Ne hagyj el! [ BEFEJEZETT ✔]

13.rész: Már az angyalok között

/ Tamás/

Már este feltűnt, hogy Szandi a szokásosabbnál is fáradtabb, mint ahogyan lenni szokott. Gondoltam csak erősebb gyógyszereket kapott és ez a hatása neki.

- Kislányom minden rendben van? - kérdeztem tőle miután megfürdött.

- Igen jól vagyok. - válaszolta. - Csak fáradt vagyok. - ült le az ágyra.

Bólintottam. Akkor csak az, amire az előbb gondoltam.

- Mehetsz fürdeni. - mondta Szandi.

- Máris megyek. - vettem a kezembe a tusfürdőt.

Szandi bólintott és fellapozta a könyvét. Nemrég kapta még nagyon az elején volt a könyvjelzője. 

- Jó a könyv? - kérdeztem tőle.

- Még az elején tartok, de eddig tetszik. - nézett fel majd folytatta az olvasást.

Elsétáltam a fürdőszobába és még levetkőztem megnyitottam a zuhanyt. Mi van, ha az éjszaka alatt meghal? Ne gondolj hülyeségekre! Majd eljön az ideje annak is! Ekkor hallottam azt, hogy valaki belép a kórterembe. Gyorsan magamra kaptam az alsónadrágomat és a pólómat, majd kinyitottam az ajtót.

- Szia, Robi! - köszöntem Robinak.

- Sziasztok! - köszönt Robi. - Csak feljöttem megnézni, hogy minden rendben van-e. - Fürödtél? - kérdezte nevetve.

Nevetve bólintottam.

- Kicsit lassúbb, mint amilyen lenni szokott. - jegyezte meg Robi. - Valószínűleg az erősebb gyógyszer mellékhatása ez.

- Akkor megnyugodtam. - sóhajtottam.

Robi egyből tudta, hogy mire gondoltam az előbb. A halálra. A lányom halálára. Akit, ha elveszítek, akkor legszívesebben mennék én is vele a halálba.

- Akkor nem is zavarlak benneteket jó éjszakát! - ment ki Robi.

- Neked is. - biccentett Szandi. Majd újra olvasni kezdett. Én pedig visszaindultam lezuhanyozni. Miután végeztem megmostam a fogamat.

- Végeztél? - nézett rám Szandi.

- Igen. - bólintottam. - Ezt még egy kicsit átnyálazom. - vettem a kezembe egy szövegkönyvemet.

- Új darab? - kérdezte.

- Igen. - bólintottam. - Az a címe, hogy Szerelem és más egyéb dolgok.

- Ó izgalmasnak hangzik! - nevette el magát, de abban a pillanatban köhögni kezdett. De nem rendes köhögés volt, hanem inkább fulladozás. Azonnal reagáltam rá, segítettem neki felüni és a kezembe kaptam azt a spray-t, amit ilyenkor használni kell. Gyorsan befújtam neki és abbamaradt a köhögés. Szandi sóhajtott, majd beleborult az ölembe. Megsimogattam a haját és a hátát és adtam neki egy puszit a hajára. Lehet, hogy ez volt az utolsó? Az utolsó puszi? Az utolsó simogatás? Az utolsó érintés?

- Mondj egy mesét! - súgta Szandi alig hallhatóan. - Kérlek.

Magam előtt láttam a kicsi Szandit. Megvan tisztán, hogy a kedvenc pizsamájában ül mellettem és a nagy barna szemeivel figyel rám. A hullámos, vörös haja meg tiszta kóc.

- És mit meséljek neked? - kérdeztem.

- Találj ki valamit! - mosolyodott el.

Elkezdtem gondolkozni a történeten.

- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki nagyon kitartó személyiség volt. Bármi is történt vele, mindig benne volt a kitartás. Egy nap hosszú útra kellett mennie, mivel elfogyott a színes festéke, amivel mindig is festett. Fogta hát a batyuját és elindult a városba, hogy festéket vegyen. - de mire már idértem a mesélésben, elaludt. Betakartam a derekát és elmentem a fürdőbe fogat mosni. Mire ezzel végeztem már nagyon mélyen aludt észre se vette, hogy mellé fekszek.