Ne hagyj el! [ BEFEJEZETT ✔]

7.rész: Látomás az éjszaka

Ahogyan álomba merültem hamarosan álmodni is kezdtem. Soha nem álmodtam még anyával. Eddig. Vele voltam az egész olyan volt, mint egy látomás. Mintha egy elhunyt szerettemmel beszélgetnék.

- Anya! - szólaltam meg halkan.

Barna haja le volt engedve és egy fekete ruhát viselt. Lehet, hogy így temették el őt, de nem emlékszek rá, mert ugyebár a születésem után halt meg.

- Kislányom! - mosolygott rám.

- Anya, te vagy az? - hökkentem meg.

- Én vagyok az anya. - mosolygott továbbra is. - Gyere, nyugodtan közelebb hozzám!

Közelebb léptem hozzá, ő pedig magához ölelt. Furcsa érzés volt. Hiszen egy szellemmel beszélgetek. Aki valaha még élt. Aki az édesanyám lett volna, ha nem hal meg.

- Hogy vagy? - kérdezte anya.

- Nem is tudom. - kezdtem el gondolkozni. - Nem igazán vagyok jól.
- Fájt elmondani, hogy beteg vagyok. Valakinek, akit nagyon szeretek.

- Egy fiú? - kérdezte anya. - Hasonlóan éreztem én is, amikor apádnak mondtam el az igazságot.

- Honnam tudod,hogy egy fiúról van szó? - hökkentem meg.

- Mert ezt az érzést én is ismerem. - magyarázta anya. - Apádnak nagyon nehéz volt elmondani az egészet.

- De elmondtad neki. - bólintottam. - Mert volt hozzá merszed.

- Mert szerettem apádat és még most is szeretem őt.

- Én is szeretem azt a fiút. - suttogtam magamban. - És el is mondtam neki.

- Ügyes vagy. - mondta anya. - Én hittem benne, hogy menni fog.

- De...- dadogtam. - Teljesen feldúlt lett tőle, annyira rosszul esett, amikor kiment az épületből. 

- Apád is elfogadta akkor. Ő is dühös volt, de utána megnyugodott- zárta le a témát. - Hanyadik szakaszban vagy?

- A leg...utolsó. - mondtam. - A végén.

- Mikor derült ki? - érdeklődött anya.

- Ma vizsgáltak ki engemet. - válaszoltam. - Apa is tudja már.

- Sírtatok mindketten? - kérdezte anya.

- Igen sírtunk. - válaszoltam.

Hirtelen azt figyeltem,hogy anya elkezdett eltűnni. Egyre jobbam elhalványult és lassan a helyén nem volt semmi.

- Ne! - kiáltottam fel és abban a pillanatban felriadtam. Egyből felkapcsoltam az ágy feletti lámpát. 

- Kislányom, mi a baj? - ült fel apa az ágyon. - Rosszul vagy?

- Anyával álmodtam. - nyögtem ki. - Láttam őt és beszéltem vele. - mondtam zaklatottan.

- Anyáddal? - kérdezett apa vissza.

Bólintottam.

Apa magához ölelt és megsimogatta a hátamat.

- Mesélsz róla vagy inkább nem nagyon szeretnél?

- Megkérdezett egy-két dolgot és ennyi. - válaszoltam még mindig zaklatottan.

- Edit, miért? - suttogta apa. - Szegény lányunkat miért zaklatod ráadásul egy álomban? - nézte a plafont.

- Anya. - suttogtam magam elé.

Visszahajtottam a fejemet a párnámra és megpróbáltam visszaaludni. Nehezen ment, mert hiszen csak folyamatosan anyán kattogott az agyam. Azon, hogy hamarosan én is szellem leszek.

De szellemként is ugyanúgy fogok mindenkit szeretni. Mint amikor éltem.

_________________________________________

Sziasztok!
Először is mindenkinek kívánok Boldog Karácsonyt és kellemes ünnepeket. 🙂 Karácsony alkalmából készen lett egy rész,de nyugi még  néhány rész hátra ebből a történetből. 😁
Remélem tetszett ez a rész.
A következő részben találkozunk!
Addig is SZIASZTOK!
Szandi
2020. 12. 25. 🎄