Tánc a csillagok között

Második adás 2.1

Interjú a Tánc a csillagokkal profi táncosaival

GERÉB DEZSŐ

G.D.: Üm... Nem tudom, mit mondjak... Imádok együtt dolgozni Eduárddal, nagyon szórakoztató ember. Amikor először belépett a táncterembe, akkor már tudtam, hogy jól ki fogunk jönni...

– Ráng az arca... Ernő, nézd meg, ráng az arca! – Csele a szájára szorította a tenyerét, úgy vihogott. Nemecsek közelebb préselődött, a vállát Cseléének vetette, hogy jobban lássa a telefon képernyőjét. Szombat éjjel, a premier after partyja után félrészegen hazaesve így szabadult fel belőlük a hisztéria, hisz most már nem volt mitől félniük. Mindketten továbbjutottak, a párt pedig, aki kiesett, nem is ismerték, volt okuk hát az ünneplésre. A promóciós videóban Geréb a grimaszával küzdött.

G.D.: Hogy milyen táncos?

– Figyeld, be fog dobni valami kamu dumát – suttogta Csele vigyorogva.

G.D.: Röviden szólva, Eduárd... nem táncosnak született, de olyan keményen próbálkozik, hogy akár profinak is elmegy.

Nemecsek röhögve hátravetette magát a kanapén, mikor Geréb szemöldöke megrándult. Nem tudta, hogy hitt el a Gerébnek bárki bármit is, mikor ilyen pocsékul hazudott. Csele kezéből majdnem kicsúszott a telefon, úgy nevetett. Geréb tovább beszélt a videón.

G.D.: Először aggódtam, hogy fogok olyan nagyszabású egyéniséggel együtt dolgozni... Nagyszabású, úgy értve, hogy karizmatikus, nem úgy, hogy kövér...

– Ebből hogy ássa ki magát... – csóválta a fejét Csele.

G.D.: De, amint elkezdtünk együtt dolgozni, Eduárd azonnal levett a lábamról a humorával, a megértésével...

– Ugye, nem fogja elhányni magát? – suttogta Nemecsek elszörnyedve. Csele vigyorogva meglökte a vállát, Nemecsek pedig visszalökött, így lökdösték egymást egy darabig, amíg Geréb hazugságokkal teletűzdelt interjúja a végére ért.

– Most az enyémet, most az enyémet! – kérte Nemecsek.

Csele nagyokat bólintva ide nyomott, oda nyomott a telefonján, előkereste Nemecsek promóciós videóját. Nemecsek fehér háttér előtt, egy széken feszengett, zavartan vigyorgott.

N.E.: Nemecsek Ernő vagyok, a Táncművészeti Egyetemen tanultam klasszikus balett alapszakon... Aztán beleszerettem a társastáncokba...

– Ez az én dumám! – hördült fel Csele.

Nemecsek nevetve elhajolt, amikor a férfi le akarta csapni, a hirtelen mozdulattól egymásra zuhantak, Csele nyomta Nemecsek mellkasát. A telefon a földre koppant.

– Francba – mormolta Csele. Nem mozdult, hogy felüljön, Nemecsek csípőjére nehezedve hajolt le, úgy tapogatódzott a telefonja után. Nemecsek oldalba térdelte.

– Mássz már le rólam!

– Most miért? Olyan jó párna vagy – nézett fel rá Csele. Nemecsek felhorkantott.

– Mindig ezt csinálod, mikor iszol, legutóbb is úgy elaludtam a karomat, hogy két napig fájt utána.

Csele ártatlanul pislogott.

– Erőszakmentes kommunikáció, Ernő. Kerülni kell az általánosító kijelentéseket, bántják az érzéseimet.

Nemecsek bosszús nevetéssel hátravetette a fejét. Két karját lazán Csele nyaka köré fűzte, és lejjebb csúszott. Csele feladta a telefonja keresését, aludni készülődött Nemecsek hasán. Nemecsek nem értette, hogy lehetett az neki kényelmes, mikor tudta magáról, hogy olyan szálkás, mint a hal, de Csele bújós részeg volt, még azt is szerette, mikor Nemecsek pótcselekvésként, unalomból a hajával babrált.

– Amit a Csónakosról mondtál – szólalt meg. – Miért mondtad?

Csele megvonta a vállát.

– Így tűnt helyesnek. Aztán meg – vigyorodott el –, nem hagyhatom, hogy rájöjjenek, mennyire nem jövünk ki. Még a végén azt hinnék, rossz tanár vagyok.

– Engem is ezért védtél meg a főiskolán?

– Az más. Aki próbálkozik, megérdemli, hogy kiálljanak mellette.

Nemecsek a plafonra meredt. Önmagán kívül Csele volt az egyetlen ember, akit büszkévé akart tenni, de Csele a riválisa volt. Ha Nemecsek nyer, ő veszít. Mi történik akkor?

– Te mindig hittél bennem – mormolta. – Miért?

– Mert rohadt jófej vagyok – vigyorgott fel rá Csele, és Nemecsek nevetett.

– Nem, komolyan. – Feljebb húzta magát. Csele feje kezdte nyomni a csípőjét. – Mi lesz, hogyha te kiesel, én meg nyerek? Akkor is a barátom leszel?

Csele mély sóhajjal megdörzsölte a szemét, felemelte a fejét.

– Persze, hogy az leszek. Hol találnék különben ilyen jó párnát? – vigyorodott el. Nemecsek felé legyintett. – Komolyan. Tudod, hogy imádok nyerni, de mihez kezdenék a nyereményemmel nélküled? – tette hozzá Csele.

– Pedig ez lenne a nagy visszatérésed. Akkor sem bánod?

Csele az oldalába csípett.

– És te bánod? Sajnálnád a győzelmet szegény rokkanttól?

– Tudod, hogy nem. – Nemecsek mosolyogva hátrasimította Csele haját, mire a férfi bosszúsan fújtatva elhessegette a kezét.

– Tudom, hogy ezt azért csinálod, mert így hülyén nézek ki...

– Olyan nagy a homlokod – vihogott fel Nemecsek.

Csele megpöckölte az arcát, majd lejjebb csúszott, elhelyezkedett Nemecsek mellkasán. Nemecsek sóhajtva megadta magát egy újabb kényelmetlen éjszakának, elgondolkozva cirógatta Csele tarkóját. A gondolatai Boka felé vándoroltak. Ezt a fellépést is alig tudták összehozni, mi lesz így hétfőn? Nemecsek már leadta a koreográfiáját a jövőheti rumbára, de arról, hogy hogyan fogja rábírni Boka csípőjét a mozgásra, fogalma sem volt.

– Te nem félsz? – suttogta Cselének.

– Mitől? – mormolta Csele félálomban.

– Az új héttől. Hogy újra... edzeni kell, pedig...

– Olyan pocsékul táncolnak! – horkant fel Csele nevetve, Nemecsek pedig vigyorogva a kanapé karfájának támasztotta a fejét. Legalább valaki megértette őt.