Tánc a csillagok között

Nyolcadik adás 3.3

Mikor Csónakos egyik reggel befutott Cseléékhez, az egész brancsot Nemecsek stúdiójában találta, legalábbis Nemecseket, Cselét, Bokát és Kolnayt, ami majdnem az egész brancs volt. Még akkor is, ha Csónakos nem volt biztos benne, hogy hol kezdődött, és hol végződött az a bizonyos brancs. Kolnay Bokának segített nyújtani, ami annyiból állt, hogy két könyékkel a hátára dőlt, és hangosan panaszkodott Barabásról, aki még csak meg sem tudta védeni magát, mert nem volt ott. Nemecsek meg valószínűleg megveszett, vagy legalábbis elkapott valami prionbetegséget, mert úgy ugrált körbe a teremben, mint valami megkergült szarvas, Csele meg, sápadt, eltökélt Csele csak nézte a két mankója közül, és időnként bólintott egyet, vagy éppen ciccegett, szóval ő sem tűnt kifejezetten normálisnak.

– Te meg hogy jutottál le az emeletről? – lépett a férfi mellé Csónakos, megsimította a könyökét.

– Ugrottam – morogta Csele, de elmosolyodott, mikor felnézett Csónakosra.

– A Csele fog edzeni minket – mondta Nemecsek zihálva. Boka felhördült, de csak azért, mert Kolnay a gerince helyett a veséjébe tehénkedett.

– És volt pofája nem érteni! – harsogta. – Érted?! Volt pofája nem levágni, hogy miért olyan nagy probléma, hogy amióta ismerem, hazudott nekem!

Boka hörgött valamit, amit kis erőfeszítéssel akár támogatásnak vagy egyetértésnek is lehetett venni. Kolnay legalábbis annak vette, mert megújult lelkesedéssel nyomorgatta a férfit.

– Kösz, Boka – mondta meghatottan.

– Te, Nemecsek – szólt oda a férfinak Csónakos –, nem akarod megmenteni a pasidat?

– A táncpartnerem. És be van állva a csípője – mondta Nemecsek utálkozva, Boka pedig nyögött valami hasonlót.

– És erre vajon hogy jöttek rá? – súgta Csónakos Cselének, mire a férfi elnevette magát, Csónakos vállának dőlt. Csónakos átkarolta a derekát, mintha még mindig a zsűri előtt álltak volna.

– Az egész az én hibám – mormolta Csele. – Hogy mindenki veszekszik, az én hibám. Én mondtam Barabásnak, hogy próbáljon összebarátkozni Kolnayval, mielőtt elmondja neki, kicsoda, és Nemecseknek is én mondtam, hogy...

– Nem szabad összejönni kollégákkal, tudom – bólintott Csónakos. Ha valamit, ezt a szabályt intimen ismerte.

Csele az ajkára harapott. Elkeseredetten figyelte, ahogy Kolnay a földbe passzírozta Bokát, miközben Nemecsek részvétlenül ugrált mellettük.

– Nem tudom, hogyan tegyem jóvá. Mi van, ha... – Elharapta a mondatot, megrázta a fejét. Csónakos megszorította a derekát.

– Be vagy szarva, mi? – Cselét két nap múlva, a nyolcadik adás napján műtötték. Egy kis idegesség normális volt ilyenkor, Csónakosnak is életében egyszer izzadt a tenyere, a néhány évvel ezelőtti vállműtétje előtt, de Cselét még csak nem is idegesség, hanem határozott halálfélelem lengte körbe. Mintha nem másodszorra csinálta volna végig ezt az egészet.

– Na, végre! – csattant fel Kolnay, mikor Barabás lehajtott fejjel átlépte a küszöböt, aztán halk kattanással befogta a száját, és a falat kezdte tanulmányozni. Csele mély sóhajjal kibontakozott Csónakos karjából.

– Csatlakozol?

Csónakos megrántotta a vállát. Sosem ártott egy kis plusz edzés.

Csele pedig kegyetlen tempót diktált. Csónakos oldala a harmincadik kör futás környékén kezdett szúrni, és Csele megengedte, hogy sétáljon, de a többieket felkergette az emeletre.