Tízek Társasága

A kávé jelenlegi árfolyama

- Tehát - emelte fel a kezét az idős férfi - lássuk, mit jegyeztek meg a mai nap során elhangzottakból. Miss Woolf, ismételje el az iskolai szabályzat 28-as pontját!
Az ablak mellett ülő lány, Virginia, akinek nevét János az egyik szünetben hallotta meg véletlenül, kihúzta magát.
- Az iskola egy tanulójától sem tűrjük az igénytelen, szépirodalmi szintet meg nem ütő írások terjesztését sem az iskolaújságban, sem azon kívül.
A férfi, név szerint Mr. Nolan, komolyan bólintott.
- Nagyon remélem, senkinek nem kell elmagyarázni, milyen stílusú írások tartoznak ide.
- Éppenséggel - jelentkezett egy göndör hajú fiú - személy szerint örülnék, ha tisztázná a kritériumokat. Nagyon rosszul érintene, ha megsérteném az iskola szabályait.
Mindezt olyan flegma vigyorral az arcán mondta, hogy még János is rosszul érezte magát. Miért kell rögtön az első nap bunkózni a tanárral?
Mr. Nolan azonban nem tűnt meglepettnek. Rátámaszkodott a tanári asztalra, és szinte farkasszemet nézett a francia akcentussal beszélő fiúval.
- Monsieur Villon - kezdte kimért hangon - látom a lázadó szellemének még mindig nem mondott búcsút, dacára a legutóbbi incidensnek.
Villon hirtelen megdermedt.
-  Felesleges ilyen meglepetten néznie. Tisztában vagyok minden egyes múltban elkövetett kihágásával, ám biztosíthatom, megvannak a módszereink az ilyen bajkeverők ellen.
Jani a szeme sarkából figyelte a francia fiú reakcióját, aki még valamit suttogott, de nem szólt többé vissza az osztályfőnöknek.
- Bízom benne, hogy mindenki kedvét elvettem az önbíráskodástól. Ha nincs több... Mit óhajt, Mengyelejev?
A jelentkező, valamiért kabátban ülő srác letette a kezét.
- Milyen felszereltségű az iskolai kémia labor?
- Természetesen kiváló. Szóval, mint mondtam...
- Tanár úr, nem úgy értettem.
Most jött el az a pont, hogy Mr. Nolan meglepődve pislogott.
- Akkor mégis hogy értette?
- A pontos felszerelésre vagyok kíváncsi. A vegyszerek listája érdekel, amikkel dolgozhatunk a laborban.
Páran felnevettek Mengyelejev kijelentését követően. Villon próbálta visszatartani a röhögést, ám kevés sikerrel. Egy afroamerikai lány is felnevetett Virginia mellett, s William szintén jót szórakozott az orosz gyereken. Az osztályfőnök a szavakat keresve el is felejtett rájuk szólni.
- Nos, ezt majd megbeszéli a kémia tanárral. A mai óráknak ezennel végük. Holnaptól kezdetét veszi a négy év, melyet iskolánk falai közt töltenek. Remélhetőleg mind eljutnak a végzős évig. Ne kelljen csalódnom magukban.
Összerendezte papírjait, majd kisétált az ajtón.
- További szép napot magának is, seggfej - intett utána az ijesztő, szemceruzás diák mellett ülő fiú, akin kockás ing volt. Nagyon különböztek. János nem is értette, miért ülnek egymás mellett. Annak mindenesetre örült, hogy Nolan kiment. Egész nap csak a szabályokat olvastatta fel velük, amikkel Janinak is volt egy-két gondja. Annál azonban okosabb volt, mint hogy ellent mondjon annak a tanárnak, akinek négy évig az osztályába fog járni. Miközben összepakolta a táskáját, William az asztalra feküdt.
- Fú, de kellemetlen alak ez a Nolan.
- Nekem sem túl szimpatikus.
- Mit csinálsz tanítás után?
- Sándorral megyünk a Pilvaxba.
Kissé elpirult, mikor ezt kimondta.
William felhúzta szemöldökét.
- Nem is gondoltam volna, hogy ilyen forróvérű vagy.
Jani még vörösebb lett.
- Én nem is...
- Jajj, ugyan, csak ugratlak. Jó szórakozást!
- Köszönöm. Te merre mész?
- Megnézem a színháztermet. Nem árt, ha felmérem a terepet.
- Azért holnap ne szedjétek szét egymást, jó?
- Á, nyugi, miután megszereztem a főszerepet, békén hagyom. Ő pedig még mindig játszhatja valamelyik mellékszereplőt.
- Igazán nagylelkű vagy - mondta nevetve János.
- Látod, nem csak tehetséges, kedves is vagyok.
- Dolgozunk majd rajta, hogy egyszer a szerény is felkerüljön erre a listára. Holnap találkozunk!
Jani hátára vette a hátizsákját és még egy utolsót intett padtársának. Kilépve az osztályból egyenesen Sándorba botlott.
- Jól láttam, hogy a harisnyás mellett ülsz? - tette keresztbe kezeit Sanyi maga előtt.
- Hé, William egész rendes, csupán kicsit... Hát, hogy is mondjam...
- Beképzelt?
- Túlságosan magabiztos. De akkor halljuk, neked ki jutott?
- Senki. Szamárpadban ülök.
- Azt hittem, az kiment a divatból.
- Arisztotelésznél ezek szerint még nem.
- Arisztotelész?
Sándor a háta mögé nézett, mielőtt válaszolt volna.
- Induljunk kifelé. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de úgy érzem, az a férfi mindent hall, ami itt róla elhangzik.
- Szerintem túlzol. Vagy...?
Jánost kirázta a hideg. Ebben az iskolában minden tanár diktátornak hiszi magát? Vagy eleve ez az egyik feltétele annak, hogy valaki itt taníthasson?
Leértek a földszintre. Az információs pult mögött még mindig ott ült az a furcsa, idősebb tanuló.
- Holnap a színházban találkozunk! - köszönt oda neki Sándor.
- Aztán csak óvatosan Arisztotelésszel! Állítólag ő döfte az első tőrt Caesar-ba!
Kiértek az utcára.
- Ismered? - kérdezte János.
- Beszélgettem vele egyszer-kétszer. Karel a neve, de mindenki a vezetéknevén, Čapeknek szólítja. Rendes fickónak tűnik.
- Tőlem megkérdezte, nem láttam-e gyíkokat.
- Belőlem valami robotokkal kapcsolatos infót akart kihúzni. Állítólag kissé megszállottan kreál összeesküvés-elméleteket.
János meglepődött. Sanyi már most ennyi mindent tud a többi diákról?
- Elég intenzív beszélgetések lehettek.
Sanyi felnevetett.
- Legalább nem olyan karót nyelt, mint az osztályfőnök.
- Akartál vele kapcsolatban mondani valamit.
- Igen, a nevén csodálkoztál. Igazából nem tudom, hogy hívják. Évek óta így nevezi mindenki. Olyan régóta itt van, hogy szerintem még a kollégái se tudják az igazi nevét.
A járdán sétáltak, Sándor mutatta az utat a kávézó felé. Az idő még mindig nyáriasan meleg volt, így rengeteg embert láttak az út menti parkokban és játszótereken. János elmondhatatlanul boldog volt. Előző osztálytársaival évek alatt sem sikerült összebarátkoznia, de még csak egy érdemi beszélgetést kierőszakolnia sem. Bár reménykedett benne, hogy gimiben több hozzá hasonló emberrel találkozik, de arra nem számított, hogy rögtön az első nap elmegy valakivel kávézni. A gondolattól el is mosolyodott, amit Petőfi észre is vett. Kifejezetten jó volt látni, hogy új ismerőse ennyire élvezi a társaságát. Egy ideig szótlanul sétáltak, mindketten a másikról merengve, majd Sándor megállt.
- Voilá, itt is vagyunk!
A kávézó bejárata sötétzöldre festett fából készült. A nagy, boltíves üvegajtókon keresztül látni lehetett a belső teret, ami hatalmas volt, magas mennyezettel és oszlopokkal. A képet a középen sorakozó biliárdasztalok tették teljessé. Az egész kávézó rendkívül impozáns volt.
- Wow- mondta János - ez azért sokkal szebb, mint otthon a kocsma!
- Szóval tényleg létezik! - ámult el Petőfi is.
- Várj, hogy érted, hogy tényleg létezik? - Fordult felé Jani.
- Jókai ajánlotta, de nem voltam benne biztos, hogy igazat mond. Kissé pikkel rám, mióta a táborban véletlenül a patakba ejtettem a bakancsát, és az vizes lett.
- Csak ezért?
- Hát, igazából nem csak vizes lett, hanem a sodrás elvitte a bakancsot, és szerencsétlennek egész héten Crocs-ban kellett járnia.
Jani felkacagott.
- Nem hiszlek el benneteket.
Bementek és helyet foglaltak egy, a napos oldalon lévő asztalnál. Egy pincérnő odalépett az asztalukhoz.
- Sziasztok, mit hozhatok?
Sándor rá sem nézett az itallapra.
- Kávét, minden nélkül.
A lány felírta, majd Jánosra nézett.
Jani ügyetlenül kezébe vette a választékot felsorakoztató füzetkét.
- Én egy cappuccinot kérnék.
- Ajánlom figyelmetekbe a mai kedvezményt. Ha rendeltek diákkenyeret, a kávét féláron adjuk.
A fiú Sándorra nézett. Látta rajta, hogy nagyon gondolkodik azon, elfogadja-e az ajánlatot.
Kicsit kezdett kínossá válni, hogy a pincérnő még mindig ott áll és várja, míg Sanyi kimatekozza, mennyit nyer vagy veszít a kedvezménnyel.
- Köszönjük, akkor kérünk azt is.
A lány felírta, majd elment felvenni a többi rendelést is.
Petőfi hátradőlt a székén.
- Ha még a kávé is jó lesz, ez lesz a törzshelyünk.
- Nekem is tetszik. Milyenek az osztálytársaid? Róluk még nem is mondtál semmit.
- Nagyon... egyediek. Van kettő, akik egész nap egymást piszkálták. Az egyik papírgalacsinnal  dobálta a másikat, az meg viszonzásképp  ráragasztott egy "hívj, ha gyors menetre vágysz" feliratú cetlit.
Jani elfintorodott.
- Ennyire utálják egymást?
-Ellenkezőleg. Ennyire szeretik. Van egy Szapphó nevű lány is. Olyan szokatlan, régies ruhákban jár. Az egyik fiú hasonlít Harry Potter-re.
- Neeeem.
- De, komolyan. Ugyanolyan szemüvege van, már csak a villám hiányzik a homlokáról. Meg van egy fiú, aki állandóan valami világfájdalomról motyogott, amiért a haverjai másik osztályba járnak.
- Az egyik nálunk van. Keats. Egész nap emiatt sírt. Meg kellett ígérnem, hogy a barátja leszek.
- Készíts be sok zsebkendőt. Szükség lesz rá.
- Remélem idővel megnyugszik. Bár, félek, hogy az a horror ábrázatú srác ki fogja készíteni az idegeit.
- Na, annak nálunk van a párja. Hozzánk is jár egy hasonló külsejű. Golyóstollal valami polipfélét rajzolt a karjára órák alatt.
- Jesszusom. Ha ez a kettő összeáll, durvák lesznek a reggeli órák a sötétben.
Időközben megérkezett a rendelésük. A kis tányérokon egy-egy kalácsszerű sütemény volt.
- Van hozzá Nutella! - csillant fel Sándor szeme.
Jánost szórakoztatta, milyen izgalommal bontja fel barátja a nutellás tasakot.
- Kéred az enyémet is? - nyújtotta át a saját adagját.
- Te nem szereted? - kérdezte Sanyi meglepetten.
- A jelek szerint nem annyira, mint te - mosolygott rá.
- Köszönöm. És a te osztályod? Vannak még csodabogarak a bőgőmasinán, góton és a harisnyáson kívül?
- Hé, mondtam, hogy William jó fej. Ha nem rivalizálnátok, szerintem tök jól kijönnétek.
Sándor megvonta a vállát.
- Lehet. Van még időnk, hogy kiderüljön.
- Van még nálunk egy francia, aki már most kihúzta a gyufát Nolan-nél. Állítólag valami történt az előző iskolájában. Elég balhés gyereknek tűnik.
- Mivel húzta fel az öreget?
- Nem tetszettek neki a cenzúrával kapcsolatos szabályok. Na nem mintha nekem tetszenének.
- Te is hallottad azokat az ostoba szabályokat? Hülyeség az összes.
- Nagyon szigorúan veszik az irodalmat.
- Inkább szigorúan szabályozzák, mit lehet irodalomnak nevezni. Szégyen!
- Még listát is kaptunk, milyen könyvek felelnek meg az iskola kritériumainak. Ez azért eléggé túlzás.
Sándor belekortyolt a kávéjéba, majd komolyan Jánosra nézett.
- Azért akartam ebbe az iskolába jönni, mert azt reméltem, itt értékelik a művészetet és az egyéniséget. De ezek határokat akarnak szabni a művészetnek.
Jani az asztalra tenyerelt.
- Nolan nekünk grafikonokkal szemléltette a versek értékét. Grafikonokkal!
- Azt hittem, hogy végre leírhatom, amit valójában gondolok. Most meg kiderül, hogy a suliújságot úgy kezelik, mint a Bibliát, amibe semmi eretnek dolog nem kerülhet.
- Szerintem nincs igazuk - mondta halkan Arany.
- Tessék?
- Mondom nincs igazuk! Az az egész lista szart se ér! A rajtuk lévő művek mind csak üres szavak tömegsírjai! Mesterkélt és túl modoros ömlengések. Tudom, mert olvastam már őket!
Jani valósággal remegett a heves indulatoktól.
Sándor meghökkenve bámulta.
- Azta... Ilyen heves reakciót nem vártam tőled.
János megijedt, hogy elijesztette az egyetlen embert, akivel eddig megegyezett a véleménye, Sanyi azonban mosolyra húzta a száját.
- Tudod mit? Ez tetszik. Tudtam, hogy nem vagy üresfejű paraszt Arisztotelészék sakktábláján! Úgy érzem, remekül megleszünk.
- Ha a suli nem kér a verseinkből, egymásnak még mindig megmutathatjuk őket.
- Ó, nem, barátom - dörzsölte össze kezeit Petőfi - elérjük, hogy meghalljanak minket. Nem fogom hagyni, hogy ezek a professzorok örökké ilyenekkel tömjék a fejünket.
- Szerintem nem csak mi gondoljuk így. Körbenéztem, mikor olvastuk a szabályzatot. Senki sem repesett az örömtől, mire a végére ért.
- Szerencsére nem csak ketten maradtunk épeszűek. A C-ből biztosan tudok még pár embert, akik osztják a nézeteinket. Összeülhetnénk újra itt!
- Ez jó ötlet! Ha sokan protestálunk, muszáj, hogy legyen valami eredménye.
- Jani - emelte fel csészéjét Sándor - mától azért fogunk írni, hogy megmutassuk, a művészetet nem lehet vonalzóval méricskélni és listába rendezni!
- Úgy legyen!
Összekoccintották a csészéiket és felhúzták a maradék kávét.
- Legközelebb el kell hoznunk Csokonait. Eszméletlen jó a személyik hamisításában. Akkor aztán koccinthatunk valami erősebbel is.
- Én így is élveztem, bár még mindig remeg egy kicsit a kezem.
- Te aztán istenesen belejöttél. Jól ki fogsz jönni Móriczékkal.
A pincérnő az asztal mellé lépett, hogy elvigye az üres csészéket.
- Hozhatok még valamit?
- A számlát kérnénk.
- Máris hozom.
Miután a lány elment, Sándor kicsit lejjebb csúszott a székén és félénken megszólalt:
- Öm, Jani, ami a számlát illeti...
- Jajj, ne haragudj, szerettél volna még valamit?
- Nem, nem erről van szó, csak tudod... Kicsit elszámoltam a zsebpénzem...
János végre megértette, miért jött ennyire zavarba a fiú.
- Ó. Igazán ne aggódj emiatt, meghívlak.
- Köszönöm. Hidd el, visszafi- kezdte, de János intett egyet a kezével.
- Ugyan, hagyd. Tényleg nem gond, ráadásul nagyon jól éreztem magam. Igazából nekem kéne megköszönni, hogy elhívtál. Mondjuk, hogy kvittek vagyunk, rendben?
Sanyi egy kissé megilletődött barátja gesztusától, de hálás is volt érte.
- Rendben, most pedig hagyjuk abba a köszöngetést, mielőtt olyanok leszünk, mint az öregasszonyok, akik feltartják a sort a kasszánál.
- Hogy én azt mennyire utálom! - kapott a fejéhez Arany.
- Ki szereti? - nevetett Petőfi. Miután fizettek, kiléptek a nyár végi délutánba. A nap már kezdte arany színűre festeni a tájat, s a hőmérséklet is lehűlt.
- Mától bűnrészesek vagyunk - fordult bohókásan Sanyi Janihoz.
- Vigyázz hazafelé az úton. Te mondtad, Arisztotelész mindent lát.
- Remélem, ezen elidőzik a tekintete- mutatta fel középső ujját Sándor.
- Petőfi úr, ezt hogy képzeli?! - Kapott a szívéhez teátrálisan a másik.
Így szórakoztatták egymást az utcán, míg külön nem váltak útjaik. Sándor a kollégium felé tartott, Jani pedig a buszra igyekezett, hogy visszatérjen családi körébe. Egy különös érzelem kerítette hatalmába. Csak a Sándorral töltött időre tudott gondolni. Már-már ugrándozva haladt a buszmegálló felé. Nem lesz többé magányos. Talált valakit, aki ugyanúgy a szívén viseli a szabad gondolkodás eszméjét, mint ő.
Miután felült a buszra, s a villogó lámpa alatt a tükörképét nézte az ablak üvegén, csak egy mondat lebegett elméjében. Ez egy jó nap volt.