Ne hagyj el! [ BEFEJEZETT ✔]

14.rész: Epilógus

A harangok jelzik, hogy kezdődik a temetésem. Apa szépen felöltözött,  öltöny van rajta és egy zsebkendőt tart a kezében. Robi és Kata pedig apa mellett állnak és próbálják őt vigasztalni, de látom, hogy nekik nem megy. Hamarosan megérkezik a pap és kezdődik a szertartás. Az egyik kedvenc zeném szól a hangszórókból: Halott Pénz- Amikor Feladnád. Csak így most teljesen másképp hallatszott minden. Főleg a dalszöveg:

Én ott leszek, mikor feladnád
Amikor a fejedet lehajtanád

És ez apára volt igaz ez a  két sor. Mindig mellettem volt az életem minden egyes pillanatában. Szinte azóta velem volt, amióta anya meghalt a születésem után. Ő nevelt fel és ő volt velem jóban-rosszban. Mint Robi és Kata.

- Köszöntöm az itt megjelent családtagokat és hozzátartozókat. - kezdte a pap a szertartást. - Megkérem az édesapát mondja el a beszédet! - nézett apára.

Apa az emelvényhez sétált és felnyitott egy mappát, amiben gondolom benne volt a beszéd szövege. Vett egy mély levegőt majd belekezdett.

- Amikor a lányom napvilágot látott 16 évvel ezelőtt az volt életem legjobb és legrosszabb napja egyben. Hiszen elvesztettem a feleségemet, de ott volt a lányom, akit fel kellett nevelnem. Féltem, hogy nem leszek jó apa. Féltem, hogy nem fogom tudni felnevelni. De sikerült. Felneveltem. Most pedig nézzünk meg néhány kedves emléket! - pillantott a vetítőre.

Egy diavetítés indult el olyan képekkel, amiken én vagyok rajta. Születésem után néhány órával. Első születésnapom. Egy nagy ágyon ülök és játszok valamilyen játékkal. Második születésnapom. Apa a kezében tart és rám mosolyog. Harmadik születésnapom. Az első óvodai fényképem. Negyedik születésnapom. Az első fotóm a kórházban. Ötödik születésnapom. Az ágyban fekszek apával együtt a kezemből kifelé lógnak a infúziócsövek. Hatodik születésnapom, szintúgy megjelenik az infúzió. Megkaptam az első iskolatáskámat, amit kutyák és macskák díszítenek. Hetedik születésnapom. Közös kép Robival és Katával. Nyolcadik születésnapom. Egy oklevelet tartok a kezemben, amin az áll, hogy: kibírtam egy komolyabb kezelést. Kilencedik születésnapom. Megkaptam az Egy ropi naplója 2.részét. Tízedik születésnapom. Kaptam egy állatokról szóló könyvet és apával együtt olvassuk. Tizenegyedik születésnapom. Apa és én a Balatonon. Tizenkettedik születésnapom. Fogszabályzóban mosolygok. Tizenharmadik születésnapom. Robi, Kata én és apa az UNO-val játszunk. Tizennegyedik születésnapom. Megkaptam az új telefonomat. Tizenötödik születésnapom. Életemben először eszek gyorskaját. Tizenhatodik születésnapom. És az utolsó kép kettőnkről.

A vászon ezek után elsötétült és teljes csend honolt a teremben. A pap intett, hogy induljunk el a sír felé. Apa ment elől, utána Robi és Kata és a többiek. A sírhoz érve a pap megtartotta a szertartást. A koporsót lassan leengedték a sírba. Majd betemették és lassan mindenki elindult haza. Csak apa, Robi, Kata, Gábor, Rozi és Áron maradtak ott.

- Ezt neked hoztam. - tett le Áron egy szál virágot. - Hiányozni fogsz.

- Visszahoztam neked a könyveidet. - tette le Rozi a könyveket. - Remélem, hogy fogod még olvasni. - Jó volt a könyvsorozat. - mondta szipogva.

- Emlékszek még rád, hogy minden este sírtál, hogy, haza akarsz menni. - sóhajtott fel Robi. - Jó volt veled játszani és beszélgetni. Hiányozni fogsz.

Robi letett egy koszorút a sírra, amiről lógott két szalag ezzel a felirattal: " Emléked szívünkben örökké él." Robi és Kata.

És ezután jött apa. Leült a sír szélére és csak sírt. Kezében még mindig ott volt a füzet. Tudtam, hogy nem fog megszólalni. Szellemként nehéz így látni, hogy az az ember sír, akivel leéltem az egész életemet. Óvatosan mellé ültem, de ő ugyebár nem látott engemet.

- Apa itt vagyok veled. - súgtam. - Nem kell félned.

Apa megrezzent. Szerintem érezte a jelenlétemet. Pedig soha nem hitt a szellemekben és az ehhez hasonló dolgokban.

- Te vagy az kislányom? - kérdezte.

- Igen. - válaszoltam halkan. - A lányod vagyok.

- Nem tudom, hogy hallasz-e, de, ha igen, akkor biztosan látod, hogy mennyire szép lett a sírod. Sokat dolgoztak vele. Csináltattam neked egy koszorút is, amit sokszor mutattál nekem Pinteresten. Biztosan látod. Rozi visszahozta neked a könyveidet. Ne, aggódj,majd hazaviszem a polcodra.

Ekkor láttam, hogy egy házaspár apát bámulja. Biztos bolondnak tartják őt, hogy magában beszél. Pedig nem is magában beszél, hanem hozzám.

- Menjenek már el mi a francot kell engem bámulni! - ordított apa az idős párra.

A pár villámgyorsan elsétált. Apa pedig sóhajtott, majd folytatta.

- Legszívesebben mennék én is a halálba. Öngyilkos lennék vagy ilyesmik. Mindig mondtad, hogy mennyire butaság az öngyilkosság. De úgy érzem, hogy én is meghalnék. Mert már nem bírom tovább egyedül. Hiába van itt Robi, Kata, Gábor meg a többiek ők...nehezen értik meg ezt a feldolgozhatatlan gyászt. Még anyádat se dolgoztam fel teljesen. De ott voltál te. Addig, amíg éltél elfelejtettem anyádat, mert te boldoggá tettél. Minden napodat veled töltöttem. Imádtam hallani a hangodat és a nevetésedet. Jó volt hallgatni, ahogyan esténként mélyen szuszogsz. Egyszóval mindent szerettem benned. Úgy, mint anyádban.

Erre feltámadt a szél és eleredt az eső. Nem számítottam arra, hogy így megváltozik az idő. Apa keresni kezdett egy ereszt, de nem nagyon járt sikerrel. Ugyanis csak a ravatalozónál volt eresz, az meg messze volt.

- Sajnálom, de mennem kell. Ígérem minden nap jövök majd. Nem érdekel, ha havazik vagy szakad az eső. Nem érdekel, hogy milyen nap van én jövök.

- Hát jól van. - gondoltam magamban. - Én várok majd rád. És mindig itt leszek. Soha nem megyek el. Bár nem is tudnék. Mert egy szellem vagyok. A lelkem már valahol egy másik testben éledt újjá. Lehet, hogy állat lettem. Vagy újra ember. Ki tudja.

" Ha kérdezik, hogy éltem-e
Mit mondjak majd?
Mit mondjak majd?
Ha kérdezik, hogy éltem-e
Majd azt mondom hogy
Élnünk kellett volna még élnünk...."

- Halott Pénz: Élnünk Kellett Volna-

________________________________________

Sziasztok!
Sajnálom befejezni ezt a könyvet, de minden jónak vége van, ahogyan anyukám szokta mondani. 😄 ( köszi anya) Ez a könyvem is egy álmom alapján íródott, de akkor már fent voltam Wattpadon. ( hm mikre jók az álmok)
Amint már a másik könyvem befejezésénél is említettem lesz új történet is.
Remélem tetszett ez a történet!
A következő történetben találkozunk!
Addig is SZIASZTOK!
Szandi
2021. 11. 11.