Tízek Társasága

Shakespeare hétköznapjai

Egy szürke és unalmas kedd, avagy William Shakespeare csodálatos és kalandos hétköznapjai, első rész

William szeretett reggel felkelni arra, hogy süt a Nap. Imádta, ahogy csicseregnek a madarak, a fák sóhajtoznak a szellőben ablaka alatt és minden varázslatos és...
- William Shakespeare! - ordította anyja valahonnan az alsó szintről.
- Ó, tess, a teljes neved mondja - szisszent fel bátyja. A fiatalabbik a kettőből. Will nem mondott semmit, csak alig láthatóan elhúzta a száját, majd jól megtanultan elmosolyodott. Gyorsan felöltözött és a világ továbbra is színes maradt. Legfiatalabb testvérei nyivákolása muzsikává formálódott fülében, melyben anyja ordítása adta a szólista énekesét. Az egész összkép, mely a zsúfolt házban az ember elé tárult olyannak tűnt, mint valami rosszul megkomponált díszlet egy családi drámához, ahol mondjuk meghal valaki, és az örökségért a család tagjai tönkre teszik egymást... Ach, nem, túl sablonos. Túl egyszerű. Túl realisztikus. Túl unalmas.
William napjaiba az unalom nem fér bele. És végre olyan suliba jár, ahol úgy tűnik, az unalom nem fog utána járni uzsi pénzért. Just liketh winneth the lott'ry, még egy kis cuki padtársat is kapott! Mi ez, ha nem tökéletesség?
- William! - vette őt észre amazon természetű anyja, miközben kecses eleganciával és egy pirítóssal a szájában próbált tökéletesen láthatatlanul távozni a konyhából. - Ma délután segítened kell öreganyádnak az állatokkal.
- Sajnos, ma nem megy, anyám - mondta neki tökéletesen illedelmesen William. - Fogadáson veszek részt, melyen kettőezer forint a tét.
- Kettőezer?! - kapott szívéhez anyja.
- Nyugodj meg, mine own ladybird - mosolygott rá megnyerően Will. - Isten adta tehetségem ki fog mutatkozni, te is tudod.
- William... - csóválta a fejét az anyja. - Te vagy a csúcson, vagy egy akasztófán fogod végezni egyszer.
- Ha még egyszer szét hagyod a koszos alsógatyád a fürdőben, akkor vérpadon - szólt oda neki felettébb kedvesen egyik húga.
- Majd este jövök! - mosolygott rá mindenkire Will, majd folytatta gyönyörű útját a buszmegálló felé. A nyár utolsó, erőtlenebb sugarai még mindig küzdöttek a természet rendje ellen, meleget adva a világnak. Náluk már csak William mosolya volt ragyogóbb.
A buszon, ami természetesen késett, ezzel időt adva Willnek, hogy egy szőke lánnyal flörtöljön (még 10 perc és már valószínűleg a csaj bugyiában lenne), ez a mosoly csak még jobban kiteljesedett.
Nem más ült már ott, egy kötelezően elfogadott könyvet olvasva, mint Jani.
- Janiii! - örült meg Will és egyből ledobta magát csendes társa mellé az ülésre. - Milyen éjszakád volt?
- Valószínűleg nem olyan üdítő, mint neked - felelte a jól fésült fiú, majd a pohártartóban lévő termoszból húzott egy jó nagy kortyot. Eddig Will senkit nem látott, aki ezeknek a cuccoknak hasznát vette volna a buszon sem pedig olyat, akinek a termoszából nem ömlött volna ki egyből a belé tett folyadék. Egyre jobban kezdte csodálni padtàrsát, ki szemének bakancslistájáról egyből két dolgot lehúzott.
- Hát, sajnos nem egy gyönyörű lánnyal töltöttem az estét, csupán pár kamasz fiú társaságában, szóval így nem volt annyira érdekes - vont vállat Will.
- Vannak testvéreid? - lepődött meg Arany. Látszott rajta, hogy szín tisztán egykének hitte Willt.
- Ja, nyolc. Azt hiszem. Vagy várj, én vagyok a harmadik és úgy nyolc. Mármint, velem együtt nyolc - számolta az ujjain William. - A matek nem az erősségem.
- Nyugi, nekem se - mosolygott rá Arany.
A busz szinte repült velük, ahol az idő is. Janiban ez a legjobb, mellette minden olyan nyugodt, mégis, könnyedt és...
- Én mondtam, hogy C-s leszel, Karinthy - szakította ki őt egy hangosabb mondat a háttérből. - Tudod, a söpredék oda kerül.
- B-ben meg a bénák vannak, Koszika - felelte flegmán a C-s srác. William és Arany érdeklődve fordultak hátra, hogy lássák az álló párost. A B-s egy gyermek arcú kölyök, a C-s pedig egy tökéletes Frankenstein szörnye cosplay.
- Kosz-to-lá-nyi - szótagolta a nevét a kölyök arcú.
- Gratulálok, a szótagolás megy, Koszika- rándult meg a "Frankenstein" arca.
- Frigyes, ha még gyúnyosabb lennél, szétmarnák a szavak a hangszálaidat - pirult el Kosztolányi füle.
- Mióta tudsz te ilyen tudományos szavakat? - vonta fel a szemöldökét Karinthy.
- Jaj, bocs, tényleg, veled nem lehet ilyen szinten társalogni, elfelejtettem, hogy korlátolt a szókincsed - sóhajtott a gyerek arcú.
- Azért a te egy-két száz szavadnál nem művészet többet tudni, Dezső - vigyorgott el Frigyes.
- Elmész te a picsába!
- Na igen, oda se fogsz soha követni, ilyen baba arccal. A lányok kellemetlenül éreznék magukat, mintha egy kisfiúval csinálnák.
- Megszólalt a kripta szökevény.
- Jó pár csajnak bejön.
- Pedofília is elterjedt.
Egy pillanatnyi csend, majd Karinthy Dezső szemébe nézett.
- Ez rosszul jött ki.
- Kicsit.
- Te, az ott nem Petőfi az ötösben hátul? - lökte oldalba Williamet Jani. Eddig észre se vette a magány szobrának szerepét ellopó kedves kihívóját. Sándor fülesét bedugva ült, hátul, a legeldugottabb helyen, fejét az ablak üvegnek támasztva. Túlméretezett ruhák voltak rajta, a szeme alatti alig látható karikák pedig nem kerülhették el William tökéletes megfigyelő képességét.
Egy bizonyos: ha ilyen állapotban versenyeznének, az számára lenne lealacsonyító. Nem hagyhatja, hogy ellenfele ilyen állapotban maradjon. Fel kell dobnia. Nade... Mivel?
Körbe nézett. A Dezső-Frigyes kombó nem megfelelő. Poroltó... Hát, kissé drasztikus megoldás lenne, de B tervnek nem rossz. Csinálhatna habfürdőt vagy ilyesmi. Aztán mi van még itt... Öreg néni, három tonna szatyorral... Arany kávéja... Hmm, egy kávé feldobná... De... Arany még jobban.
William elmosolyodott.
- Milyen volt a tegnapi kávé? - kérdezte hirtelen Janitól.
- Nem rossz... - felelte teljes zavarban a félénk fiú.
- Hát, Petőfi arcán más látszik - vont vállat Will.
- Mi? Szerinted miattam ennyire lehangolt? - döbbent le Arany.
- Hát... Egy szar randi után szokott így kinézni az ember - felelte szarkeverő csillogással a szemében Will. - Didn't feeleth the heateth between those folk, thee knoweth?
- Akkor mit kéne tennem? - kérdezte Jani elkeseredetten.
- Beest his travelling lamp - tanácsolta William.
- Én? - vonta fel a szemöldökét Arany.
- Te ezt értetted? - döbbent meg egy pillanatra Will.
- Ja - felelte Jani, mintha nem lenne nagy ügy.
- De te németes vagy, nem? - próbált nem tolakodó lenni Will.
- Jó nyelvérzékem van, talán - mosolyodott el szerényen Jani. - So just wend th're and talketh with that gent?
- Aye mine own cousin - helyeselt William. Arany vett egy mély levegőt, összeszedte a cuccait és kissé ügyetlenkedve elindult a busz hátulja felé.
Kilöttyintve a lezárt termoszt. Hát igen, túl tökéletes volt.
William mosolyogva hátra dőlt az ülésén majd egy festett hajú csajjal kezdett szemezni. Mikor már szállt le a buszról a pályaudvaron és a nyüzsgő emberekre nézett tudta, hogy ez egy újabb kiváló nap lesz. Hiszen milyen más lehetne az a nap így, hogy ő is benne van?