Ne hagyj el! [ BEFEJEZETT ✔]

8.rész: Utoljára otthon

- Egy napra jó lenne hazamenni. - mondtam apának másnap reggeli közben.

- Hm. - bólintott. - Majd meglátjuk, hogy hazamehetünk-e. - tett egy kis cukrot a kávéjába.

- Jó. - bólintottam és kidobtam a kukába a szalvétámat. - Akkor megpróbálod megbeszélni a szitut Robival vagy Katával? - néztem rá.

- Megbeszélem akkor. - egyezett bele. - Megyek, mert elkések a munkából. - állt fel az asztaltól.

- Jó! - bólintottam. - Legyen szép napod! - öleltem meg őt.

- Szia,Kicsikém! - ment ki a bejáraton.

- Szia,apa! - integettem utána és visszamentem a kórtermembe.

Amikor visszaértem a kórterembe elkezdtem azon gondolkoztam, hogy milyen volt régen otthon. Ekkor kinyílt az ajtó. 

- Jó reggelt! - köszönt nekem Kata.

- Szia! - köszöntem mosolyogva.

- Hallottam a beszélgetést. - ült le.

Egy pillanatra lefagytam.

- És? - kérdeztem.

- Ha minden rendben van veled, akkor holnap hazamehettek. - magyarázta Kata.

- És mi van akkor, hogyha rosszul leszek? - kérdeztem aggódva.

Kata egy pillanatra elgondolkozott. Lehet, hogy túl nehezet kérdeztem tőle?

- Ha nagyon rosszul leszel be kell jönnetek és a helyzet súlyosságától függően tartunk bent. - szólalt meg pár másodperccel később.

Bólintottam. Minden világos így már csak apának kell elmondanom a szitut.

- Kata siess! - szaladt hozzánk egy nővérke.

- Igen máris megyek! - pattant fel Kata a székről.

Ezek után visszamentem a szobámba és elővettem a fiókomból a vázlatfüzetemet. Fellapoztam egy befejezetlen rajzomnál, ami engemet és apát ábrázol, ahogyan egymás mellett állunk és fogjuk egymás kezét. Kivettem a tolltartómból a színeseket és nekiláttam a rajzot kiszínezni. Éppen a ruhámon dolgoztam, amikor pittyegett a telefonom.

Apa: Mi jót csinálsz éppen? 🙂

Mosolyogva gépeltem be a választ:

Éppen színezek. Te vársz egy interjúra vagy egy darabra?

Apa: Az utóbbi. És te éppen mit színezel?

Egy régebbi rajzot, amit még nem fejeztem be.

Apa: Kész lesz mire hazaérek?

Magamban nevettem egyet.

Majd meglátod! 😉 De szerintem igen.

Apa: Oké!

Letettem a telefonomat a szekrényemre és beledugtam a fülhallgatómat és elindítottam a zenéim közül az egyik kedvencemet: Ke$ha- Blow. Elgondolkoztam, hogy ezt nagyon jó lenne egy iskolai bulin tombolva énekelni a barátaimmal.

Aha, tudod mikor. Majd,ha esetleg nem leszel beteg és újrakezdhetnéd az egész életedet. Erre sajnos nem lesz lehetőségem. Mert már tudom,hogy közel a vég. Ezért is jó lenne hazamenni még egyszer. Utoljára körbemenni a házban és a szobákban. És utoljára otthon aludni a saját ágyamban.

- Minden rendben? - hallottam a hátam mögött egy ismerős hangot.

Megfordultam és Áron állt ott az ajtóban.