Ne hagyj el! [ BEFEJEZETT ✔]

6.rész: Újabb szakasz

Péntek reggel nagyon rosszul voltam szinte az ágyból sem tudtam kikelni. Szerencsére apa már észrevette időben,hogy gáz van.

- Szóljak Robinak és Katának? - kérdezte, mielőtt elindult dolgozni. Tudtam,ha bejönnek nem fognak jó hírekkel szolgálni.

- Igen. - válaszoltam.

Apa kinyitotta a kórterem ajtaját, majd kiszólt a folyosóra:

- Kata, Robi! - mondta apa. - Tudnátok jönni egy kicsit?

- Igen, miért? - szaladt Robi a kórterembe. - Aha, látom. - nézett rám.

- Mondd kérlek azt, hogy nem lépett bele a betegsége legújabb szakaszába! - aggódott apa.

- Ebben nem vagyok biztos. Azt hiszem el kéne végeznünk egy újabb vizsgálatot. - magyarázta Robi apának.

- Ó franc! - motyogtam az orrom alatt.

Apa aggódó tekintettel nézett rám.

- Telefonálok egyet a főnöknek, hogy családi okok miatt nem megyek be dolgozni. - vette elő a telefonját apa.

- Velem maradsz akkor egész nap? - kérdeztem izgatottan.

- Ha engedi a főnök. - mosolyodott el apa. - Megyek ki és telefonálok egyet. - ment ki a teremből.

Elmosolyodtam. Apa ma végig velem lesz!

- Akkor lesz egy alaposabb kivizsgálás. - mondta Robi. - Megyek szólok Katának és majd később jövök értetek. - lépett ki az ajtón.

Egy kicsit még feküdtem az ágyban, majd felültem, hogy elkezdjek készülődni a vizsgálatra. Apa is hamarosan visszajött a telefonálásból.

- Maradok ma veled. - nézett rám. - A főnököm pedig jobbulást kíván neked. - adta át az üzenetet.

Nevettem egyet. Mennyire kedves ez! Apa visszaült az ágy végébe kezében egy szövegkönyvvel.

- Szöveget tanulsz? - kérdeztem kíváncsian tőle. - Ez most milyen darab?

- Ismételek csak. - válaszolt. - Hamarosan lesz ennek a darabnak egy ismétlése, így csak átnézem a szövegemet.

A következő pillanatban kinyílt a kórterem ajtaja és Robi lépett be rajta.

- Mehetünk le már vár ránk a doktor úr a vizsgálóba!

- Oké. - sóhajtottam fel. - Essünk túl rajta.

Lesétáltunk a vizsgálóba, ahol vártak már ránk. Egyből gombóc keletkezett a torkomban és megszorítottam apa kezét. És ő is az enyémet.

- Apa te nem félsz? - suttogtam apának.

- Egy kicsit. - válaszolta nekem. - Ha benne vagy a végső stádiumban, akkor nincs visszaút.

Akkor hamarosan meg fogok halni. Úgy, mint anya a születésem után.

- Szóval először is néhány kérdés. - vett elő egy lapot a fiókból az orvos. - Észleltél magadon újabb tüneteket?

- Hát. Ezen a reggelen nagyon erős hányingerem volt. - válaszoltam.

- Ugye nem hánytál? - kérdezte a doki.

- Nem. - ráztam meg a fejem. - Csak hányingerem volt.

- Hm. - írta fel a lapra az imént mondottakat. -Lehetséges,hogy újabb szakasz,de ebben csak akkor lehetünk biztosak, ha kivizsgálunk.

A kivizsgálás hamar megvolt és utána izgatottan vártuk az eredményt. A szívem a torkomban dobogott, apa szaporán vette mellettem a levegőt.

- Készen vannak az eredmények. - jött ki az orvos fél óra után a kórteremből.

- Elmondja akkor? - kérdezte apa.

- Negyedik szakasz előjeleit mutatja magán.

A szemem megtelt könnyel és zokogni kezdtem. Tudtam. Negyedik szakasz. Az utolsó és legkegyetlenebb időszak.

- Kicsikém! - ölelt magához sírva apa.

- Apa! Én ezt nem hiszem el! - zokogtam. - Miért történik ez velünk?

Egymásba borulva zokogtunk. Féltünk attól, ami történni fog.

_________________________________________
Sziasztok!
Huh végre ezzel is készen vagyok! Így a digitális oktatás alatt szerintem egy kicsivel több időm van az írasra a tanulás mellett. 🙂
Remélem tetszett ez a rész is.
A következő részben találkozunk!
Addig is SZIASZTOK!
Szandi
2020. 11. 24.