"Egyedül vagyok. Magányom sötétségéből táplálkozna gyenge lelkem, de Istenem, érzem, elapad a nektár, melyet eddig Pallasz csepegtetett remegő nyelvemre. Élők között kísértet vagyok, kísértetek között szélhámos, aki, bár lélegzik, áruló szíve rég nem dobog... "
- Eddie, kérsz csokit?
- A fenébe, John, várj, míg leírom! Nem akarom leenni ezt a noteszt is.
Edgar óvatos mozdulatokkal a hátizsákjába helyezte a fekete, bőrkötéses könyvet.
- Komolyan mondom, gyengédebben bánsz azzal a füzettel, mint anyám bánt velem csecsemőkoromban.
- Akkor már tudjuk, miért lettél ilyen. Valószínűleg a fejedre ejtett - ült melléjük egy Nirvana pólós fiú. Karja tele volt firkálva polipokkal meg tintahalakkal.
- Paci kukit a seggedbe, Lovecraft!
- Inkább kihagyom, de a csokiból nekem is adhatsz.
- Fene abba az adakozó szívembe... - mondta John, miközben újabb kockát tört a vészesen gyorsan fogyó táblából, majd átnyújtotta Lovecraft-nak.
- Szerinted mikor veszik észre a többiek is, hogy Johnny-nak van csokija? - fordult Edgar felé.
- Legfeljebb huszonöt másodperc.
- Én tíz másodpercre tippelek.
- Mit pusmogtok ti ketten? - kérdezte gyanakvóan Steinbeck.
- Hé, emberek, Steinbeck-nek van csokija! - ordította el magát Villon. Öt másodpercen belül az egész folyosó köréjük gyűlt.
- Az én tippem pontosabb volt, szóval nyertem - vigyorgott Howard.
Poe kelletlenül kotorni kezdett a zsebében, majd az abban lévő pénzt barátja kezébe nyomta.
- Ha ez így megy tovább, teljesen csóró leszek a hónap vége előtt.
- Nem kéne mindig fogadnod. Sőt, neked alapból sose kéne.
- Egyszer úgyis muszáj nyernem. Majd. Valamikor.
- Ember, te pszichiátriai eset vagy. Ez már szenvedélybetegség.
- Örülök, hogy ilyen kedélyesen társalogtok, de az nem zavar, hogy engem meg közben szétszednek?! - szakította félbe eszmecseréjüket a trió harmadik tagja, akit valóban, minden oldalról tépett valaki.
- Add nekik a csokit - vont vállat Howard.
- Még mit nem! Ezt abból a pénzből vettem, amit Eddie-től nyertem el pókeren! Megdolgoztam érte!
Edgar egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy talán valóban van igazságalapja haverja ama kijelentésének, miszerint szenvedélybeteg. Ezen a héten már negyedszerre veszített. Azt inkább össze se számolja, mennyiszer kellett emiatt fizetnie a hónap folyamán. Sehogy se értette, miért nem tud győzni. Pedig nem hülyegyerek.
- Eddie, az isten szerelmére, segíts!
Merengéséből kiábrándulva fejét a jajjveszékelő Steinbeck felé fordította. Howard valamennyire próbált neki segíteni, de egy idő után megunta, így szegény John egyedül védte a sok tapizástól olvadófélben lévő csokoládét.
Úgy döntött, ma nem lesz köcsög. Felállt és kisétált a tömegből ( mivel nála nem volt semmi elkoboznivaló, sértetlenül átjutott az elvadult diáktársain), és mikor úgy érezte, biztonságos helyre érkezett, felemelte a kezét. John ezt észrevette, meglendítette saját kezét és elengedte a benne lévő kincset. A csoki büszkén átszelte a folyosót, röpte közben a ledöbbent sereg bambán nézte, ahogy elhúz felettük. Kifejezetten festői látvány volt. Tökéletes landolással érkezett meg Edgar kezébe. Amint a fiú megkaparintotta az ereklyeként tisztelt édességet, futásnak eredt. Páran megpróbáltak utána futni, de ő még acélberakásos bakancsban is gyorsabb volt, mint bárki más. Végülis, csak lett haszna abból, hogy nevelőapja beíratta atlétikára.
- Fuss, Forest, izé, Eddie, fuss! - kiáltotta neki Howard. Szabályosan legyőzhetetlennek érezte magát, egészen addig, amíg el nem vágódott valamiben. Végigterült a csempén, mint egy elgázolt kutya, úgy feküdt a folyosó közepén.
A csoki kiesett a kezéből. Tolsztoj felkapta, majd elkezdte porciózni, hogy minél több embernek jusson ( nem azért, mert olyan önzetlen lenne, simán berezelt a többiek tébolyult tekintetétől).
Poe közben felkászálódott. Eléggé szédült, s melegséget is érzett végigfolyni a homlokán. Ezek szerint sikerült szétvernie a fejét. Megfordult, hogy lássa, miben bukott orra : saját táskája hevert mögötte kinyitva. Hirtelen pánik fogta el. Hol van a notesze?
Négykézláb próbálta megkeresni, mikor látta, hogy Gárdonyi felveszi a földről.
- Ez meg mi? - nyitotta ki.
Edgar rá akart volna kiáltani, de Géza körül újfent elkezdtek tömörülni az emberek.
- Hé, abba írja Eddie a dalszövegeit, adjátok neki vissza! - lépett oda Lovecraft.
"Te idióta..." - gondolta Poe. Nem akarta világgá kürtölni, mit tartalmaz a notesze.
- Dalszövegek? - néztek rá értetlenül.
- Milyen sátánista bandáknak írsz te dalszövegeket? - kérdezte Dante.
- Dante, ezredszerre is, nem vagyok sátánista!
- Ezek alapján - mutatott a noteszre Darwin - minimum nekrofil vagy.
- Nekrofil? Hol van itt nekrofil? - hallatszott egy női hang. Ekkor Darwinék mögül előlépett a legszebb lány, akit Edgar valaha látott. Hosszú, fekete, csipkés ruhát viselt, arca sápadt volt, mint a Hold mindenszentek éjjelén. Hm. Ez nem is rossz, el ne felejtse.
- Eddie mutat nekrofil tendenciát - mondta tele szájjal Tolsztoj.
- Emberek, nyugi, nem vagyok nekrofil! Azért ilyenek a szövegek, mert Cradle of Filth dalszövegnek készültek.
- Cradle of mi? - értetlenkedett Villon.
- Az nem az a banda, akik úgy ki vannak feste, és az egyiknek úgy néz ki a sminkje, mintha macskabajsza lenne?
- Az a Kiss, te retard! - nézett furán Darwin Villon-ra.
- Akkor ezek nem azok, akik az I want to break free-t éneklik?
- Az a Queen.
Edgar-t elöntötte a méreg, amiért egy olyan művemetlen bagázsba került, akik nem tudnak különbséget tenni a rock és a metál között.
- Látom zenéből mind sötétek vagytok. Ez a Cradle of Filth - mondta a lány. Elővette mobilját és teljes hangerőn elindított egy Cradle of Filth számot.
- Ez borzalmas! - tapasztotta kezét a fülére Gárdonyi.
- Ez nektek zene? Az énekes nem is énekel, csak visít és hörög - húzta el a száját Dante is.
A jóféle black metál percek alatt eloszlatta a népet.
Egy tanár megjelent a folyosó végén, ezért a lány gyorsan kikapcsolta a zenét. Pár percig furán nézett rájuk, majd elment.
- Hol volt ez akkor, amikor engem molesztáltak? - szólt sértődötten Steinbeck.
- Nagyon tetszenek a szövegeid - adta vissza Poe-nak a noteszét a lány.
- Köszi.
- Vérzik a fejed.
Előhúzott egy zsebkendőt szoknyája egyik zsebéből.
- Bár, elég jól áll... De azért letörlöm, mielőtt Keats meglátja és elsírja magát.
- Ő már attól sír, ha csak rám néz, nem kell ahhoz még vér is.
A lány elmosolyodott, miközben letörölte a vért Edgar homlokáról.
- Eddie vagyok.
- Én Mary. Fura, hogy még nem beszéltünk, hisz ahogy elnézem, csupán kettőnknek van kifinomult zenei ízlése.
- Hé, én is szeretem a Cradle of Filth-et, nekem is jó ízlésem van! - kiáltotta durcásan Howard.
- Neked minden tetszik, ami nekem is - vetette oda Poe.
- Szóval, elismered, hogy jó ízlésem van!
Mary megint nevetett.
- Látom, nem fogok köztetek unatkozni. Egy csapatban vagyunk. Meg valami Janus is velünk van.
- Neeeeeeeee, csak őt ne! - nyögött fel a három fiú.
- Eddig, akárhányszor felhoztam a nevét, mindenkinek ez volt a reakciója. Nem valami bíztató.
- Inkább mennék Taylor Swift koncertre, mint hogy veke legyek egy csapatban - húzta el a száját Edgar.
- Fúj, őt ki nem állhatom. Annyira rossz Janus-al?
- Majd meglátod. Inkább tízszer meghallgatom a Shake it up-ot, mint két percig Janus-t.
- Ilyenkor érzem úgy, hogy szívesebben lennék a temetőben - borzongott meg Mary is.
- Ettől függetlenül, szólnom kell neki. Majd gyere át a C-be beszélgetni! - intett Eddie-nek.
Ő sután visszaintegetet. Olyan jól állt Mary-nek a temető szó kiejtése, hogy szegény Edgar kénytelen volt az egész arcát hideg vízbe mártani a mosdóban. Késett is óráról emiatt.Délután egy régi sírkertben sétáltak, mielőtt visszamebtek volna a koleszba.
- Eddie , rád szállt egy holló - mutatott Lovecraft a fekete madárra, ami Poe fejére telepedett.
- Mi a franc? Ilyenkor holló? - nézett értetlenül Steinbeck.
- Körülöttem mindig akad egy-két példány, tökmindegy, milyen évszak vagy idő van - vont vállat Edgar.
- Érzékelik, milyen búval baszott vagy.
- Azt hiszem, szerelmes vagyok.
- Most megint kibe? - kérdezte egyszerre a másik kettő.
- Janus-ba. Mit gondoltok, vajon kibe?
Steinbeck megállt.
- Ember, ne mondd, hogy beleestél Mary-be!
- Úgy belezuhantam, mint gyászoló özvegy a melankóliába.
- Még össze is illenétek. Tisztára, mint Gomez és Morticia az Addams family-ből.
- Csak hogy Mary-nek már van barátja, méghozzá Percy.
Edgar fájdalmasan felsóhajtott.
- Te csak olyanba leszel szerelmes, akivel nem jöhetsz össze - mondta Lovecraft.
- Percy kibelez, ha megtudja - fordult felé John.
- Mary amúgy is szereti a hullákat...Este Edgar üveges tekintettel bámulta az iskolában írt versét. Dalszövegeknek szokta őket hívni, mert egy időben tényleg metál bandák szövegírója akart lenni, de hamar rájött, hogy a furulyázáson kívül túl sok köze nem volt a zenéhez, az írásról azonban nem akart lemondani. Kitépte az utolsó iromámyát, és Mary-re gondolva írni kezdett.
ESTÁS LEYENDO
Tízek Társasága
FanficKépzelj el egy világot, ahol az irodalom óra nem unalmas. Vagyis pont de, viszont számodra az irodalom életre kel, hiszen Arany János és Shakespeare ül egymás mellett egy elit gimnázium A osztályának első padjában. Ez a könyv az az irodalmi bolondok...