című dokumentumot osztott meg, Krúdy pedig nemes egyszerűséggel belinkelt három pornóoldalt. Maya erre kitette a csoportból, de fél perc múlva Csokonai visszarakta. Míg a többiek ezen vitatkoztak, Jani és Sanyi ugyanolyan tanácstalanul meredtek a telefonjuk kijelzőjére, mint a segélykérés előtt. Végül Tolsztoj listáját tartották a leghasznosabbnak, így arról válogattak. Elszörnyedve figyelték, mennyi olyan film van, amit még nem is láttak, szóval további infóért privátban írtak a ruszkival. Aki, jó barát lévén, istenesen kiröhögte őket, amiért egyikőjük se látott még egy Tarantino filmet sem. Miután felvilágosította őket arról, ez mekkora szégyen, elhatározták, hogy egye fene, megnézik a Ponyvaregényt. Azzal egy darabig el is voltak, a felénél viszont Sándor a nyelvi korlátai miatt teljesen belekeveredett a történetbe, ennek hála nem igazán tudta élvezni a filmet. Rendben, gondolták, a három órás filmek kilőve, maradnak a negyvenöt perces epizódok . Mikor János apja meghallotta, hogy a fiúk erről beszéltek, büszkén újságolta el a vendégüknek, miszerint ő bizony rájött, hogy lehet Netflix és HBO GO előfizetés nélkül sorozatokat nézni, amit Sándor, mint majdnem az összes létező ember, már rég tudott, de nem akart udvariatlan lenni, ezért türelmesen végighallgatta Arany apuka élménybeszámolóját. A férfi azonban a mondókája végén sem ment ki. Úgy döntött, ő is sorozatozik a fiúkkal egy kicsit, mert a munkában mindenki valami spanyol pénzrablásos sorozatról beszél, amit ő még nem látott, és ez idegesíti. Itt szólt közbe Jani, hogy nem fognak spanyol sorozatot nézni, ha Sándor eleve azért jött át, hogy az angolt gyakorolják. Erre János apukája azzal érvelt, hogy nem lehet ő az egyetlen a kollégái között, aki még nem látta azt a sorozatot. Jani erre nem is reagált semmit, csak a halántékát simogatta. Így vitatkozott egymással ifjabb Arany és idősebb Arany.
- De én a El casa de la papel-t akarom nézni! - erősködött.
- Először is - kezdte János kimérten - az La casa de papel, másodszor, az egy spanyol sorozat, Sanyi pedig még mindig azért van nálunk, mert szüksége van plusz gyakorlásra angolból!
- Ne feleselj, én jöttem rá, hogy kell pénz nélkül mozizni, azt nézzük, amit én akarok!
- De hát én mutattam meg neked, hogy lehet ingyen filmezni!
Sándor nyakát behúzva lapított. Nem gondolta volna, hogy családi perpatvar lesz a mit nézzünk? problémából.
Valószínűleg az apa-fia páros átlépte a hangerő felső határát, mert pillanatokon belül, az ajtót feltépve megjelent Jani anyukája.
- Mi az isten folyik itt?!
A veszekedő páros varázsütésre megdermedt, majd egyszerre fordították fejüket az ajtó irányába.
- Gyurka, miért nem hagyod békén a fiúkat?
- Én csak sorozatozni szerettem volna velük - védekezett az idősebb Arany.
- Fejezd be a marháskodást! Hagyd őket, nézzék csak azt, amit akarnak, te úgysem tudsz se spanyolul, se angolul!
- De feliratot is lehet rakni. Olvasni pedig tudok... - duzzogott tovább.
- Úgyis csak elalszol öt perc után, felesleges a felirat. Na, gyere, jezdődik a Dallas, nézd velem azt!
- Azt már milliószor láttam! Manapság senki nem nézi azt!
- Gyurka, ezek a mai divatos szériák jönnek-mennek. Egy évad után ellaposodnak és utána senki nem is emlékszik rájuk. A Dallas azonban örök! Az mindig benne lesz a köztudatban, és az utókor is emlékezni fog rá.
- Jó, mártír leszek, és megmentem Sándort, mielőtt idehozod a Dallas-os étkészletet is - állt fel János apukája. A szülők elhagyták a szobát, bár a két fiú még hallotta, amint Jani anyukája megjegyzi, hogy nincs is Dallas-os étkészlete, csak asztalterítője. Az étkészlet ugyanis kifogyott, mire megérkezett a boltba.
- Ööö... Sajnálom, hogy ezt látnod kellett - vakarta meg a fejét Jani.
- Viccelsz? Rég nem szórakoztam ilyen jól - dőlt hátra Sándor.
- Hallom, anyukád nagy Dallas rajongó.
- Ez még csak a felszín. Még nem láttad a Jockey Ewing-os pénztárcáját.
- Jézusom, komolyan gyártottak olyat?
- Ismered a mondást - vonta meg a vállát - búcsúban mindent kapni.
Ezen mindketten jót röhögtek.
- Anyukád nem nézte?
- Nálunk a Paula és Paulina ment.
- Az már a nagyi terepe - nevetett Jani.
Eleinte kissé ideges volt, mert nem tudta, hogy fog Sanyi reagálni a néha kifejezetten kaotikus családjára. Főleg úgy, hogy még soha nem aludt nála egy barátja sem, ezért a szülei is bezsongtak. A jelek szerint azonban Sanyi jól érzi magát, és csak ez számít.

- Ebből a részből majdnem mindent értettem! - örvendezett Sándor.
- Ügyes vagy! - tapsikolt neki János, majd, mikor észrevette, mit csinál, inkább abbahagyta. Egyáltalán miért kezdett tapsikolni, mint egy retardált fóka? Na mindegy.
- Most már biztosan jobban fognak menni a feladatok angolon - nézett rá bátorítóan Sándorra.
- Éz igazából a te érdemed, mert volt hozzám türelmed. Már csak a holnapi irodalom felmérőt kéne valahogy túlélnem - temette a fejét a kölcsön kapott párnájába.
- Szerintem az is menni fog. Nézd - mutatta telefonját Jani Sándornak. Az évfolyamcsoport folyamatosan csipogott.

Marie Curie : Emberek, írt Horger, hogy holnap a bioszos múzeumba viszi az egész első évfolyamot, és valószínű, hogy csak az ötödik órára érünk vissza.
Dante: EZAZZZZZZZZZZZZZ
Dante: Emberek, Arisztotelész nem tud megiratni!
Kosztolányi : Ez van, leszophat 😇
Sylvia : Van Isten 😭
Gárdonyi : Mi lett a becenevekkel?
Emily D. : Már nem lehet olyat. A messenger kivette azt a funkciót.
Shakespeare : Szar a messenger
Janus: Ja
Ady: Ja
Byron: Az élet is szar
Karinthy : Keats, Percy, szedjétek össze a haverotok, megint emózik!
Keats: Sziasztok, mi történik? Eddig a macskámmal játszottam 🐈❤️
Móricz: Köszönjük, Emese
Mary Shelley : Holnap múzeumba megyünk
Keats: De jó! 😊
Percy: John, inkább gyere vissza privátba!
Szapphó : És mikor megyünk? Biztos, hogy elmarad az irodalom?
Marie Curie : Rögtön reggel, még az első óra előtt, szóval biztos elmarad.
Mengyelejev : Kurva élet, akkor elmarad a kémia is!
Villon : Ez hülye
Charlotte : Te most tényleg azon keseregsz, hogy elmarad a kémia?
Mengyelejev : Ti ezt nem érthetitek...
Karinthy : Remek, most meg az orosz emózik
Mengyelejev : 🖕🖕🖕
Karinthy : 😘😘😘
Krúdy: Emberek, a lényeg kimaradt
Kölcsey:???
Krúdy: A biosz tanárral megyünk
Csokonai: Lőrincke szíve szerelmével
Lőrinc: Basszátok meg!!!
Krúdy : Az a te dolgod, neked tetszik 🤷‍♀️
Csokonai : 😂😂😂
Darwin : Lol

- Hát, ezek szerint nem írtok holnap - olvasta végig Jani az üzeneteket.
- Hála az égnek! Biztos vagyok benne, hogy megszopatott volna.
- Reméljük, a múzeumban nem lesz rá lehetősége.
- Ebben mondjuk nem vagyok olyan biztos. Emlékszel, mit mondott Capek : a csernobili atomkatasztrófakor a munkások között volt egy alak, aki kísértetiesen hasonlít rá. Az öreg mindenhol ott van.
Ezen legalább tíz percig folyamatosan röhögtek.
- Nézd, tovább oltogatják szegény Lőrincet.
- Mutasd! - húzódott Sándor János mellé. Azon a vasárnap estén nem csak Lőrinc ült elvörösödve a telefonjával a kezében.