Tízek Társasága

Járjatok színházba, az olyan művelt dolog

- Petőfi úr! Hogy képzeli, hogy így kivonja magát a közösségi életből!
Sándor összerezzent a széken.
-Jesszus, Jani, befosatsz már korán reggel! Tudod, hogy posztraumás stressz szindrómám van Arisztotelésztől.
-Nem baj. Sokkterápiával kigyógyítunk.
János leült Sanyi mellé.
- Nagyon kimerültnek látszol. Ennyire megviselt a tegnap?
Sanyi ásított egyet.
- Dehogy. Csak nem aludtam valami jól, ennyi az egész. Ööö, Jani?
- Igen?
- Nem tudod véletlenül, William miért bámul minket feltartott hüvelykujjal?
Jani döbbentem elfordította a fejét. Will tényleg mosolyogva mutogatott neki mindenfélét.
- Szerintem hanyagoljuk.
Sándor felnevetett.
- Vannak még más dilisek is a buszon. Én eddig Kosztolányiék műsorán derültem.
- Karinthyék, oké? - kiáltott oda neki Frankenstein szörnye.
- Mi az, Frici, kisebbségi komplexus? - vágott oda Kosztolányi.
- Kettőnk közül rád igaz a kisebb jelző.
- Hé, mi ez a személyeskedés?
- Ez nem személyeskedés. Én csupán egy tényt közöltem - mondta önelégült vigyorral Frigyes.
- Komolyan mondom, ez jobb, mint az Izaura - nevetett Petőfi.
- Úgy néz ki, az az öregasszony nem találja olyan szórakoztatónak - intett fejével Jani egy idős néni felé. Való igaz, a néni nem volt elragadtatva a duó reggeli performanszától. Odament a fiúkhoz, majd belekezdett egy rendkívül érdekfeszítő monológba a kultúrált viselkedésről. Dezső és Frigyes illedelmesen végighallgatták a tíz perces előadást, majd mikor a néni megállt levegőt venni, Kosztolányi hátba veregette Karinthyt és megszólalt:
- Barátom, te aztán valóban egy igazi nőmágnes vagy!
A buszban minden ötven év alatti utas felröhögött. Szegény anyóka, felmérve a helyzetet, inkább visszaült.
- Mekkora állat ez a kettő - mondta János. Próbálta nem kinevetni a nénit, ugyanis kicsit megijedt attól, mi van, ha sztrókot kap, de úgy tűnt, az öreglánynak a zavartságon kívül más baja nincs. Termoszát Sanyi felé tartotta.
- Kávét?
Ő örömmel elfogadta.
- Te leszel az oka a koffeinfüggőségemnek.
- Kínálnálak inkább kokainnal?
- Miért, van?

A buszút további része nyugodtabban telt. Azaz egy incidens még történt, mikor a néni leszállt, a fiúk pedig hatalmas mosollyal az arcukon integettek neki. Az idős polgár még motyogott egy "Ezek a mai fiatalok" - ot az orra alatt, de ezen kívül nem történt semmi. Miután végre megérkeztek az állomásra és leszálltak, Will odasietett hozzájuk.
- Aztán nehogy ma meggondold magad! - szólt oda Sanyinak.
- Majd meglátjuk, ki fogja meggondolni magát! Addig is, megadom neked azt az örömöt, hogy azt hiszed, van esélyed.
- Big w'rds, mine own friend.
- Úgy csipkelődtök, mint az öreg házasok - szólt János.
Sanyi és Will elhúzott szájjal néztek egymásra.
- Fúj...
Az újabb megjegyzés elkerülése érdekében a két vetélytárs nem szólogatott be többet egymásnak. Jani vigyorogva lépkedett a kettőjük között.
- Mikor kezdődik a meghallgatás? - kérdezte.
- Háromtól, mikor már az óráknak és a köröknek is vége - felelte Sándor.
- Milyen darab lesz?
- Valamelyik harmadikos srác rendezi - vonta meg a vállát Will.
- Valami drámaibbnak jobban örülnék. Vagy egy musical - nek.
Sanyi kérdőn nézett rá.
- Te tudsz énekelni?
- Nem.
Ezt hallva egyikük sem tudta megállni röhögés nélkül. Az iskola portáján Sanyi levált tőlük, és a B-sek öltözője felé vette az irányt. Will és Jani a folyosó jobb oldalára, az A-sok öltözője felé fordultak. A fülkében már ült két diák. Ha János emlékezete nem csal, a lenyalt hajút Endrének, a gombafrizurásat pedig Janusnak hívják.
- Mondom, utálok itt lakni - mondta dacosan Ady.
- Sokkal jobb lenne ez az egész ország, ha mindenki rám hallgatna - duzzogott a másik.
Endre kérdő tekintetet vetett rá.
- Mégis miben kéne rád hallgatni?
- Hát... Mindenben!
- Janus, az isten szerelmére, még érvelni se tudsz!
- Csak azért, mert nem hagysz érvényesülni!
Jani és Will tekintetüket egyik fiúról a másikra kapkodták. Kissé olyan volt, mintha egy teniszmeccset néznének.
- Ebben a suliban mindig muszáj valakiknek veszekedni? - súgta oda Will - nek.
- Kenyeret és cirkuszt a népnek - válaszolt.
Az öltözőbe belépett az egyik lány osztálytársuk.
- Szia, Emily - köszönt neki William.
- Sziasztok!
Az ajtóban azonban megállt.
- Ezeknek mi bajuk? - mutatott a vitatkozó Endrére és Janusra. A páros a magas hangon történő eszmecsere mellett a heves gesztikulálásba is belekezdett.
- Erre próbálunk rájönni mi is.
- Inkább visszajövök később. Túl sok itt nekem az ember - ezzel a kijelentéssel ki is ment az öltözőből.
- Endre, te nem érted. Itt nem magával az országgal van a baj, hanem a benne élő emberekkel.
- Igen, viszont az országot a benne élő emberek alkotják, szóval Janus, amit mondasz, az faszság.
- Mit faszság, te sokkal nagyobb ökörségeket hordassz össze!
- Szerintem én is megyek inkább - mondta János Will -nek - nem igazán szeretem a konfliktust.
- Én viszont tuti végignézem. Ahol dráma van, nekem ott a helyem!
- Majd meséld el, melyikük kapott agyvérzést.
Jani felbaktatott a második emeletre. Remélte, hogy a negyedik év végére legalább jó segge lesz a sok lépcsőzéstől.