Ne hagyj el! [ BEFEJEZETT ✔]

9.rész: Emlékek és gondolatok

Apa ezek után kiment és bezárta a kórterem ajtaját. Gondolom ez azt jelentette, hogy kezdjek el gondolkozni azon, amit mondott. Az éjjeli szekrényen áll egy kép, még akkor hoztuk be, mikor idekerültünk apával. Én és apa vagyunk rajta. Nekem csak ennyi kellett és elsírtam magamat. A gondolataim és az emlékeim cikázni kezdtek a fejemben.

- Apa mégis hova megyünk? - kérdeztem az autóban ülve.

- Megyünk a kórházba, ahogyan megbeszéltük. -válaszolta apa.

- Miért? Én teljesen egészséges vagyok! Nincsen nekem semmi bajom apa menjünk haza!

- Majd megtudod, hogy miért megyünk. - válaszolta apa.

Leparkoltunk a kórház parkolójába és kiszálltunk a kocsiból. Apa felvett a kezébe és aggódva nézett engemet. Nekem fogalmam se volt, hogy mi történik.

- Jó napot kívánok miben segíthetek? - kérdezte a recepciós.

Apa letett egy köteg papírt a pultra.

- Kövessenek! - mondta a recepciós.

Felmentünk egy emeletet és már ott várt ránk két orvos. Akkor még nem tudtam, hogy az Robi és Kata lesz. Bevezettek minket egy kórterembe, ami nem is kórterem volt inkább egy kicsi szoba.

- Sajnálunk a történteket és őszinte részvétünk. - mondták mind a ketten.

- Köszönjük. - válaszolta apa.

A két orvos átnyújtott apának egy köteg papírt és kimentek a kórteremből. Apa letett az ágyra én meg tanácstalanul ültem ott és folyamatosan őt néztem.

- Apa magyarázd el nekem,hogy mi történik! - nyöszörögtem.

- Mondtam már neked elégszer, hogy ugyanolyan betegségben szenvedsz, nint anyád szenvedett! - kiabált.

Riadtan rezzentem össze és inkább meg se szólaltam.

- Minden rendben van? - zökkentett ki a gondolatmenetemből Kata.

- Aha csak apával összevesztünk. - válaszoltam szomorúan.

Kata meghökkenve nézett rám.

- Most meg mi van? - mordultam rá.

- Nem kell velem azért ilyen hangnemben beszélned!

- Hagyj békén! - kiabáltam rá és bevágtam a kórterem ajtaját.

- Halálos ez a betegség. - mondta a doktornő.

- Mikor fog meghalni? - kérdezte apa.

- Majd amikor már nagyon súlyos állapotban lesz. - válaszolta a doki.

- Akkor még jó pár év? - sóhajtott fel apa.

- Igen. - bólintott. - A lányának majd lesznek komolyabb tünetei,de azok csak később fognak megjeleni.

Az orvos kiment én pedig ott maradtam apával.

- Bocsánat takarítás bejöhetek? - hallottam ezt a hangot.

- Igen! - kiáltottam ki. - Jöjjön csak nyugodtan.

A takarítónő bejött a kórterembe és maga mögött húzott egy kicsi kocsit. Levette a felmosóvödröt és a felmosórongyot és nekilátott takarítani.

- Egyedül vagy? - kérdezte a takarítónő. 

- Igen. - válaszoltam. 

- Te vagy az a lány, aki az apukájával van itt igaz?

Apukájával. Mintha megállt volna az idő egy másodpercre. Apa az, aki születésem óta velem van minden percben. Felálltam az ágyról és kirohantam a kórteremből.

- Apa! Apa! Várj meg! Kérlek bocsáss meg! Nem akartam csak így hazaszökni Áronnal együtt! - szaladtam le a lépcsőn.

Apa az előtérben ült és újságot olvasott. Amikor meglátott engemet hátrafordult és kissé dühösen nézett rám. 

- Ne haragudj rám. - nyögtem ki. - Idióta hülyegyerek vagyok.

Apa felállt és közelebb lépett hozzám. Én meg folyamatosan őt néztem és inkább hallgattam. Addig addig néztük egymást még apa megölelt engemet és én is őt.

- Tudom, hogy már haza szeretnél menni már régóta,de megbeszéltük, hogy csak velem jöhetsz haza. Vigyáznom kell rád Kincsem. Megígértem anyádnak. Akkor, amikor meghalt. - nézett mélyen a szemembe.

Elkezdett a szemem könnyezni és sírva borultam apa vállára. Ekkor lépéseket hallottunk a lépcső felől és megláttuk Robit és Katát.

- Olyan aranyosak. - súgta halkan Kata.

- Azok. - bólintott Robi is. - Látszik, hogy apa-lánya szeretet van köztük.

- Elmondjuk, akkor Tamásnak, hogy mi a vizsgálat eredménye? - mondta Kata.

- Hogy micsoda? - hökkentünk meg apával mind a ketten.

- Ha visszajöttök a kórterembe, akkor elmondjuk. - mondta Kata és elindult felfelé a lépcsőn.

- Hát...öhm...oké. - nevettem és követni kezdtem Robit és Katát. - Apa gyere te is! - néztem hátra mosolyogva.

Apa elmosolyodott és követni kezdett engemet a lépcsőn.

_________________________________________

Sziasztok!
Elkészült ez a rész is. Tudom, sokat kellett rá várni,de szeretek szépen kidolgozott részeket írni. 😊 Viszont így a digitális oktatás alatt szerintem jó így írni, mivel többet tudok a történeteimmel foglalkozni.
Remélem tetszett ez a rész!
A következő részben találkozunk!
Addig is SZIASZTOK!
Szandi
2021. 04. 20.