Tánc a csillagok között

Kilencedik adás 2.1

Nemecsek Csele ágya mellett ült, és panaszkodott. Hogy pontosan miről, azt Csele nem tudta volna megmondani. Elfárasztotta a figyelem, a szeme le-lecsukódott, de a térde egy-egy váratlan lüktetésére felriadt, újra Nemecsekre összpontosított, és ez így ment tovább, végtelen körben.

– Miért csak most veszi észre? – kérdezte Nemecsek csöndesen, nyomorultul. Csele halványan emlékezett, hogy Rácz tanár úrról volt szó, a nyolcadik adásról. – Miért csak most esik le neki, hogy én is nála tanultam? És miért így? Miért csak azt veszi észre, hogy ja, maga biztosan jóban van a Csabával?!

Csele helytelenítően hümmögött.

– Meg a Gerébnek is volt pofája azt mondani, hogy csak téged ismétellek! Mintha majmolnálak, mint egy óvodás! Csak azért, mert az ember néha beépít egy kurva pliét!

– Az nem plié volt – mormolta Csele álmosan, mert arra azért emlékezett, hogy egy plié nem ért annyit, mint Nemecsek tour jetéje. Sőt, igazából tök más mozdulatok voltak.

– Nem tökmindegy?! Én tudom, mi volt, az én koreográfiám! – Nemecsek állkapcsa megfeszült, az ajtóra bámult.

– Bocsánat. – Csele azt sem tudta, ki esett ki a műsorból, csak annyit fogott fel, hogy Rácz a tőle szokatlanul magas pontszám ellenére is lehúzta Nemecsek produkcióját a szóbeli értékelésében, mert nem volt elég „eredeti". Úgy tűnt, Csele a műsor történetében örökre ellőtte a haláltánchoz való jogokat.

Nemecsek megdörzsölte az arcát.

– Már nem tudom, mit csináljak. Mintha a kevésbé tehetséges ikred lennék, komolyan.

Csele lehunyt szemmel hümmögött.

– Gondolom az sem segít, hogy adás után rögtön iderohantál. – Érezte, hogy Nemecsek finoman hátrasimítja a haját. – Ne nézd a homlokomat.

Nemecsek pár szívdobbanás erejéig hallgatott.

– Fáj? – kérdezte aztán, Csele térdére célozva.

– Nem. Sok bennem az izé. Fájdalomcsillapító.

– Azt látom. – Nemecsek hangján hallatszott, hogy vigyorog. Csele felmordult.

– Inkább izéld még a hajamat.

A műtét állítólag rendben ment. Csele a nyolcadik adás előtt öt perccel felébredt, kiharcolta, hogy végignézhesse azt Pannus tabletjén, de Áts Feriék tánca közepén bealudt, és csak akkor ébredt fel újra, mikor Nemecsek lélekszakadva berontott a kórterembe. Arra hivatkozott, hogy ő Csele öccse, amivel Pannus lelkesen egyetértett, mert otthon várta egy meleg zuhany és a zuhany alatt Liliom Emília. Szóval Nemecsek most már hivatalosan is Csele öccse volt, amit nem volt nehéz elhinni, mert mindketten szőkék voltak, és jóképűek, azon a konvencionális, semmitmondó módon, csak Nemecsek kicsit piszébb talán, a recepciós nővér pedig túl kimerült és alulfizetett, hogy ellenőrizze Nemecsek személyijét. Nem mintha Csele öt éves lett volna, hogy állandó felügyeletre legyen szüksége, de azért jó volt, hogy volt kit utasítgatni.

Csele általában szerette ezt a kellemesen sajgó álmosságot, de most nyúzott volt, kényelmetlen az ágy, túl meleg a szoba, az ablakot meg nem lehetett kinyitni, mert a másik ágyban a néni lázas volt, és folyton fázott. Legalább másnap már hazaengedik.

Nem tudott már visszaaludni, hiába Nemecsek keze a hajában, hiába a szobára ráülő sötétség, az ajtórésen bederengő aranyló lámpafény. Csele, mikor egy-egy pillanatra felnyitotta a szemét, néha azt képzelte, kinyílik, érte, neki nyílik ki az ajtó. Nemecsek csuklójának nyomta az orrát.