Tízek Társasága

A Gothic Romance

"Egyedül vagyok. Magányom sötétségéből táplálkozna gyenge lelkem, de Istenem, érzem, elapad a nektár, melyet eddig Pallasz csepegtetett remegő nyelvemre. Élők között kísértet vagyok, kísértetek között szélhámos, aki, bár lélegzik, áruló szíve rég nem dobog... "
- Eddie, kérsz csokit?
- A fenébe, John, várj, míg leírom! Nem akarom leenni ezt a noteszt is.
Edgar óvatos mozdulatokkal a hátizsákjába helyezte a fekete, bőrkötéses könyvet.
- Komolyan mondom, gyengédebben bánsz azzal a füzettel, mint anyám bánt velem csecsemőkoromban.
- Akkor már tudjuk, miért lettél ilyen. Valószínűleg a fejedre ejtett - ült melléjük egy Nirvana pólós fiú. Karja tele volt firkálva polipokkal meg tintahalakkal.
- Paci kukit a seggedbe, Lovecraft!
- Inkább kihagyom, de a csokiból nekem is adhatsz.
- Fene abba az adakozó szívembe... - mondta John, miközben újabb kockát tört a vészesen gyorsan fogyó táblából, majd átnyújtotta Lovecraft-nak.
- Szerinted mikor veszik észre a többiek is, hogy Johnny-nak van csokija? - fordult Edgar felé.
- Legfeljebb huszonöt másodperc.
- Én tíz másodpercre tippelek.
- Mit pusmogtok ti ketten? - kérdezte gyanakvóan Steinbeck.
- Hé, emberek, Steinbeck-nek van csokija! - ordította el magát Villon. Öt másodpercen belül az egész folyosó köréjük gyűlt.
- Az én tippem pontosabb volt, szóval nyertem - vigyorgott Howard.
Poe kelletlenül kotorni kezdett a zsebében, majd az abban lévő pénzt barátja kezébe nyomta.
- Ha ez így megy tovább, teljesen csóró leszek a hónap vége előtt.
- Nem kéne mindig fogadnod. Sőt, neked alapból sose kéne.
- Egyszer úgyis muszáj nyernem. Majd. Valamikor.
- Ember, te pszichiátriai eset vagy. Ez már szenvedélybetegség.
- Örülök, hogy ilyen kedélyesen társalogtok, de az nem zavar, hogy engem meg közben szétszednek?! - szakította félbe eszmecseréjüket a trió harmadik tagja, akit valóban, minden oldalról tépett valaki.
- Add nekik a csokit - vont vállat Howard.
- Még mit nem! Ezt abból a pénzből vettem, amit Eddie-től nyertem el pókeren! Megdolgoztam érte!
Edgar egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy talán valóban van igazságalapja haverja ama kijelentésének, miszerint szenvedélybeteg. Ezen a héten már negyedszerre veszített. Azt inkább össze se számolja, mennyiszer kellett emiatt fizetnie a hónap folyamán. Sehogy se értette, miért nem tud győzni. Pedig nem hülyegyerek.
- Eddie, az isten szerelmére, segíts!
Merengéséből kiábrándulva fejét a jajjveszékelő Steinbeck felé fordította. Howard valamennyire próbált neki segíteni, de egy idő után megunta, így szegény John egyedül védte a sok tapizástól olvadófélben lévő csokoládét.
Úgy döntött, ma nem lesz köcsög. Felállt és kisétált a tömegből ( mivel nála nem volt semmi elkoboznivaló, sértetlenül átjutott az elvadult diáktársain), és mikor úgy érezte, biztonságos helyre érkezett, felemelte a kezét. John ezt észrevette, meglendítette saját kezét és elengedte a benne lévő kincset. A csoki büszkén átszelte a folyosót, röpte közben a ledöbbent sereg bambán nézte, ahogy elhúz felettük. Kifejezetten festői látvány volt. Tökéletes landolással érkezett meg Edgar kezébe. Amint a fiú megkaparintotta az ereklyeként tisztelt édességet, futásnak eredt. Páran megpróbáltak utána futni, de ő még acélberakásos bakancsban is gyorsabb volt, mint bárki más. Végülis, csak lett haszna abból, hogy nevelőapja beíratta atlétikára.
- Fuss, Forest, izé, Eddie, fuss! - kiáltotta neki Howard. Szabályosan legyőzhetetlennek érezte magát, egészen addig, amíg el nem vágódott valamiben. Végigterült a csempén, mint egy elgázolt kutya, úgy feküdt a folyosó közepén.
A csoki kiesett a kezéből. Tolsztoj felkapta, majd elkezdte porciózni, hogy minél több embernek jusson ( nem azért, mert olyan önzetlen lenne, simán berezelt a többiek tébolyult tekintetétől).
Poe közben felkászálódott. Eléggé szédült, s melegséget is érzett végigfolyni a homlokán. Ezek szerint sikerült szétvernie a fejét. Megfordult, hogy lássa, miben bukott orra : saját táskája hevert mögötte kinyitva. Hirtelen pánik fogta el. Hol van a notesze?
Négykézláb próbálta megkeresni, mikor látta, hogy Gárdonyi felveszi a földről.
- Ez meg mi? - nyitotta ki.
Edgar rá akart volna kiáltani, de Géza körül újfent elkezdtek tömörülni az emberek.
- Hé, abba írja Eddie a dalszövegeit, adjátok neki vissza! - lépett oda Lovecraft.
"Te idióta..." - gondolta Poe. Nem akarta világgá kürtölni, mit tartalmaz a notesze.
- Dalszövegek? - néztek rá értetlenül.
- Milyen sátánista bandáknak írsz te dalszövegeket? - kérdezte Dante.
- Dante, ezredszerre is, nem vagyok sátánista!
- Ezek alapján - mutatott a noteszre Darwin - minimum nekrofil vagy.
- Nekrofil? Hol van itt nekrofil? - hallatszott egy női hang. Ekkor Darwinék mögül előlépett a legszebb lány, akit Edgar valaha látott. Hosszú, fekete, csipkés ruhát viselt, arca sápadt volt, mint a Hold mindenszentek éjjelén. Hm. Ez nem is rossz, el ne felejtse.
- Eddie mutat nekrofil tendenciát - mondta tele szájjal Tolsztoj.
- Emberek, nyugi, nem vagyok nekrofil! Azért ilyenek a szövegek, mert Cradle of Filth dalszövegnek készültek.
- Cradle of mi? - értetlenkedett Villon.
- Az nem az a banda, akik úgy ki vannak feste, és az egyiknek úgy néz ki a sminkje, mintha macskabajsza lenne?
- Az a Kiss, te retard! - nézett furán Darwin Villon-ra.
- Akkor ezek nem azok, akik az I want to break free-t éneklik?
- Az a Queen.
Edgar-t elöntötte a méreg, amiért egy olyan művemetlen bagázsba került, akik nem tudnak különbséget tenni a rock és a metál között.
- Látom zenéből mind sötétek vagytok. Ez a Cradle of Filth - mondta a lány. Elővette mobilját és teljes hangerőn elindított egy Cradle of Filth számot.
- Ez borzalmas! - tapasztotta kezét a fülére Gárdonyi.
- Ez nektek zene? Az énekes nem is énekel, csak visít és hörög - húzta el a száját Dante is.
A jóféle black metál percek alatt eloszlatta a népet.
Egy tanár megjelent a folyosó végén, ezért a lány gyorsan kikapcsolta a zenét. Pár percig furán nézett rájuk, majd elment.
- Hol volt ez akkor, amikor engem molesztáltak? - szólt sértődötten Steinbeck.
- Nagyon tetszenek a szövegeid - adta vissza Poe-nak a noteszét a lány.
- Köszi.
- Vérzik a fejed.
Előhúzott egy zsebkendőt szoknyája egyik zsebéből.
- Bár, elég jól áll... De azért letörlöm, mielőtt Keats meglátja és elsírja magát.
- Ő már attól sír, ha csak rám néz, nem kell ahhoz még vér is.
A lány elmosolyodott, miközben letörölte a vért Edgar homlokáról.
- Eddie vagyok.
- Én Mary. Fura, hogy még nem beszéltünk, hisz ahogy elnézem, csupán kettőnknek van kifinomult zenei ízlése.
- Hé, én is szeretem a Cradle of Filth-et, nekem is jó ízlésem van! - kiáltotta durcásan Howard.
- Neked minden tetszik, ami nekem is - vetette oda Poe.
- Szóval, elismered, hogy jó ízlésem van!
Mary megint nevetett.
- Látom, nem fogok köztetek unatkozni. Egy csapatban vagyunk. Meg valami Janus is velünk van.
- Neeeeeeeee, csak őt ne! - nyögött fel a három fiú.
- Eddig, akárhányszor felhoztam a nevét, mindenkinek ez volt a reakciója. Nem valami bíztató.
- Inkább mennék Taylor Swift koncertre, mint hogy veke legyek egy csapatban - húzta el a száját Edgar.
- Fúj, őt ki nem állhatom. Annyira rossz Janus-al?
- Majd meglátod. Inkább tízszer meghallgatom a  Shake it up-ot, mint két percig Janus-t.
- Ilyenkor érzem úgy, hogy szívesebben lennék a temetőben - borzongott meg Mary is.
- Ettől függetlenül, szólnom kell neki. Majd gyere át a C-be beszélgetni! - intett Eddie-nek.
Ő sután visszaintegetet. Olyan jól állt Mary-nek a temető szó kiejtése, hogy szegény Edgar kénytelen volt az egész arcát hideg vízbe mártani a mosdóban. Késett is óráról emiatt.

Délután egy régi sírkertben sétáltak, mielőtt visszamebtek volna a koleszba.
- Eddie , rád szállt egy holló - mutatott Lovecraft a fekete madárra, ami Poe fejére telepedett.
- Mi a franc? Ilyenkor holló? - nézett értetlenül Steinbeck.
- Körülöttem mindig akad egy-két példány, tökmindegy, milyen évszak vagy idő van - vont vállat Edgar.
- Érzékelik, milyen búval baszott vagy.
- Azt hiszem, szerelmes vagyok.
- Most megint kibe? - kérdezte egyszerre a másik kettő.
- Janus-ba. Mit gondoltok, vajon kibe?
Steinbeck megállt.
- Ember, ne mondd, hogy beleestél Mary-be!
- Úgy belezuhantam, mint gyászoló özvegy a melankóliába.
- Még össze is illenétek. Tisztára, mint Gomez és Morticia az Addams family-ből.
- Csak hogy Mary-nek már van barátja, méghozzá Percy.
Edgar fájdalmasan felsóhajtott.
- Te csak olyanba leszel szerelmes, akivel nem jöhetsz össze - mondta Lovecraft.
- Percy kibelez, ha megtudja - fordult felé John.
- Mary amúgy is szereti a hullákat...

Este Edgar üveges tekintettel bámulta az iskolában írt versét. Dalszövegeknek szokta őket hívni, mert egy időben tényleg metál bandák szövegírója akart lenni, de hamar rájött, hogy a furulyázáson kívül túl sok köze nem volt a zenéhez, az írásról azonban nem akart lemondani. Kitépte az utolsó iromámyát, és Mary-re gondolva írni kezdett.