- Te jó ég, te jó ég, te jó ég! - járkált fel-alá Petőfi teljes izgalommal az iskola emeleti férfi mosdójában. Itt általában nincs senki, főleg mivel ma neki nulladikja volt, sokkal korábban be kellett jönnie, mint amúgy. - Megkaptam a forgató könyvet és a szerepet is! Megnyertem a fogadást... Én megnyertem... Te jó ég, reszketek, mint egy bokor, amire madár szállt...
- Nyomd már el magad, aranyember - mosta meg a kezeit Jókai, akinek bár nem volt nulladikja, szerencsecsomag barátja felhívta és addig zaklatta, ameddig el nem jött vele.
- Kiábrándító vagy, Mór - húzta el a száját sértődötten Petőfi.
- Móric - javította ki barátja.
- Nem-nem, a táborban Lőrinc a Mór nevet adta neked és a tábori nevek felül írják a rendeseket, ez az élet szabálya - oktatta ki vigyorogva Sanyi, majd újra eszébe jutott a csodás érzés, hogy megkapta a főszerepet. - Mostantól minden csütörtökön próbáim lesznek és bebizonyíthatom atyámnak, hogy a színház igenis nem ostobaság.
- Az mocsok ügy, öregem - dőlt Jókai is a koszos csempéjű falnak. Egy suli lehet akármilyen elit, a szép suli WC legendája csak egy legenda marad, amiről a boldogtalan diák csak álmodhat. – Az már leesett, hogy így kiesik neked egy full délután? Mikor fogsz így melózni?
- Majd éjszakai műszakot vállalok - vont vállat Petőfi, mire barátja csak felvonta a szemöldökét. Nem kellett mondania semmit, így is igaza volt. Már így is kicsit sok egyszerre dolgoznia, tanulnia és az intris kötelességeit is csinálnia. Néma csendben néztek egy ideig úgy, ahogy csak a diákok tudnak nulladik után. Végül Jókai sóhajtott egyet.
- Figyelj, ha úgy van, anyám bír téged, szóval nézz be hozzánk. És ameddig szakált nem növesztesz, én is szívesen fogadlak.
- Köszi, Mór. Jelenleg még csak egy jó magyar bajusz az álmom - mosolygott rá Sanyi, majd megint kezébe vette a forgató könyvet. Belelapozott és elhúzta a száját. - De ez a mű egy borzalom. Még Poe is jobbat tudna írni, tudod, a fura srác az A-ból.
- Ott csupa fura alak van, ha még nem tűnt volna fel… - forgatta szemeit Jókai. – Vele mikor lettél ennyire jóba?
- Együtt vagyunk tesin – vont vállat Petőfi. - Bár... A darabra meg a fogadásra visszatérve… Már nyertem, így simán visszaadhatnám és...
Nevetés. Ijedten fordultak az egyik fülke felé, ahonnan a hátborzoló, horror filmeket megszégyenítő hang jött. Lehúzódott a WC. Öv csattant és slicc húzódott fel drámaian. Sanyi és Mór önkéntelenül nyeltek egyet. Eddig meg mertek volna esküdni, hogy egyedül vannak. Petőfi már attól tartott, maga Arisztotelész végezte eddig a dolgát a koszos budin és hallgatta ki őket, hogy most egy osztályfőnökit vághasson a fejéhez.
Nyikorogva kinyílt az ajtó. Sanyi hátán végig futott egy izzadtság csepp. Szeme sarkából látta, hogy Mór keze remeg. Még mindig félne az ilyen dolgoktól? Pedig már egyészen jól felfejlődött…
- Nocsak, nocsak, csak nem vissza akarsz lépni, mine own cousin? – hallották meg a hallgatózó alak hangját.
- A Rabustya üssön meg, William! – káromkodott Jókai úgy, ahogy csak rá jellemző. Sanyi sose értette, honnan tud ilyen szavakat.
- Ezt nem értettem, de valószínűleg csak csodálatos megjelenésem akarod dicsérni – bólintott saját megállapítása felett William. A csapokhoz lépett kezet mosni. Sanyi döbbenten látta, hogy a fiú kilövette az egyik fülét.
- Csak te tudsz úgy leszállni a WCről, mintha egy trónról másznál le kegyesen, Vilma – morogta Sándor. – Az a fülbevaló már a női szerephez van?
- Oh thee green-ey'd * - öltött rá nyelvet Will. Petőfi egy mukkot nem értett a halandzsájából, szóval inkább nem is felelt rá, egyszerűen távozott a mosdóból Jókaival a háta mögött.
- Egyszer úgy seggbe fogom rúgni… - morogta az orra alatt Sándor. – Olyan gyorsan adom vissza ezt a főszerepet, amilyen gyorsan csak lehet…
- Ne is foglalkozz vele – loholt utána Mór. – Mióta tudja, hogy a teljes nevem Móric és a Mór csak becenév, folyamatosan Móricka viccekkel szórakozik.
- Hogy ez nekem nem jutott eszembe – fojtott el egy vigyort Sanyi, mire Mór olyan csúnyán nézett rá, hogy attól még egy kőszívű ember szíve is széttört volna a rémülettől. Sándor viszont csak nevetett rajta. – Hány órád van ma? Suli után elmehetnénk páran sétálni.
- Tudod, hogy nem vagyok annyira társasági, mint te… - akart tiltakozni Mór, de tudta, nem tehet semmit barátja ellenébe.
A B osztály termébe mentek, ahol Petőfi elkezdett unottan előkészülni az órájára. Jókai egy idő után elköszönt és elment a büfébe egy kávéért.
- Oh, szép hölgy, álmodtál ma éjjel valamit? – kérdezte egy kalapos suhanc egy lány padjának dőlve. Ha Sanyi jól emlékszik, Emily a neve. Vagy Ellis? Nem, Emily. A kalapos meg…
- Krúdy Gyula vagyok, szolgálatára, hölgyem – csókolt kezet a fülig elpiruló lánynak. Valószínűleg északi származású a csaj. Talán ír. Igen, valószínűleg ír. Uh, most pofán köpte a csávót.
- Elég lett volna nemet mondanod… - törölte le magát egy selyemkendővel Gyula.
- Kérem, Krúdy úr, ez az iskola komoly erkölccsel rendelkezik – dobta le a tankönyveit Arisztotelész és elkezdődött az óra. Petőfi halálra unta magát. Amint kicsöngettek, egyből kiment a folyosóra, majd megtorpant. Hova menjen? A C-be Mórhoz, vagy az A-ba Aranyhoz? Végül egyiket se tette, hiszen Jani lehet, még itt sincs. Ha azzal a busszal jár, amivel tegnap jött, akkor még legalább húsz perc, mire beér. De az a harisnyás majom miért jött olyan korán? Mindegy, inkább simán ledobta magát egy kanapéra, ami a folyosón volt. Mór akkor mászott fel a lépcsőn egy műanyagpohárnyi kávéval.
- Na? Milyen volt a nulladik órai erkölcstan? – dobta le magát az ülőgarnitúrára Móric.
- Borzalmas – morogta Petőfi. – Komolyan, úgy éreztem, meghalok az unalomtól. Rájöttem, hogy nagyon nem így akarok meghalni.
- Mindjárt imádkozni fogsz Istenhez, hogy ne ily halált adjon neked – forgatta a szemeit Mór. – Nézd a jó oldalát, ez csak heti egyszer van. Meg ja, ettől még nem dől össze a világ, lehet, csak az elején fingatósak a tanárok, utána meg megpuhulnak….
- Ti elsősök vagytok? – állt meg előttük terpeszben, csípőre tett kézzel egy tippre olyan harmadikos lány. Haját borzos kontyba kötötte, fekete szoknyáját csipke díszítette. Sanyinak rémlett, hogy ő is ott volt tegnap a meghallgatáson, de mint minden másik lány, bemutatva távozott a helyszínről.
- Igen – felelte Sándor, mikor látta, Jókai nem ebben az évszázadban fog újra megszólalni. Ahogy fél szemmel a barátjára nézett, látta, mennyire elkerekednek a szemei, mennyire kipirult az arca.
- Ki az évfolyam elsőtök? – faggatta őket tovább a lány.
- Hogy mink? – vonta fel a szemöldökét Sanyi. A lány sóhajtott.
- Kell valaki, aki az évfolyamot egyben tartja és az általában az évfolyam első. Ő fog járkálni a harmadikosok után, az az utánam, hogy mik a feladataitok és leadogatni őket. Alá tartoznak majd az osztály elsők, akik az osztálytól szedik be a cuccot. Stimm?
- Stimm – biccentett Sanyi.
- Na, akkor ki az? – kérdezte a lány.
- A barátom az – bökte meg Sándor Jókai oldalát, mire arról mintha varázslat esett volna le.
- Mi? Nem… - tiltakozott erőtlenül, de az idősebb lány már közelebb is hajolt hozzá és egy kitűzőt tűzött a fiú ingjére.
- Nincs erre időm – magyarázta a lány. – Mostantól te vagy az évfolyam első. Holnap gyere a harmadik B termébe az első adag feladatért. – Azzal sarkon fordult és távozni készült.
- Nem tudod a nevét – súgtam Mór fülébe, mire az felpattant és elkapta a lány karját.
- Hogy hívnak? – kérdezte teljesen piros füllel Sanyi barátja. Mikor észrevette, hogy önkéntelenül megfogta a lány kezét, zavartan elengedte, mint amikor forró radiátort markol az ember.. A lány csak lekicsinylően vigyorgott rá.
- Laborfalvi Róza – felelte.
- Én Jókay Móric vagyok – mutatkozott be Mór.
- Nem kérdeztem – vont vállat a lány. – De azért örvendek. – Azzal eltűnt egy érkező diák sereg tömegében. Mór, mint aki ópiumot fogyasztott, úgy esett vissza Sanyi mellé a kanapéra.
- Hülyét csináltam magamból? – kérdezte halkan Sanyit.
- Kicsit – vigyorgott barátja. – De nekem tetszett.
- Kabbe – hunyta le a szemét Mór. – Szarul vagyok…
- Nade uram, itt ülnek és káromkodnak ezen a gyönyörűséges magyar nyelven, hát nem szégyellik magukat? – dobta le magát az érkező Jani Sanyi mellé.
- János! – ugrott meg Sándor. – A frászt hozod rám! Neked kellett volna indulnod a szereposztáson.
- Ugyan, túl dicsérsz – pirult el bájosan János. Sanyit elbűvölte ez az arckifejezés, amit ilyenkor a szerény fiú vágott. Mint egy falevél, melyet megcsípett az ősz hidege, vagy mint egy alma, melynek íze édes és zamatos. Egyszerűen ez az apró pirulás ezen a serdülő, fehér arcon, ez…
- Jon, van matek házid? – futott oda hozzájuk a harisnyás majom. – Légyszi, add kölcsön, majd kövi szünetben enyelegtek.
- Oké… - állt fel Jani, Sanyi pedig csak nézett utána, mint aki égi jelenést látott.
- Most te csinálsz magadból hülyét – ivott a kávéjába Mór.
- Pofád lapos – morogta Petőfi, majd hátradőlt a kényelmes kanapéra. – És még reggel nyolc sincs…
ESTÁS LEYENDO
Tízek Társasága
FanficKépzelj el egy világot, ahol az irodalom óra nem unalmas. Vagyis pont de, viszont számodra az irodalom életre kel, hiszen Arany János és Shakespeare ül egymás mellett egy elit gimnázium A osztályának első padjában. Ez a könyv az az irodalmi bolondok...